Egy szívdobbanással világgá menni

De mennyit ér ma nőnek lenni?

Ma nagyon kellemes napom volt. Kivételesen. Kora délután túlestem a kötelező protokoll programomon, majd találkoztam néhány barátommal. Mostanában ez egyre gyakoribb szerencsére. Előbb a már említett Tibor haverommal futottam össze szó szerint. Valami okból kifolyólag, most nem volt akkora arca, mint legutóbb a netes párbeszédünk alatt. Szeretem a kis majmot ezért, (de csak ezért!), nem csináltam belőle tapétát. A villám randink után sétáltam a következő találkozómra. Útközben ismét belefutottam egy idióta nőbe, aki előttem vánszorgott 3-4 méterrel, de gyakorlatilag 22 másodpercenként hátranyúlt a derekához, hogy ellenőrizze nem-e látszik ki a nyilván baromi egyedi tangájából egy 3 milliméteres sáv. Iszonyat fel tud húzni az ilyesmi. Az életbe nem néztem volna oda, ha Ő nem kezd el oda nyúlkálgatni. A végén már csak azért előztem meg, mert a következő ilyen mozdulata után tuti, hogy visszatörtem volna a csuklóját. Bárki, aki ezt most olvassa és Nő, megmagyarázhatná nekem ezt a jelenséget. Komolyan kérem! Ez mire jó? Miért hiszi, hogy engem tényleg automatikusan érdekel az Ő bugyija, amint elém kerül? Mi ez a marhaság, komolyan? Az egyik leghülyébb divat, ami világhódító turnéján van épp! Egyébként, láttam már ezt a mozdulatot a strandon is: bikini alsóval. Ami, alá pedig sekélyes ismereteim szerint, nem szokás fehérneműt venni. Félelmetes mennyire ösztönszerűvé tud válni egy-egy hibás beidegződés. Aztán kicsivel később találkoztam két nagyon kedves barátommal. A majdnem véletlen úgy hozta, hogy mindkettővel egyszerre jött létre a régóta várt randi. Andi és Anikó két tökéletesen különböző intellektusú kétmellű. Mindkettő gyönyörű, életerős, vonzó Nő. Mentalitásbéli különbségeik azonban egymás tökéletes ellentéteivé teszik őket. Andit ismertem meg hamarabb, amikor még közvélemény kutatónak képzeltem magam és az ország legnagyobb statisztikai cégénél töltettem ki különböző témájú és terjedelmű kérdőíveket az áldozataimmal. Nagyon érdekes munka volt. Imádtam. Minden beszélgetésről hangfájl készült, amit hangsúlyoztak is eleget a főnökeink. Érdekes játék volt egy-egy felhívottal flörtbe torkollni úgy, hogy pontosan tudtam, hogy a vonalban nem csak ketten vagyunk. (Ki is rúgtak emiatt, ahogy illik fél év múlva kb.) Andi egy volt a kollégáim közül. A szépsége magasan kiragyogott a sok beképzelt cicamica közül. Művelt volt, intelligens, és igen jó humorérzékkel volt megáldva. Egy csapásra lenyűgözött. Hamar egymásra is találtunk s a végén már együtt vihogtunk a görcsösen fontoskodó főnökségen. Talán, lehetett is volna belőlünk bármi, ha nem akkor költözök hónapokra kórházba az életem megmentése kifogással. Természetesen teljes titokban. Évek teltek el aztán és mostanában kezdtük tovább ápolni a barátságunkat. Belőle stewardess lett, belőlem egy idióta. A szépsége a régi, mentalitásban viszont komoly