2013. 07. 21.
Lakat - Örökség...
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Lakat - Örökség...


Sokáig hittem, hogy értem az életet,
Csak szültem a naplóbejegyzéseket.
Csak élvezni akartam minden percet,
Világslágert írni és rengeteg verset.
 
Sokáig néztem a saját tükörképem,
Mégse maradt semmi tanulságképpen.
Hisz akármit is tettem, semmit se bántam,
Pedig naná, hogy én is nagy dolgokra vágytam.

De mi lett a sok vágyból, semmi valójában,
Csak néhány rímem-e vers mondanivalójában.
Megérte hát, akkor?! Nem érte meg sajnos,
Szívem se úgy dobban, mosolyom se pajkos.
 
De ha meghalok, utánam majd mi marad,
Elégedett mosoly vagy értelmetlen harag?!
Emlegetik nevem, de kérdés mennyiszer,
Hisz a halál sem több mint egyfajta siker.
 
A végzet majd meglátod engem is elsodor,
Csak emlék lesz belőlem, esetleg szervdonor.
Marad majd néhány még használható szervem,
Pár eltitkolt, eldugott félbehagyott versem.
 
Többre nem futotta, ennyi vagyok csupán,
Néhány rím marad meg majd a létem után.
Hisz a létemnek sem volt sosem felettese,
Irányadója se nem, hogy helyettese...
 
A végzet egy ideje a lelkemből kajál,
S nem váltja kínjaim a megváltó halál.
Remélem, hogy ez csak valami tréfa,
De sajnos én sehogy se lehetek Éva.

Ő ment meg amikor meghalni készülök,
Mikor idegileg újra s újra leépülök...
Bár tudom, hogy nem ez a normális rend,
Hogy önmagam helyett is mindig megment.

 

- lakat -

 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés