Olyan messze ültél, hogy többé nem érlek el,
Itt már mindenki azt kapja amit megérdemel.
Már mindened felfalta a programozott harag,
A tekintet nem sír, csak könnyezve kacag.

De mit várhatok én, aki semmit se várhat,
Ha mellettem ugye csak a poklokat jártad.
Mit várhatok magamtól és mit várhatok tőled,
Ha gondolkozni kezdek az mindig megbőget.

Persze, mindez csak színjáték az okosok szerint,
Valahogy minden magadfajta ellenségnek tekint.
Valahogy sehogy se tudok jó lenni nektek,
Mert míg bólogatok, Ti csak addig szerettek.

Ha nem hazudok és mindenem odaadom,
Egy lúzer kis papucs vagyok az oldaladon.
Ha meg megvédem magam és visszavágok,
A születésem előtti korba visszavágyok.

Ha tényleg jó vagyok, csak megaláztok engem,
Szerintetek persze, ez tényleg így van rendben.
Ha meg visszaütök az a világ gyalázata,
Meg élősködő vagyok, szemét pszichopata.

Én soha nem mondtam, hogy mindenki bolond,
Mégis nekem címeztek Ti mindenféle pofont.
Én nem mondtam soha, hogy mindenki téved,
Szóval, kiforgatod kicsit a rólam rajzolt képet.

Persze, mindez megint csakis engem zavar,
Hogy minden panaszod csak hazugságot takar.
Igen, mostanában már egyre többet hazudozol,
Ha rajtakaplak meg csak bőszen alkudozol.

Rossz hírem van baby: Nem vagy különb nálam,
Bár én melletted még így is kicsit jobbá váltam...
Terjeszd csak, hogy miattam te is tönkrementél,
Meg beteggé tettelek, meg emberi roncs lettél.

Olyannak látsz, mint egy élősködő állat,
S ha fájni mer valami az csak önsajnálat.
A többi is ezt nyomatta, akiket anno kidobtam,
De olyan legyek Veled is, amilyen velük voltam?!

Sajnos a legkisebb tényt is kikéred magadnak,
Pedig hitele már régóta nincsen a szavadnak..
Jobbnak hiszed magad, mint egy prédikátor,
Majd jól megdicsér biztos ezért is a Gábor.

Én azt hittem érdekel, az amit érzek,
Akkor is, ha utálsz, ha szúr is ez a fészek...
Én azt hittem érdekel, hogy sosem bántanálak,
S a halálba magammal sosem rántanálak...

Én azt hittem számít, hogy belátom hibáim,
Hogy gondolkoztam sokat az élet praktikáin...
Én azt hittem fontos, hogy nem rántok vállat,
De ami nekem bánat, az neked önsajnálat...

Mit is vártam én, már komolyan nem értem,
De sikerült tegnap végre észhez térnem.
Nem kellenek könnyek vagy őszinte megbánás,
Te nem is tudod mi az a békés elválás!

Nincs mit félteni rajtad, Te lélek pankrátor,
Majd támogat ne félj az agyon dicsért Gábor!
Csak benne bízol baby, Ő a jelenlegi,
Hát itt van ez a szar vers, olvasd csak fel Neki!

- lakat -