2013. 06. 22.
Lakat vs. Poet.hu
Moderátori tor
Egy hónapja már vagy még annál is régebben,
Segítséget kértem a nagyra törésemben.
És beküldtem egy verset, mit jónak tartottam,
De ma reggel viszont egy nagyot sóhajtottam.
Töröltem szegényt, mintha sosem lett volna,
Mintha a létezése is ölne - gyilkolna.
Letöröltem hát, örökre s véglegesen,
Ha feltenni nem merte egy moderátor sem.
Mindegyik csak hümmög és értetlenül nézi,
Még szép, hogy minden versem a főmodinál végzi.
S míg másnak havi három verse lesz publikálva,
Addig nekem 2 havonta csak egy van kipipálva.
Bizony ez a helyzet: Elég gyávák vagytok,
S nagyon úgy tűnik, hogy azok is maradtok.
Mert oké, hogy erkölcsök meg gyermekvédelem,
Viszont nekik sem árt meg pár leírt érzelem.
A soraim nektek túl durvák, túl nyersek,
De álljunk már meg kicsit: "Gyerekbarát versek"?!
Úristen, nem értem, komolyan... ez valami vicc?!
Mert ez annyira poénos, mint egy elromlott slicc.
Ami meg csak kínos szerintem itt inkább,
Hisz a logika köztetek sajnos egyre ritkább.
Gyerekeket védeni a versektől: Ez komoly?!
Na, ez azért érdemel néhány gúnymosolyt!
Szerintetek ők ide járnak fel a romlottságért?!
Mondjuk jah, tényleg miért is jönnének másért...
Mintha őket bárhol is várná romlottság sztornó,
Mintha nem ömlene rájuk a Facebook-on a pornó.
Ha romlottságot akar, ott a Google számára,
Több ezer oldalt dob ki minden beteges álmára.
És nem kell neki külön egy ide vezető kis túra,
Nem romlani jönnek tehát, a Poet. hu-ra.
S bár, ha letöröltök engem nem sokat vesztek,
De ez már nem a középkor nem tűnt fel Nektek?!
Akiket védeni akartok, csak nevetnek rajtatok,
Míg veletek szemben megértésért kajtatok.
Közeledni sem tudtok a legalapibb szinthez,
A jelenünk fényében, elég ciki itt mindez.
Nem hadvezérek vagytok, vagy háborús hősök,
Csak vakságra nevelt bolond erkölcscsőszök.
Persze, mindez számotokra nyilván csak sértés,
Elutasítás jön majd rá s nem a remélt megértés.
Én meg csak tűröm s a szerepemet játszom,
S az ellenség látszatát magamon vigyázom.
Mivel is zárhatnám ezt a pár keresetlen sort,
Mivel vérig sértettem pár lángész moderátort.
Nem sajnáltam a rímem én a meggyőzésre,
Ne legyetek hát, lusták Ti sem a fejlődésre.
Azt reméljük mindnyájan, hogy meg sose halunk,
Hát, értétek meg Ti is: Nem az őskorban vagyunk!
S talán, ha köztetek nem közellenség lennék,
Ti is látnátok, hogy ezek már rég elavult eszmék.
Segítséget kértem a nagyra törésemben.
És beküldtem egy verset, mit jónak tartottam,
De ma reggel viszont egy nagyot sóhajtottam.
Töröltem szegényt, mintha sosem lett volna,
Mintha a létezése is ölne - gyilkolna.
Letöröltem hát, örökre s véglegesen,
Ha feltenni nem merte egy moderátor sem.
Mindegyik csak hümmög és értetlenül nézi,
Még szép, hogy minden versem a főmodinál végzi.
S míg másnak havi három verse lesz publikálva,
Addig nekem 2 havonta csak egy van kipipálva.
Bizony ez a helyzet: Elég gyávák vagytok,
S nagyon úgy tűnik, hogy azok is maradtok.
Mert oké, hogy erkölcsök meg gyermekvédelem,
Viszont nekik sem árt meg pár leírt érzelem.
A soraim nektek túl durvák, túl nyersek,
De álljunk már meg kicsit: "Gyerekbarát versek"?!
Úristen, nem értem, komolyan... ez valami vicc?!
Mert ez annyira poénos, mint egy elromlott slicc.
Ami meg csak kínos szerintem itt inkább,
Hisz a logika köztetek sajnos egyre ritkább.
Gyerekeket védeni a versektől: Ez komoly?!
Na, ez azért érdemel néhány gúnymosolyt!
Szerintetek ők ide járnak fel a romlottságért?!
Mondjuk jah, tényleg miért is jönnének másért...
Mintha őket bárhol is várná romlottság sztornó,
Mintha nem ömlene rájuk a Facebook-on a pornó.
Ha romlottságot akar, ott a Google számára,
Több ezer oldalt dob ki minden beteges álmára.
És nem kell neki külön egy ide vezető kis túra,
Nem romlani jönnek tehát, a Poet. hu-ra.
S bár, ha letöröltök engem nem sokat vesztek,
De ez már nem a középkor nem tűnt fel Nektek?!
Akiket védeni akartok, csak nevetnek rajtatok,
Míg veletek szemben megértésért kajtatok.
Közeledni sem tudtok a legalapibb szinthez,
A jelenünk fényében, elég ciki itt mindez.
Nem hadvezérek vagytok, vagy háborús hősök,
Csak vakságra nevelt bolond erkölcscsőszök.
Persze, mindez számotokra nyilván csak sértés,
Elutasítás jön majd rá s nem a remélt megértés.
Én meg csak tűröm s a szerepemet játszom,
S az ellenség látszatát magamon vigyázom.
Mivel is zárhatnám ezt a pár keresetlen sort,
Mivel vérig sértettem pár lángész moderátort.
Nem sajnáltam a rímem én a meggyőzésre,
Ne legyetek hát, lusták Ti sem a fejlődésre.
Azt reméljük mindnyájan, hogy meg sose halunk,
Hát, értétek meg Ti is: Nem az őskorban vagyunk!
S talán, ha köztetek nem közellenség lennék,
Ti is látnátok, hogy ezek már rég elavult eszmék.
- lakat -