személyiségtorzuláson ment keresztül. Férfi éne van gyakorlatilag. Bagózik, káromkodik és minden olyat, amikben egy átlagos pasi magára ismerne. Emiatt aztán elég könnyen nyeri el a pasik szimpátiáját. Persze, nem hosszútávon, hisz a nőiességet életében csupán a hosszú haja és a rendszeres menstruációja szimbolizálja. Ennyi: Semmi más! Zavarja is ez Őt mostanában már és nagyon ügyesen meg is találta a hibát önmagában. És ez nagyon nagy dolog! Erre az emberek 90-95% képtelen! Nézz csak szét az agyadban: Hány olyan embert ismersz ki, azt mondja „Igen. A hiba az én készülékemben van: Nem vagyok elég nőies. Nem tudok nőként viselkedni.” Ehhez akkora lelkierő és olyan kiegyensúlyozott önismeret kell, ami nagyon sokunk számára szinte elérhetetlen luxus. Szóval, az eddigieknél is nagyobbat nőtt a szememben azzal, hogy felismerte a kijavítandó beidegződést önmagában és mer segítséget kérni, ahelyett, hogy Ő is, mint az átlag idióta kifogások mögé rejtőzne! Ez egy nagyon komoly eredmény! Sokan tanulhatunk Tőle! S itt jön a képbe Anikó, aki viszont a tökéletes Andrea ellentét. A szépsége szintén nehezen kifejezhető szavakban, viszont a meglévő testi adottságait képes is megfelelően használni, kihangsúlyozni. Tudatában van a nőiességének és az ezzel járó összes létező előnynek és hátránynak. A nőiessége mellé ez ad vonzerőt. Ez arra a híres i-re a pont! S ez az, amit Andinak most meg kell tanulnia egy igen intenzív kurzuson, amit ketten eszkábáltunk össze számára. Jelképesen kifejezve ez kb. egy maratoni futás triplája: Egyhuzamban! És ez nem csak számára lesz igen kemény és kimerítő, de nekünk is. Azt vallom ugyanis, hogy a nőiesség egy ösztönszerű jelenség: Nem tanulható. De mi is maga a nőiesség? A nőiesség az a viselkedés attitűd ami, által egyértelműen elkülöníthető a férfiasságtól a teljesen különböző jellemzők által. A mai beszélgetésünk alatt olyan 4 percenként láttunk olyan nőket, akik köszönőviszonyban sincsenek a nőiességgel. Senkit sem tesz nőiessé, ha felvesz egy miniszoknyát egy mélyen dekoltált felsővel, majd falaz magára egy harsányabb színvilágú sminket. A nőiesség egy viselkedésforma. Azt szoktam mondani, hogy tök mindegy, hogy a Nőn milyen ruha van, van-e egyáltalán, bármilyen rajta mert nem az teszi nőiessé. Lehet egy nő, a legszexibb esélyiben is, ha nem tudja viselni, és ha nem sugárzik át a ruhán a szexualitása. Pont, ahogyan állhat előttem egy Nő kínai melegítőben meg gumicsizmában, ha a nőiessége átsugárzik a jelmezen. A természet utat tör magának. Így válhat vonzóbbá, érdekesebbé, tartalmasabbá egy teltebb vagy egy soványabb alkatú Nő, az átlagosan arányosakkal szemben. Nőiessé az teszi, hogy mennyire tudja megélni és a rendelkezésére álló eszközökkel kifejezni a nőiségét. K-D. elmélet: „Ha egyedül vagyok egy szobában, ember vagyok. Ha belép hozzám egy Nő, férfivé válok. És annyira leszek én férfi, mint amennyire Nő az, aki bejött a szobába.”

