2013. 05. 04.
Lakat - Az átverés művészete...
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Ha bántod a párod, te magadat bántod,

A saját nyomorod, miért benne látod?!

 

Széljegyzet:. Tegnap, igen érdekes jelenet zajlott le előttem a 2-es metrón. Az egyik megállónál felszállt egy fiatal lány. Nem ült le, pedig volt hely. Oda állt az egyik ajtó mellé és a telefonjával bíbelődött. Egy hirtelen fékezés következtében egyszer csak mi oldalra dőltünk, Ő pedig kiejtette a kezéből a telefonját. Nyúlt is gyorsan utána, azonban mire elérte volna, már az orra alá tolta valaki. Felpillantott. Egy középkorú férfi volt mosolyogva. A leányzó megköszönte, majd ismét belemélyedt a készülék gombjai nyomkodásába. Valami azonban megváltozott. Legbelül mintha nem hagyta volna nyugodni egy sima átlagos "köszi" amit, a Férfi kapott. Láthatóan már nem annyira érdekelte a telefonja. Gyakran fel – felpillantott és leste titkon, hogy a Férfi nézi-e Őt. Nézte. Ez így ment 2 – 3 percig, mire a lány talpig vörösen bár, de közelebb lépett a Férfihez majd a kezét nyújtva felé, bemutatkozott. A telefonja nem is érdekelte tovább. Törékeny kis beszélgetés kezdett kibontakozni köztük. Ismerkedni kezdtek. Ott a szemem láttára. Gyorsan elhangzottak az ilyenkor szokásos kérdések, ki merre megy, hol fog leszállni, merre lakik, mivel foglalkozik, milyen gyakran ismerkedik a mobilja eldobálásának módszerével. Egyértelműen látszott rajtuk, hogy mindketten borzasztóan élvezik egymás társaságát s, hogy tetszenek egymásnak. Aztán 3 – 4 megálló után a fiú kis papír fecnit vett elő, majd ráfirkált valamit. Majd átnyújtotta a lánynak, puszit váltottak, majd a fiú kiszállt a szerelvényből és elindult felfelé. A metró tovább indult és lány pedig mosolyogva szorongatta a fiútól kapott kis fecnit (amin, nyilván a srác telefonszáma volt). Ahogy elhaladt a fiú mellett a metró kocsink a lány úgy integetett Neki, mintha az életét mentette volna meg a telefonját visszanyújtó fiú. Integetett neki, csókot dobott, s a "hívni foglak" egyezményes jelét mutogatta. (Most már értelek Mara!) Aztán 2 megálló múlva, a lány már a telefonja másik végén lévő barátnőjének újságolta felvillanyozva, hogy milyen pasiba futott és már a számát is megszerezte. Tényleg, mintha csak egy győztes csata után a hadvezér örömittasan számolt volna be a császár előtt a csata részleteiről. A következő állomásnál azonban történt valami. A leányzó gyakorlatilag 2 mondat között nyomta ki a vonalban lévő barátnőjével folytatott hívásását. Megállt benne az ütő. Belépett a metró kocsiba egy másik Férfi. Láthatóan ismerték egymást. Itt azonban a Férfi viselkedése és gesztusai voltak leginkább őszinték, ahogy jóleső meglepődéssel vette észre, hogy véletlenül összefutott – pont egy metrón – valakivel, akinek örült. Egészen pontosan a párjával. A lány olyan zavarba jött, hogy a telefon másik végén várakozó barátnőjétől sem búcsúzott el, csak egyszerűen kinyomta. Persze azonnal, próbált belerázódni a "hű társ" szerepébe és azonnal ölelésre nyílt a karja. Csókváltás, hát simogatás majd a szokásos "Hát, Te nem moziban vagy a tesóddal?!" típusú kínos kérdésre kereste a választ. Láthatóan igen, nehezen tudott csak beleébredni a saját jelene valóságába, mert még mindig ott szorongatta az előbb megismert vadidegen pasi telefonszámát. S bár, próbálta ugyan gyorsan és diszkréten elrejteni, de valahogy a papír fecni mégis a lehető leglátványosabb úton szállingózott a metró padlójára. Azok az utasok is oda néztek erre, akik mindezt nem nézték végig eddig. A lány zavartan kapott utána s tűrte be a kis táskája egyik zsebének legmélyére. Útközben több ízben is oda nyúlt és ellenőrizte, hogy nem hagyta-e el, nem esett-e ki véletlenül, vagy nem-e látszik ki belőle egy kis darab. Közben pedig rendíthetetlenül játszotta a szerepét: "A barátnőd vagyok, egy pár vagyunk! De jó, hogy találkoztunk, úgy örülök Neked!" A baj csak a hiteltelenségen volt. Azon, hogy mindez…mindez nem volt igaz. Még az öleléseik közben is a jóképű idegent kereste a pasija válla fölött. (Most már érted Mara?!) Az egész előttem lejátszódó szituációt átitatta a keserűség. A lány görcsösen próbálta magán tartani a "hű társ" üzemmódot, miközben rég máson járt az esze, S ez annyira tisztán és egyértelműen látszott rajta, hogy nekem is fájni kezdett az, amihez valójában semmi közöm nem volt. A mai bejegyzésemet ez az élmény ihlette. Ma a tudatos érzelmi félrevezetésről fogok írni, az átverés művészetéről… Széljegyzet vége!

