2013. 08. 03.
Lakat - Eltörik a mécses...
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Lakat - Eltörik a mécses...
 

 

Rájöttem az élet egy halálos vírus,
A boldogság pedig csupán életstílus.
Hisz a felhőkön sétálók mindegyike szent,
De egy magamfajtának csak itt van helye lent.

Sokáig hittem, hogy a boldogság egy cél,
S, hogy minden kudarc élmény magáért beszél.
Sokáig hittem, hogy ez lett az én sorsom,
"Köszi, de majd inkább egyedül megoldom!"

Így teltek el az évek sietve felettem,
Így lettem a végén sebezhetetlen...
De ennek is meg lett a végén az ára,
Senki sem figyel egy vén hülye szavára.

Mióta létezem, menekülve várok,
Feketében sem épp véletlenül járok.
Hisz az örvény lehúz s én a sötétbe olvadok,
Már senkit se érdekel, hogy éjjel én hol vagyok.

Bámultok rám, de valahogy mégsem láttok,
Hisz a közelemben - ugye - roncsteleppé váltok.
S kiadjátok bárkinek minden pici szavam,
Még, hogy én sajnáltatom állandóan magam?!

Minden szavatok régóta hazugságtól tocsog,
Így fertőz meg mindent ez a szintetikus mocsok.
Emiatt gondolják azt rólam, hogy szörnyeteg vagyok,
Mert pár álszent ribanc csak hazugságot gagyog.

Ezt tehát, a hála mindenért cserébe,
Így ad Isten kardot a sok hülye kezébe.
Emiatt leszek majd én örökké egyedül,
Nem is érzem magam most valami remekül.

Egy ideig azt hittem, hogy különb vagy...néha,
De ugyanazt nyomod csak Te is kedves Éva.
Pont ugyanazt próbálod most Te is okozni,
Már a fél ország tudja, hogy hogy próbálsz kidobni.

S ez bizony már megy ki tudja mióta,
Csak én lehetek most is majd az idióta.
Pedig a hazugság mára már mindent beburkol,
Hisz a sok kamu barátod már ellenem szurkol.

Nem értem, hogy lehetsz ennyire éretlen,
Hogy panaszkodsz bárkinek ha rád köszön véletlen.
A fél világ már emiatt Te érted szorong,
De az életünk MAGÁNÜGY - nem tudtad bolond?!

Azt hiszem jó régen utálhatsz már engem,
Minden leütött billentyűd nyomot hagy bennem.
Hisz a barátnőid előtt már mindennek lehordasz,
De "búcsúzás" címén így mindent elrontasz.

Tudom - ezt terjeszted - mindez önsajnálat,
Nem érző ember vagyok csak pszichopata állat.
S minden rímpárom csupán csak érdekből fakad,
S Te így nevezed különbnek meg őszintének magad?!

Ma már nem tartozunk egymásnak semmivel,
Mondjuk én a Te helyedben...ilyet nem tennék senkivel.
Mert amit Évike úgy nevez, hogy "új világszemlélet"
Az egy magamfajtának csak: Halálos ítélet...
 

 

- lakat -



<iframe width="560" height="315" src="//www.youtube.com/embed/C6_MC37O0oA" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>



bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés