" Pornót akkor néznek az emberek,

Ha valamit pótolni kénytelenek vele!"

(Dajka Mara)

Ma este a pornóról fogok írni. Mert csak… Meg mert, eddig mindig mikor erről a témáról írtam, mindig hatalmas botrány lett belőle és tényleg csak a CNN élő közvetítése hiányzott az ablakom alól. A komolyságot félretéve, egyre több ismerősöm választja ezt a fajta "megélhetési lehetőséget" ami egyszerre rögtön két dolgot is jelent. Első körben azt, hogy mégsem vagyok annyira jó emberismerő, mint gondoltam, és mint, azt gondolják rólam olyan sokan. Második körben pedig, hogy van ebben valami sorsszerű, hogy épp azt bünteti a sors azzal, amit a legtaszítóbbnak tart, akinek aztán soha semmivel nem ártottak ezek a szerencsétlenek. Mert valójában azok. Annak idején, amikor még jól ment nekem és ismert (sőt: szinte elismert) blogger voltam, elég sok jó csaj ismerősöm volt. A valós életben is és az ilyen egyre divatosabb buta közösségi oldalakon is. Tényleg volt, hogy egy – egy írásom után 9 – 10 dekoratívabb leányzó bejelölt. Az egyszerű gogo táncos lányoktól kezdve, a közönséges prostikon keresztül egészen a 2 év alatt tökéletesen kiégett pornósokig. Szóval, elég nagy volt a szórás. Eleinte nem is igazán érdekelt, hogy ki milyen viszonyt ápol a prostitúcióval. Nem csak, hogy nem érdekelt, valószínűleg annyi évesen fel sem lettem volna képes fogni ezt. Egyre több jó csaj kíváncsi rám s ez a tudat nekem tökéletesen elég volt. Persze, ringattam is magam abban a tudatban, hogy ez biztosan csak azért van, mert én ám olyan jó pasi vagyok, hogy ezek mind engem akarnak. Kivétel nélkül mind! Aztán épp az egyik beszélgetős műsorban beszélgettem a műsorvezetővel az írásom és az írásomat kedvelőkkel való viszonyomról, amikor gyakorlatilag önmagam szemét nyitottam fel azzal a mondattal, ami elhagyta a számat a műsorvezető azon kérdésére, hogy meg szoktak-e ismerni az olvasóim az utcán vagy bárhol az életben. "Dehogy is! Nem vagyok én valami sztár! Meg amúgy se lenne esélyük, hiszen én csak írok – álnéven ráadásul – és fényképeket nem publikálok magamról. Az olvasott sorok mellé tehát nem tudnak arcot társítani." S ekkor döbbentem le a saját magam válaszában hordozott nagy igazságon: Nem is jelölhetnek be, azért mert jó pasi vagyok, hiszen azt sem tudják, hogy nézek ki! Na, ez szép nagy pofon volt az addigra már nem kicsire fejlődött egómnak. De legalább visszarántott a földre, a közönséges földi halandók közé, akiktől én akkor már jóval többnek hittem magam. Mire ez bekövetkezett már jóval több, mint 5000 ismerőse volt a Facebookon a "Lakat – A titkok őrzője" profilomnak. Egy – egy megosztásomat átlagosan 300-an reagálták le…1 órán belül. A népszerűségem maradt tehát, csak én nem tudtam mit kezdeni a több ezer – már a profilképükön is egy száll bugyiban pózolgató s önmagukat tükörben fényképezgető – kétes erkölcsű ellenkező neművel. Foglalkoztatni kezdett ez a jelenség, mert problémának tekintettem egy mélyebb beszélgetés után Péter barátommal. Ő ültette el bennem a "tisztogatás" gondolatát azzal, amikor azt mondta: "Minősíti a szerzőt az, hogy milyen emberek kíváncsiak rá és a műveire. Mert ez meghúz egyfajta intelligencia határt." Akkoriban jelent meg a "Pilátust játszani" című az óta kis bestsellerré vált könyve, szóval simán csak hülye lettem volna, ha nem figyelek rá. (S mellesleg a barátom, tehát csak jót akarhat nekem…) Vívódtam azonban magamban, mert a belső hang azt mondta: "Hát, nem tök mindegy, hogy ki mivel keresi a pénzét?! A lényeg, hogy olvasnak! Ugyanannyit ér az Ő olvasottságuk is, mint mondjuk egy agysebészé! Nem helyes, ha különbséget teszünk, olvasó