 

Gyógyítók helyett, pirulák maradtak,

Tisztesség helyett, bábokra szavaznak.

 

Soha nem voltam egy Brad Pitt. Viszont a Nők 90%-ának Brad Pitt kell. Nekem valahogy sosem sikerült rátalálnom a maradék 10%-ra, akiket nem az érdekelt, hogy nézek ki, hanem az, hogy milyen ember vagyok. Amint erre ráébredtem, buzgón megoldást kezdtem keresni. Jó sokáig próbálkoztam különböző őrültségekkel, mire sikerült megértenem, hogy ez nem lehet járható út. Nem vagyok ugyanis Brad Pitt. Akkor sem, ha az akarok lenni. Az összes olyan nő-típusnak viszont Brad Pitt és a Brad Pitt jelenség tetszett, akik nekem tetszettek. Tökéletes patthelyzet alakult ki: Karnyújtásnyira voltak tőlem a kiszemelt Nők, viszont esélytelen voltam arra, hogy önerőmből – pusztán önmagamért – bármelyik is emberszámba vehessen. Mit tehet ilyenkor egy magamfajta?! Megközelíti más szemszögből a problémát. Konfucius mondta annak idején: "Nincs megoldhatatlan probléma, csak rosszul megválasztott irányok léteznek a megoldáshoz!" Igen, ez fog engem megmenteni! – gondoltam magamban. Nem vagyok Brad Pitt?! Naná, hogy nem…mert…mert jobb vagyok, mint Brad Pitt! S ezt a végére, annyira elhittem, hogy éveken át kitartott bennem ez a paradox delírium. Szóval, miután több évnyi tökéletesen felesleges ismerkedni próbálás meg szerelmes levélfirkálgatás után szinte teljesen kiábrándultam a csajozásból, végre támadt egy ötletem. Egy saját ötletem. Ha nem lehetek Brad Pitt, majd gyártok egyet magamnak…magamról. Ennek a jelenségnek már tudományosan megfogalmazott neve is van: "FakeShield". Hamis páncél magyarul. Francia találmány. Így hívták azokat a beszivárgó francia kémeket, akik az 1670 körüli francia – holland háborúban szinte észrevétlenül épültek be Ruyter admirális katonái közé. S nem csak beépültek, nem csak a belőlük kiszedett információkat adták tovább a sajátjaiknak, de nem egyszer előfordult, hogy a katonák szerepeit is átvették. Ezt nevezi a történelem, bábozásnak. Szóval, szükségem volt egy bábra. Brad Pitt arccal, Lakat lélekkel. Akkoriban én még egy teljesen átlag, tisztességes kis Szolnok megyei parasztgyerek voltam…hatalmas libidóval. Csajozni akartam, sikeres lenni a Nőknél. Erre azonban esélyem sem volt. Nem volt hozzá elég pénzem, nem volt hozzá elég stílusom és ami, a legfontosabb: Nem volt hozzá elég bátorságom. Mivel azonban a cél szentesíti a szexközt, egyszer csak elegem lett a saját jó kisfiús, tisztességes, nyílt lapokkal játszó – épp ezért kivétel nélkül mindig csúnyán pofára ejtett – lúzer szerepéből. Azt akartam, hogy ha belépek egy kávézóba, egy pillanatra megálljon az élet és az ott ülők többsége ismerjen és szeressen (de minimum ne tartson lúzernek vagy játékszernek). Mit volt, mit tenni: Elkezdtem megrajzolni a saját Brad Pitt-em jellemrajzát. Mivel azonban, nem találtam sehol ilyen "hogyan hazudjuk magunkat sokkal jobbnak annál, amilyenek valójában vagyunk csak azért, hogy több szexhez juthassunk" című tanfolyamot, így a saját képességeimre voltam utalva. Azt már kezdetben is tudtam, hogy Brad Pitt nem lehetek, mert abból már ugye van egy s Őt mindenki baromira szereti. Na, én úgy gondoltam, hogy ebből a szeretetből, nekem is kapnom kell. Mindenképp olyan karaktert kellett hát, választanom, amiről rengeteg információhoz hozzá tudok férni, élő – létező személy – viszont Európában nem ismert. Sőt, bár nem ismert, azért nem szabad, hogy ez a külseje alapján azonnal elgondolkoztassa a későbbi "áldozatokat", hogy mégis, hogy beszélhet ennyire jól magyarul egy színes bőrű testépítő Don