Hatalmába kerített az ágy,

S most már tudod: Nagy úr a vágy.

A nőiesség és a férfiasság elegyéből születik a szex maga. Néha megkérdezik tőlem egy-egy beszélgetés alkalmával, hogy nekem mi a hobbim. Mindenkinek van hobbija, az enyém például mi? Erre azt szoktam válaszolni, hogy szeretek szeretni. Ilyenkor az esetek nagyobb felében felmordul a beszélgetőpartner, hogy nehogy, már azt mondjam, hogy nekem a szex hobbi! Ekkor szoktam visszakérdezni (amit utálok), hogy miért, akkor mi? És itt le is fagy a szoftvere a partnernek, mert válaszolni nem tud rá. Néhány napja az egyik olvasóm érdekes kérdést szegezett nekem. Azt kérdezte: Miért szexelünk? (Mármint, természetesen nem én és Ő hanem, kollektívan: Az ember miért folytatja ezt a tevékenységet.) A válasz egyébként nem annyira egyértelmű, mint az elsőre tűnik. Az ember négy fő ok miatt végzi ezt a tevékenységet. Fizikai ok, Konkrét ok, Érzelmi ok, Létbizonytalansági ok. Fizikai ok alatt az örömszerzést, a stressz oldást és az új tapasztalatok gyűjtését értjük. A konkrét ok halmazában a gyereknemzés, a bosszú és az előnyösebb szociális státuszának elérése található. Az érzelmi okot leginkább a szerelem, a kötődés és a köszönetnyilvánítás hozza létre. S végül a létbizonytalansági tényezőhöz a kényszer, a kötelességtudat, az alacsony önértékelés javítása vagy épp az önbizalomhiány enyhítése tartozik. Tehát, nem is annyira egyértelmű, hogy „hát azé’ mer’ jó, oszt kész!” Persze korunk szexualitása már kicsit sem hasonlít a 20 évvel ezelőtti szexualitáshoz. Akkoriban a szex elképzelhetetlen volt intimitás és erkölcs nélkül. Létezett az úgynevezett szexuális kultúra fogalma. Mára ezt már tökéletesen elnyomta, azaz igen nagy mértékű és nagy sebességű felhígulás, amin a szexualitásunk megy keresztül. Más sem bizonyítja ezt a legszembetűnőbben, mint az, hogy a legnagyobb vágyfokozónak ma már a pornó számít. Ömlik is mindenhonnan. A második helyen vannak a különböző síkosítók, vibrátorok, bilincsek. És ez mostanra annyira hétköznapivá vált, hogy minden 5. ember használ valamilyen szexuális játékszert, segédeszközt. Aztán persze, léteznek az úgynevezett alternatív szexuális játékok a cyber-szextől kezdve a web kamerás mozizáson át, egészen a „Szexting” névre keresztelt legújabb hóbortról ami, gyakorlatilag azt jelenti, hogy (leginkább a nők) az önmagukról készített provokatívan szexis képekkel bombázzák a kiszemelt pasijuk telefonját. S, hogy senki ne higgye, hogy ezt csak unatkozó tini csajok csinálják, poénból most jól megmutatom, hogy a Rihanna kisasszonynak is van egy ilyen hobbija. Csak pechjére az épp nagyon hisztis korszakát élő Chris Brown névre keresztelt idióta meg jól felpakolta a művésznőtől kapott kicsit sem romantikus képeket az internetre. Jómagam egyébként, azt vallom, hogy izgalmassá tudják tenni ezek a szexuális életet, de hosszútávra, semmi esetre sem ez a megoldás. Még fotós koromban rendszeresen hajtottam el, azokat a lányokat-asszonyokat, akik azért akartak magukról szexis képsorozatot, hogy ezzel kedveskedjenek a pasijuknak, ezzel hódítsák, vissza őket vagy ezzel dobják fel a már rég a lélektani határ alá zuhant gyakorlatilag nem is létező szexuális életüket. (Igen, köszönöm tudom, hogy fotósként semmi közöm nem lett volna a munkám későbbi felhasználási céljairól, de akkoriban még ezt nem így hittem.) Mondjuk, ezzel alapból nem tudok mit kezdeni: Szexis képek valakinek, aki már látott tetőtől-talpig meztelenül? Micsoda baromság ez? Az meg pláne röhej, hogy pár profin bevilágított és kiretusált képtől várja, hogy helyette rendbe hozza a problémákat. Nevetséges. Van például egy ismerősöm, aki egy igen ritka (s kissé bizarr) betegség áldozata. Szexszomniája van. Nem, nem annyira jó, mint elsőre hangzik. Ez az alvajárás egyik igen különleges verziója. (Igen, több féle alvajárás létezik.) Ő éjjelente álmában, nem járkál hanem, szexet követel. Mindezt álmában. Ha nem kapja, meg akkor jön a szokásos hiszti roham. Ez egy betegség! Egyszer mesélte, hogy az aktuális barátjával este 10-től másnap reggel 8-ig szinte folyamatosan együtt voltak. A fél órával későbbi ébredésekor viszont abszolút nem emlékezett semmire. Gyógymód? Kell ezt gyógyítani srácok? ;) Hát, ha kell, ha nem bizony hatékonyan lehet enyhíteni a tüneteket erős antidepresszánsokkal. Gyakorlatilag a pácienset félholtra kábítják, azt meg ugye ki akarja? A betegséget egyébként 1996-ban találták fel. (Hú, de hülye egy szófordulat ez így…) A viselkedés és alváskutató intézet ekkor diagnosztizálta, hogy elkerülhessék a klasszikus alvajárásnál még mindig kivéthetetlen jogi felelősségre vonást azok ellen akik a tettüket bizonyítottan öntudatlanul (alva járva) követik el. (1994-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek egy Kaliforniai rendőrt, mert lelőtt egy ártatlan embert alvajárás közben. A férfi bizonyítottan alvajáró volt, a bíróság mégis elítélte.) Az ilyen jelenségből fakadó nemi erőszak miatti felelősségre vonás elkerülése miatt lett betegségnek nyilvánítva ez a szindróma. Persze sok ezer olyan férfi imádkozik egy ilyen betegségben „szenvedő” partnerért cserébe a jelenlegi igen gyakran fejfájós helyett. Számukra van egy rossz és egy jó hírem: A rossz, hogy a betegség nagyon ritka. A jó pedig, hogy ne adják fel a reménykedést, ugyanis a szindróma örökletes! ;)