és olvasó között!" Ez azonban nincs így. S erre az úgynevezett "Play Back – effektus" vezetett rá. Tudjátok mi a különbség a play back és az élő koncert között?! Maga az élet a színpadon. Az, hogy ott teljesítményt kell produkálni. El is ronthatod tehát. Szemben a play backkel, amit ugye csak egy áramszünet vagy egy elromlott lemezjátszó képes tönkretenni. Amikor a play back a fénykorát élte – a 90’-es években – rengeteg magyar együttes volt sztár. Mára már rájuk nem igazán emlékszünk. Legyőzte őket a fejlődés. Na, ugyanez igaz az én olvasóimra is. Ahogy telt az idő és talán kicsit érettebb lettem, már nem csak arról szóltak az írásaim a blogomban, hogy én aztán mennyire értek a Nőkhöz és nem azzal kérkedtem, hogy tényleg hány Nőt döntöttem meg még így is, hogy egyáltalán nem vagyok, egy Brad Pitt. Komolyabb dolgok kezdtek foglalkoztatni. Felfedeztem a körülöttem lévő világ igazságtalanságait s a saját módszeremmel kezdtem felhívni a figyelmet rájuk. S amint megváltozott az írásaim tartalma, úgy kezdtek egyre inkább lemorzsolódni azok, akik ezt a változást nem voltak képesek követni és megérteni. Akkoriban kezdtem felfedezni magamnak a videó vágást, videó szerkesztést, mint egyfajta kreatív hobbit a blog írásom mellé. Rövidke videókat készítettem. Eleinte csak a verseimről, majd később az engem foglalkoztató témákról. Elég gyorsan elérte a Youtube videó megosztóm az 1 milliós látogatottságot. (Akkor még gondolatban se volt ám Majka meg a Belehalok nevű borzalom…) Szóval, kísérletezgettem és szerencsém volt, mert valahogy mindig olyan téma érdekelt, mindig olyan témákkal foglalkoztam, ami minden embert érdekelt titkon, de mégsem voltak az interneten megfelelő minőségű anyagok ahhoz, hogy kielégíthessék a kíváncsiságukat. Így lett 3 milliós nézettségű videóm az is, amit az egyik krematóriumról készítettem, s amiben végig videóztam benne egy ember elhamvasztását. Szóval, szép sorban gyártottam a buta kis videóimat és a népszerűségem töretlen volt. Pedig minden videómban állást is foglaltam az adott témában. Ezzel nem mindig értett egyet mindenki. Szerencsére. A dolgok és ez a baromi nagy népszerűség akkor kezdett a visszájára fordulni, amikor Szabó Daisyt meggyilkolták. A személyes érintettségem sokak számára nyilvánvaló volt. Nyíltan támadtam az áldozat közvetlen barátait és felelőssé tettem őket. Szinte naponta kaptam halálos fenyegetéseket, volt, hogy elém jöttek a munkahelyemhez, névtelen telefonhívások és minden amit, az ember akkor szokott átélni, amikor valami nagy igazságot kommunikál azokkal szemben, akiknek az ügyben nincs igazuk. Mindezt úgy, hogy a TV2 és a Blikk szinte hetente közölte le. Daisy halála megviselt. Ismert szereplője volt az éjszakai életnek. Mit kerülgessem: luxus prosti volt. Próbáltam lebeszélni, jobb belátásra bírni, nem sikerült. A munkája és a "barátai" felelőtlenségének áldozata lett. Mivel engem is annak tekintettem magam is felelősnek éreztem magam a tragédiáért. Ami zavart, hogy nem csak én voltam a barátja… A halála után megváltoztak a dolgok bennem. Már nem léteztek gogo táncosok, felnőtt filmes modellek, escortos csajok és örömlányok. Ez a négy "szakma" (bár, inkább csak tevékenység) összeolvadt és attól fogva mindet úgy hívtam: Közönséges kurva. Ennek következményeként született is egy videóm, ami 7 milliós megtekintést produkált. Ezt sajnáltam a legjobban, amikor a Youtube egyszerűen törölte a csatornámat, mert a krematóriumos dokumentum videómmal "súlyosan megsértettem" a szabályzatukat. A videó egyébként más videó megosztó portálokon a mai napig is elérhető. A címe magáért beszél: Halott pornósok!