Juan?! Külsőre is európai kinézetű ember életét kellett tehát, legyártanom ide a magyar Nőknek…csak kicsibe. Nem kell az őszinteség, nem kellenek az érzelmeim?! Sebaj, kell majd a hazugság és kell, amit azért mondok, mert hallani akarnak! S ez bizony így is lett. Olyan 1 évnyi keresgélés után találtam valakit, aki elég európai, elég népszerű és elég jó testi paraméterekkel rendelkezik ahhoz, hogy "méltó lehessen" a nemes cél szerepére, hogy a lelkem otthonává váljon. Ezerszer jobb, mint Brad Pitt. Kinézetre is. Magyarországon a kutya sem ismerte. Egyetlen magyar nyelvű sem létezett az akkor már hétszeres világbajnok harcművészről. Felcsillant a szemem: Tökéletes lesz! Úgy választottam ki, mintha biológiai apát választanék magamnak. Kicsit bizarrul hangzik, pedig tényleg így volt. A következő lépés az volt, hogy felépítsem egy az övével szinte DNS szintig hasonló létezést. Hónapokon át tanulmányoztam az életét, az életvitelét, egyáltalán azt, ahogyan él. Mivel nem volt róla semmi magyar, így még angolul is meg kellett tanulnom. (Még, hogy nem vagyok elszánt…) Szóval, legalább 8 – 9 hónapon át vizsgálgattam, olvastam el mindent vele kapcsolatosan, mire lassan össze kezdett állni a kép. Május 27.-e volt, mikor 2004-ban elsőként vetettem be a saját bejáratú privát bábomat. Az első támadási felület egy Bulinet nevű akkor alakult társkereső oldal volt. Íme, az akkor készített és az óta is létező (de ugye már láthatóan több mint 8 éve nem használt) profilom. Elképesztően gyorsan lecsaptak rám a Nők. Még az sem érdekelte őket, hogy hatalmas baromságokat írtam magamról. Például, hogy szex orgiákhoz keresek lányokat, és épp ezért csakis fényképes levelekre vagyok hajlandó válaszolni. A regisztrációm még 1 órája sem volt aktív, de már 44 levelet kaptam, különböző csajoktól, különböző beállítású és témájú képekkel. Szinte megrészegített a siker. Azt tehettem végre, amire vágytam: Irányíthattam. Én határoztam meg, hogy kik közeledésére reagálok, kit törlök vagy tiltok le azonnal. Hatalmat adtam a saját kezembe. Olyan 1 évig ment ez, mire rájöttem, hogy én tulajdonképpen nem is ezt akartam. Én udvarolni akarok, elcsábítani valakit. Azt akarom, hogy olyan szerelmesek legyenek belém, hogy minden őrültségre képesek legyenek miattam. Nem a miatt, ahogy kinézek, hanem a miatt, amilyen az aki, így néz ki. A lelkem miatt. Tudtam, hogy nem vagyok átlagos, éreztem. Nem akartam mégsem bosszút állni az engem kikosarazottakon, csak akartam egy szeletet magamnak is a tortából. Sőt, később már az egész tortát én akartam… Időközben arra kellett rájönnöm, hogy ez mind szép és jó, hogy a neten 40-essével írnak és bókolnak a Nők, de nincs türelmem még így sem a hülyékhez. Voltak nem kevesen, akik elsőre, egyből tangás meg maszturbálós képeket küldtek magukról. Nyilván, próbáltak biztosra menni. Egy időben egészen sok ilyen idiótába futottam bele az oldalon, így ott kellett hagynom azt a közeget. Annyira, hogy emlékszem rá, voltak olyan szerdáim, amiket arra használtam, hogy az összes létező társkereső oldalra felregisztráltam. Úgy értem: Az összesre! Az összes Magyarországon létező oldalra. Gyakorlatilag fürdőztem a népszerűségben. Minden Nő "engem" akart! Sőt, egy szállóigém szerint: "Mindenki Őt akarja…aki nem, az leszbikus!" Ez olyannyira hatásosnak bizonyult, hogy eszembe is jutott: Miért ne profitálnék ebből a hatalmas népszerűségből a monitoron kívül is?! Élőben… Mivel azonban, a képeken nem én voltam, kellett valaki a képbe aki, önmagamat játssza. Ez voltam én magam. Néha 4 – 5 perc elég