Túl korán kimondott szavak,

Túl kevés idő alatt.

Tegnap hatalmasat sétáltam a nyár első hivatalos zivatarában. Szeretem az esőt. Az emberek nagy többsége viszont abszolút nem szereti. Mi több: Fél tőle! Mi más magyarázata lenne ugyanis annak a jelenségnek, hogy az első pár csepp esőtől, ami a vállukra hullik a többi elől automatikusan különböző fedezékekbe menekülnek? Nem látom ennek a komolyabb értelmét hisz, ez csak víz. Na, szóval, sétáltam a zuhogó esőben s mosolyogtam a körülöttem fejvesztve az életükért rohangáló embereken. Ők meg gondolom rajtam röhögtek, mondván, hogy itt ez az idióta, aki még valószínűleg sosem volt tisztességesen megfázva és úgy táncikál a zuhogó esőben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Miért, nem az? A mai bejegyzésem tehát, az ellentéteinkről fog szólni. Kezdem is egy tőlem alapvetően idegen témából merített példával, a bulvárból. Szerény kis országunk Delhusa Gjon Rambója épp magánéleti problémái vannak, amit a média és a különböző bulvár magazinok igyekeznek is atomjaira tépni. Az ország leghíresebb albán pacsirtája ugyanis összekötötte az életét egy Erős Melinda névre hallgató pornós képződménnyel. Most aztán robbant a bomba, hogy a „Nika se perimeno” magyarországi stílusalapítója már röpke 4 éve tökéletesen hülyének van nézve a hölgyemény ugyanis állításával szemben nem hagyott fel a sok fekete fiú kielégítésével a kamerák előtt „csupán azért” mert összekötötte életét a művésszel. Az egyik mérvadónak épp nem számító és ugye nem is a hitelességéről híres napilap (Blikk) robbantotta a bombát. Ezt mondjuk nem értem, hogy működik ezeknél, pedig 10 évet húztam le ilyen és ennél jóval gerinctelenebb emberek között. Van egy külön erre rendszeresített ember ennél a szennylapnál, aki arra hivatott, hogy napi 8 órában keres rá különböző pornó vagy rendőrségi oldalakon az ismert emberek családtagjaira vagy mi? Elképesztő komolyan! A szóban forgó hölgynek, ha lett volna némi lélekjelenléte azonnal beperelte volna ezt a vackot! Mert bár Delhusa közszereplőnek számít, a párja, a gyereke és egyáltalán bárki aki, nem maga a művész, az nem. Semmi közük se nekik, se nekünk tehát ahhoz, hogy a hölgyemény mennyire volt vagy mennyire erkölcstelen most! Véleménye persze lehet mindenkinek, csak itt már nem a vélemények kinyilvánítása a fontos, hiszen azt a már említett újság manipulálta. Magyarul az olvasóik többsége nem fogja azt mondani, hogy szegény lány, most egy ország előtt le lett járatva. Hiszen az újság bár, a független tényközlő szerepében tetszeleg, azért, ha bárki elolvassa a cikket, akkor azonnal tudja, hogy ez nem egy független stílusban megírt cikk. Sokkal inkább egy provokatív és görcsösen hatásvadász firkálmány. Aláírás nélkül természetesen. A családi krízisnek indult bizalmatlansági probléma országos jelenséggé torzult az újságírók miatt. A következő fordulópont az volt, mikor országunk legMónikásabb kibeszélő show-jában csapott össze az egykori pár. A történetben azt gondolom, hogy mindketten áldozatok. Nem csak egymás problémájáé hanem, a bulvár és a médiáé is. A műsorban pontosan ugyanaz történt, amit a műsor készítői elterveztek: Pillanatokon belül kialakult egy jól fejlett sárdobálás. Melindánk nagyon hitelesen alakította a gyermekét féltő meghurcolt asszonyt miközben a szintén hasonló szerepben tetszelgő műsorvezető igyekezett a lehető leginkább kimutatni vele szembeni elfogultságát. (Erről a későbbiekben még majd lesz szó.) Míg a megszégyenített ex-feleség a közös életük szennyesével turnézott, addig a másik fél telefonon lépett be a műsorba. Szánalmas volt ez az egész komolyan. Már várom, hogy mikor jelennek meg a másik csatornán futó klón műsor indiai sakáljánál. De nem is maga a téma ábrándít ki, hogy ki miért, meddig hazudta, hogy nem pornózik hanem, maga az a jelenség ami, ebből nőtte ki magát. Van egy nagyon kedves barátom Mexikó City-be. Ritkán találkozunk, de ha igen annak mindig maradandó nyoma van a lelkemben. Az ember maga, a megtestesült ataraxia. Amióta ismerem én még nem láttam idegesen. Az élete minden pillanata értelmes és maradandó. Ő mondta nekem, ennek kapcsán, hogy az ember már ott tart, hogy felismerte, hogy a szenvedés nem csak az élet természetes velejárója. Ma már profitál is belőle! Embereket ugraszt egymásnak úgy, hogy közben az ezt végig nézők a tudtukon kívül tömik tele a zsebeit. És igen, azt hiszem, hogy ez lehet a magyarázat a Mónika Show, a Blikk és a különböző szenny médiumok létjogosultságára. Mert bizony létjogosultságuk van, míg az embert azzal szórakoztatják, hogy egyenes adásban tolják le mindenki torkán, ahogy két ember tép egymás haját.