A nőknek két helyen van ajkuk!

Az egyikkel veszekednek…a másikkal békülnek!"

(Lakat – A titkok őrzője)

Ez a videóm aztán tisztességesen kiverte a biztosítékot sokaknál. Nem csak az érintetteknél, de természetesen a legnagyobb felháborodás felőlük érkezett. Volt aki, simán csak közölte, hogy "emberben még ekkorát nem csalódtam" mert, hogy Ő azt hitte, hogy nekem nincs bajom a pornósokkal, nem vagyok előítéletes, nem vagyok ennyire "korlátolt" hiszen mégis csak az ismerőse vagyok. Aztán akadt olyan is, aki simán csak letiltott automatikusan, de olyan is, aki felhívott és kérdőre volt majd rám zúzta, hogy soha többé nem fogja olvasni a blogomat! Sőt, majd elkezd írni egy ellen blogot és jól kitálal rólam, hogy én valójában milyen rossz arc is vagyok. (És tényleg, el is kezdte! Aztán sajnos 1 hónap múlva félbehagyta, mert érdeklődés hiányában, a kutya sem olvasta szegényt…) Az érintettek tehát, elég fájdalmas támadásnak tekintették ezt a húzásomat, pedig pusztán ez is csak egy volt az addig agyon dicsért dokumentum videóim közül. A legszebb, hogy ezzel dolgoztam a legtöbbet. Olyan 4 hónapba telt különböző rég elhalt fórumokból és archívumokból előásnom a videó anyagait. Ráadásul utána következett csak a java, mert akkoriba még igen kezdő kis amatőr videó vágó képességeim voltak, így a videót legalább 7 – 8 alkalommal kellett teljesen az elejétől elkezdenem újra. (A kedvencem az volt, amikor a 3 órás vágási munkálatok után épp mentettem és a mentés 97%-ánál jött egy áramszünet és az egész munkám tönkrement. Kezdhettem újra.) Nem kevés munka van ebben a mindössze 10 perces videómban tehát, de nem ez a lényeg. A lényeg valójában a küldetése. Az ok, amiért el akartam készíteni a Halott pornósok című filmet.

"Nem a szex a legerősebb kötelék két ember között!

Hanem a szerelem…!"

(Alfred Kinsey)