volt ahhoz, hogy megismertessem magam playmate-kkel, a bábom által. Vakon tették, amit kértem – bármilyen őrültség is volt az – pusztán azért mert kockás "hasam" volt és megígértem Nekik, hogy ha találkozunk, úgy megdugom őket, hogy levegőért fognak kapkodni közben. Imádta ezt mind. Még a leggátlásosabb, légszégyenlősebb komoly önértékelési problémákkal küzdő magányos gyufaárus kislányokból is szex mániás, exhibicionista démonokat csináltam, maximum egy délután alatt. Pusztán azzal, ahogyan bántam velük.: A lelkemmel. Szóval, hogy az ígéreteim, ne csak üres ígéretek maradjanak, szükség volt ebben az igen sajátos csajozási formában még egy szereplőre. Arra, aki ezt az egész kitalált világot hitelesen képes alátámasztani és segíti megérteni ezeknek a Nőknek, a fejükben esetleg fel – felvetődött nem túl logikus dolgokat az ügy kapcsán. (Nem mindig voltam profi hazudozó, épp ezért olykor belebotlottam 1 – 2 okosabb áldozattal, akik azonnal kiszúrták a gyengécske lábakon álló részleteit a csajozási módszeremnek. S míg a többieknek elég volt egy két ingerültebb hiszti ahhoz, hogy ezt tovább ne akarják firtatni, nekik valahogy ez az ellenkezőjét váltotta ki.) Itt került a képbe: Lakat. A lelkem maga. (Ezt a nevet egyébként egy idősödő pszicho terapeutától kaptam több tíz éve. Jártam anno Gyöngyösön egy pszicho dráma csoportba. Azt mondta rólam, hogy olyan zárkózott vagyok, mint egy Lakat. Mivel zárkózott vagyok, nem kell félni, hogy bárki titkát kifecsegem. Így született meg Lakat: A titkok őrzője) Szóval, bevetettem önmagam. Mindenkivel találkoztam, aki tetszett – pontosabban, akinek tetszett az általam mozgatott báb. A lányok velem találkoztak, de nem én érdekeltem őket. Őket csakis Mr. Kockahas érdekelte. Uh, még egy rohadt nagy pofon! Akkor most mindez tök felesleges volt, teljesen feleslegesen hazudtam ennyi mindent, ilyen kitartóan?! Teljesen feleslegesen… Nem értem rá szomorkodni viszont, mert felcsillant a remény a szememben! Ezek a lányok, itt vannak, Ők kerestek meg, velem akartak találkozni. Még akkor is, ha ezt "külső segítséggel" tették meg, de itt vannak, engem választottak, most ezt az időt rám szánják! Esélyt kaptam végre arra, hogy megmutathassak kicsit magamból! Arra, hogy ne azonnal küldjenek el az anyámba, mint lúzer koromban. Már nem egy kis lúzer voltam! Már egy hétszeres világbajnok legjobb barátja voltam! S bár, a bábom tetszett nekik, mégis kaptam én is nem kevés kedvességet, ami nyilván nem nekem szólt. Kezdetben… Itt is voltak páran, akik már az első találkozáskor felkapták a fejüket arra, hogy "kísértetiesen hasonlít" a stílusom a báboméra, de nagyon belemélyedni nem nagyon mertek akkor még ebbe, mert féltek attól, hogy ha rossz dolgokat fogok mesélni majd a bábomnak a személyes találkozó kapcsán a legjobb barátjával, akkor Ő majd meggondolja magát és mégsem fogja őket megdugni. Jól is tették, hogy féltek! J Kis idő múlva ebbe már annyira belejöttem, hogy gyakorlatilag azokat, akiket az első randin nem tudtam elcsábítani automatikusan kiestek a rostán. Nem igazán volt ilyesmi azonban. Több évnyi lemaradást kellett bepótolnom a csajozás tekintetében, ezért nem értem én rá IQ teszteket kitölteni velük. Így is voltak akik, automatikusan kiestek még úgy is, hogy amolyan "potya" lett volna, de egy bizonyos szint alá még így sem voltam hajlandó süllyedni. Ilyen kizáró okok közé tartozott az ápolatlanság, az alapvető műveltség és szókincs hiánya és a túl szentimentális vagy mélyen vallásos meggyőződés. Úgy gondoltam, hogy ezeknek van elég bajuk a nélkül is, hogy némi kerülő úton bár, de kihasználjam őket. A többieket viszont egy percig sem sajnáltam. Értük egyszerűen nem volt kár. Ha már nagyon kínzott a lelkiismeret, nem tettem mást, mint megkerestem a bábom által épp elcsábított lányt, a saját igazi lapommal. Jelentkeztem a szokásos és menetrendszerinti elutasításomért. Az esetek többségében a legdekoratívabb Nők próbáltak a leginkább meg is alázni.  