De mi lett a sok vágyból, semmi valójában,
Csak néhány rímem-e vers mondanivalójában.
Megérte hát, akkor?! Nem érte meg sajnos,
Szívem se úgy dobban, mosolyom se pajkos.
De ha meghalok, utánam majd mi marad,
Elégedett mosoly vagy értelmetlen harag?!
Emlegetik nevem, de kérdés mennyiszer,
Hisz a halál sem több mint egyfajta siker.
A végzet majd meglátod engem is elsodor,
Csak emlék lesz belőlem, esetleg szervdonor.
Marad majd néhány még használható szervem,
Pár eltitkolt, eldugott félbehagyott versem.
Többre nem futotta, ennyi vagyok csupán,
Néhány rím marad meg majd a létem után.
Hisz a létemnek sem volt sosem felettese,
Irányadója se nem, hogy helyettese...