Nem is akarsz, az életednél többet,

Csak rendesen nézhesd a Barátok közt-et.

A kereskedelmi televíziózás és egyáltalán bármi, amihez köze van a kereskedelemnek és ezzel párhuzamban szórakoztatással foglalkozik erkölcs és lelkiismeret nélküli. Már nem lepődöm meg azon, hogy mit mernek leadni a délutáni műsor sávban. Itt térek vissza picit a már előbb említett Mónika Show-ra. A műsor mostanra már határozott és állandó nézettséget tud magáénak. Ez 10 év kőkemény munkája. A szerkesztők napi 12-16 órában vért izzadva hazudnak gyakorlatilag bármit, hogy szinten tudják tartani a szereplőkkel a műsor megszokottan primitív színvonalát. A műsor sikerét a szélsőségesség adja. Bárki, bármikor felállhat, neki ronthat a másiknak. Nincs olyan, hogy nem illik, hogy ez ciki vagy, hogy nevetségessé teszed magad. A kezdetekben ez egy tök jó műsor volt. Én is néztem rendszeresen, hogy utána a legártatlanabb fejjel tagadhassam le. Aztán ugye egyre durvult és mára már ott tart, hogy épp-eszű, normális ember már nem megy el szerepelni. Elmegy viszont, az összes többi. Leginkább a cigányok, ami ugye nem azzal egyenlő, hogy Ők ne lennének normálisak. Sőt, talán okosabbak is, mint ahogyan azt sokan gondolják. Kialakultak ugyanis bizonyos csoportosulások amik, kifejezetten a Mónika Showra specializálódtak. Bármit eljátszanak, bárkinek neki rontanak. Nekik mindegy, hisz a pénzt megkapják érte utána, ami kitart a következő segélyig. Kevesen tudják például, hogy az RTL Klub műsor struktúrájában létezik az úgy nevezett: „C-9 protokoll”. Ez pedig azt jelenti, hogy az adott szereplő a műsor leadásától számított 3 hónapig nem szerepelhet Mónika Showban. Tehát: Szerepelsz, 3 hónapos szünet, szerepelsz, 3 hónapos szünet, szerepelsz…és így tovább. Ez a szabály pedig nem véletlenül jött ám létre! Azért jött létre, mert szükség volt rá. Mert egy halom nézői levél jött, hogy nagyon ciki, hogy a mai műsorban ugyanaz szerepelt, aki a múlt hetibe is. Csak más színű pólóban. Aztán van az úgy nevezett: „Roma-stop” ami, gondolom magától érthetődik, hogy azt jelenti, hogy a segédszerkesztőknek kinevezett rabszolgáknak nem roma embereket felhajtani az adott műsorhoz. Kemény meló! Azt meg ugye mindenki tudja, hogy a műsor adott napi alcíméhez keresnek szereplőket. Tehát, ha mondjuk, van olyan marha, aki önként megkeresi a stábot, hogy Neki komoly szerelmi bánata van, mert a férfi, akit szeret, valójában nős akkor a következő napon kb. egy „Most bevallom Neked, hogy vörös a hajam!” című műsorban találhatja magát. A cím ugyanis-számunkra nézők számára- tökéletesen mindegy! A stábnak is csak azért nem az, mert így tudják megkülönböztetni a szereplők csoportjait. Egyébként viszont tök mindegy, mi a műsor címe, mert minden műsor ugyanarról szól: X megcsalta Y-t és ezért W nagyon utálja mindkettőt, de persze csak addig, míg be nem jön Y unokaöccse, akiről kiderül, hogy valójában meleg és nem is tud húslevest főzni. Ennyi. A műsorvezető szerepe ettől a pillanattól fogva már jelentéktelen. Csak áll, igazgatja a haját, a félre csúszott melltartó pántját vagy épp flörtöl a gyártásvezetővel. Aztán mikor már kezd elhalni a konfliktus, és a biztonsági őröknek öltöztetett napközisek se voltak a kamerák előtt már vagy 21 másodperce, akkor azért visszatér és bedob a közösbe egy-két provokatívabb kérdést, amit a kezében szorongatott kártyáról olvas. Természetesen ugyanis fogalma nincs a műsorában szereplőkről. De még csak a történetükről sem. Én személy szerint mégis a komolyabb és filozofikusabb saját kérdéseit szeretem, mint például az: „…és megmondtad már Neki, mert azt mondtad, hogy megmondtad…?” Mónikát egyébként csípem. Főleg, ahogy jól megmondja a műsora végén a frankót: Súgógépről természetesen. Ezeket a bölcseleteket egyébként pontosan tudom, hogy melyik internetes oldalról szokták lelopni. Szóval, az élet szép. S érdekes tudni, hogy nem csak az országunk G.D.P.-je zuhan tragikus sebességgel, de a lakosság értelmi színvonala is az ilyen igazán értékes és komoly műsorok által. Igaz, milyen fura, hogy mindenki Erdélyi Mónikája 10 éve ugyanazt a műsort vezeti? Sosem mertek még rá bízni ennél többet. Ehhez képest a hasonló múlttal rendelkező Sebestyén Balázs már a 6. féle műsort vezeti. Ráadásul fele annyi idős, fele annyi ideje csinálja…csak ugye kétszer annyira tehetséges.