Néhány napja, az egyik nagyon kedves olvasóm érdekes és igen komoly filozófiai tartalommal megáldott kérdést tett fel nekem. Ami szerint, én már egy csomó mindenről írtam egy csomó verset: Locsolóverset viszont még soha. Nos, ezen elgondolkoztam és rájöttem, hogy igaza van: Mindjárt meghalok és még egy locsolóverset sem írtam! Hát, az előbb megírtam életem első locsolóversét.

Szóval, mindenki csak a saját felelősségére olvassa! :)

Aztán, várom a véleményeket ám! :)

Szabadnapos hóhér…

Húsvét reggel korán kelek,

Fogat mosok, énekelek.

Kezemben a szagos kölni,

Nem megyek ma kerékbe törni.

Én nem tudom, hogy jelentős-e

De tőlem nem hervad el egyetlen nő se.

S mert pár nem születtem papnak,

Tőlem most mégis áldást kapnak.

Nem vagyok parázós, merek én szólni,

S nem kérdezgetem, hogy szabad-e locsolni.

Mielőtt feleszmélsz helyetted is döntök,

S két liter vizet a nyakadba öntök.

Bizony ez a módi mostantól a mába,

Elázva vigyorogsz a web kamerába.

Hát örülj, hogy nem a Te sírod ásom,

Na, hol van már wazze a piros tojásom?

Nem érek én rá, várnak ezer helyen,

Ne féltsél, engem ott vagyok a szeren.

Hát hagylak így elázva tovább tündökölni,

Bocs, hogy vizes lettél, de drága a kölni.

-lakat-