Az ok sokkal egyszerűbb, mint azt bárki gondolná. Egy megfigyelés ihlette. Azt figyeltem meg, hogy a fejüket pornózásra adó ismerőseim személyisége tökéletesen kifordul magából. Ez egyfajta mentális torzulás. Az addig kedves, tisztelettudó és önkritikával rendelkező tisztességes lányokból a pornó egy görcsösen magamutogató, súlyos önképzavarral küzdő, agyatlan maga elég gügyögő idiótát csinált. S ez a metamorfózis, kivétel nélkül mindegyiknél bekövetkezett. Nagyon érdekes és igen taszító jelenség. Sokáig kutattam ezt a jelenséget. A teljesen normális, hétköznapi lányokból mi miatt lesz egy flegma, beképzelt tapintatosan fogalmazva: Hülye kurva?! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megtaláltam erre a pontos választ, de azt hiszem, legalább már sejtéseim vannak. Nagy valószínűséggel nem tudnak mit kezdeni a munkájuk által a társadalomban betöltött helyük alacsonyságával. Egyszerűen nem képesek megérteni, hogy az Ő életük ettől fogva már nem annyit ér, mint előtte. Már nem ér annyit sem. Nem nagyon képesek elfogadni a tényt, hogy a könnyű pénzért Ők nem csak a testüket adták, de még több lépcsővel lentebb is kerültek a társadalmi megítélésben. Ez teljesen érthető amúgy, mert ki örülne annak, ha valakit le pornós kurváznak?! De…az ég szerelmére: Ez a tény! Ez a szörnyű és nem túlhízelgő igazság. Ha valaki pornóra adja a fejét, az Őt nem egy magasabb elismerési szintre predesztinálja. Nem. Neki attól csak az életszínvonala lesz magasabb maximum, de éberként nem többre fogják értékelni. Tökéletesen az ellenkezőképpen. Le fogják nézni. És a legszomorúbb, hogy ezek a szerencsétlenek nem nagyon tudnak mással "védekezni" a menetrendszerűen érkező megjegyzésekkel szemben az erkölcsük hiányát illetően, mint, hogy: "Mindenki foglalkozzon a saját dolgával!" vagy épp, hogy "Miért zavar ez Téged?!" s a személyes kedvencemet már ne is említsem mi szerint: "Mi van: Irigy vagy mi?! Köcsög…!"  Joggal vetődhetne fel a kérdés, hogy mi ezzel a baj?! A pornóra szükség van! Na, hát épp ez a baj ezzel! A tökéletes hülyeség, amit az emberek fejébe táplálnak a pornósokat eltartók. Nincs ugyanis! Nincs szükség a pornóra! Egyáltalán nincs, egy kicsit se! Tudna esetleg mondani bármelyikőtök is valami pozitív dolgot, amit a pornónak köszönhetnek az emberek?! Na?! Valaki?! Ha senki, akkor majd mondok én, mert van! Legalábbis én egy pozitív dolgot tudok mondani amit, a pornónak köszönhetünk! Még a nevében is ott a pozitív kifejezés: HÍV pozitív! Más megfejtés esetleg?! Nem hiszem. Most páran majd jól megpróbálják rám sütni az álszentség meg a prüdéria bélyegét azzal érvelve, hogy nem igaz, hogy én még nem láttam egy pornófilmet se! Persze, hogy nem igaz: Láttam! Többet is! DE: De nem azért mert szükségem lett volna rá bármilyen formában is. Mi a bizonyíték tehát, arra, hogy a pornó tökéletesen felesleges és káros?! Egyszerű: A végkifejlet! Nézzük elsőként a Nők szemszögéből. A világon minden Nő – de legalábbis a 96%-uk – hatalmas fehér ruhás esküvőről álmodik, amikor is a szíve választottja, akivel tökéletesen szerelmesek egymásba, egy pap és egy násznépnyi ember előtt mondják ki egymásnak az életük végéig érvényes boldogító igent. Minden Nő erre vágyik: MINDEN! A legbetegebb és a legaberráltabb pornófilmekben szereplő Nők is! Ez pedig tökéletesen ellent mond és összeegyeztethetetlen a pornófilmek tartalmával, ahol a Nő csupán egy szexuális segédeszköz. Egy lélektelen lyuk csupán. Alapvetően a Nők gyermekszülésre és anyai szerepre lettek kalibrálva. Erre vágynak és ez az evolúcióban betöltött szerepük. Köze nincs ehhez tehát, a pornónak ahol egy komplett iskolabusznyi pasi megy keresztül rajtuk. A pasik szemszögéből vizsgálva a jelenséget már minden sokkal egyszerűbb: Nekik vannak különböző szexuális fantáziálásuk, amik ma már – pont a mindenhonnan ömlő pornónak köszönhetően – egyre extrémebbek és egyre bizarrabbak. Pedig a hűtlenkedésnek sok köze nincs a párkapcsolati státuszukhoz. Tekintetbe véve azt az egyszerű tényt, hogy míg a pasi ki nem próbálta a legperverzebb titkos kis ötletét is, és míg egyszerűen ki nem élte magát és le nem higgadt a libidója annyira, hogy már alkalmas legyen egy teljes értékű és hűséges párkapcsolatra, addig ígérhet Ő aztán bármit, a megcsalás az életébe olyan hétköznapi dolog lesz, mint a reggeli vajas kenyér. A pornó 75%-át egyébként is a pasik fogyasztják. Nekik gyártják. Ezzel szemben, ha egy pornósról valaki azt meri feltételezni, hogy egy 5000-esért térdel – ahogy a filmjeiben – akkor az ugye egy mocskos perverz állat. Itt jön a képbe a jelenség párkapcsolati szemszögből. Egy pornósnak mi az intimitás a saját párkapcsolatában?! A szex?! De hát, az a munkája! Akkor mi vajon maga a szex számára?! Pornósoknál mi a hűtlenség?! Hiszen főállásban teszik ezt!

A dolog pikantériája egyébként az, hogy ezeket a kérdéseket az érintetteknek is nekik szegeztem, de nem igazán tudtak rájuk válaszolni. Szóval, ha esetleg van köztetek olyan, aki ezekre tud nekem valami logikus választ, magyarázatot adni, azt megköszönném. Legalább tanulnék valamit….

 videa.hu/videok/film-animacio/a-kedvenc-filmem-ii-alfred-kinsey-sebezhetetlen-qtUEP1gYipZxFBYT