Nem csak simán visszautasítottak, de mindenképp hozzá tettek még 1 – 2 olyan fincsi adalékot, mi szerint "Ha az egyetlen pasi lennél a világon, akkor se…" vagy "Nem vagy az esetem, bocsi…" Ez utóbbi esett a legrosszabban. Nem vagyok az esete?! Társat keresek, egy társkereső oldalon, és azt írja, hogy nem vagyok az esete?! Ez nem valami tenyésszemle, ahol csak a legjobb pedigréjű egyed kerülhet ki győztesen! Ez nem egy elcseszett futószalag valami gyárban, egy MEO-s részleg előtt! Szóval, 1 – 2 ilyen kellemes bók s máris újult erővel folytattam az orgazmus szüret névre keresztelt missziómat. A végén olyan tökélyre fejlesztettem a csajozás ezt az általam kifejlesztett formáját, hogy már elvesztettem az érdeklődésemet a közönséges földi halandók iránt. Sztár voltam, tehát sztárokat érdemeltem! Erre akkor döbbentem rá, mikor bekerültem a médiába és naponta közismert arcok között dolgoztam. Olyan Nők között gyakran, akikre pasik milliói vágynak és gondolnak a feleségükkel történő aktusuk közben, akiknek a Playboy akár 3 – 4 évig is könyörög, mire 5 – 6 milliós gázsiért cserébe készíthetnek róluk egy akt sorozatot az újságba. Kihívást akartam. Nem kellett mást tennem, csak ugyanezt a metódust folytatnom, csak a munkahelyem környékén. Volt ebből egy – két vicces szituáció, mikor az egyik ilyen Playmatecske nekem mesélt ragyogó szemekkel arról, hogy pár napja megismerte az Iwiw-en az álom pasit (a bábomat) és annyira okos, és olyan művelt, és egyáltalán annyira más, mint az Őt körülvevő magyar pasik, Ő nem pasi, Ő igazi nagybetűs Férfi! Én meg csak hümmögtem, mert alig tudtam visszafogni a vigyorgásomat. A végén már kezdtem kiégni. 3 – 4 éven át olyan szintre fejlesztettem a bábozást, hogy már egyszerűen nem találtam több kihívást. A módszereim hatékonyak voltak és kipróbáltak. Fogalommá tettem a hétszeres világbajnokot. Van, aki számára egy beteljesületlen vágyként maradt meg, van, aki számára örök ellenfélként míg, mások számára pedig egy elrontott ismerkedés. A vége felé már annyira elszálltam, hogy óvatlanabbá váltam. Már nem figyeltem annyira, a részletekre. Úgy voltam vele, minek?! Ha egyik kiesik, 20 ugrik a helyére. Már, nem akartam annyira gondosan elvarrni a szállakat, már nem volt fontos, hogy ez egy szép kerek történet legyen a Nők számára is. Olykor félbe hagytam dolgokat. Félbe, tehát nyitva. Páran annyira rá voltak már kattanva a bábomra, hogy ebbe egyszerűen képtelenek voltak belenyugodni. Nem voltak képesek megérteni, hogy ennyi volt. Néha őket állítottam be hibásnak, de nem egyszer volt, hogy én nyomtam a "Nem vagyok elég jó Hozzád…" maszlagomat. (Ezt imádták. Volt végre valaki aki, figyelt rájuk, aki nem volt rest nem eléjük helyezkedni – még ha ez egy hazugság részeként is történt. Sokakkal csak azért nem találkoztam, mert egyszerűen megkedveltem őket az ismerkedés közben és nem lett volna szívem bántani őket és becsapni. De soha, eddig még senkinek nem írtam erről és nem vállaltam magamra semmit ebből a teljesen egyértelműen tőlem eredeztethető valamiből. Azoknak se, akik tudtam, hogy tudják, s akkor sem utálnának meg, ha ezt elmondanám nekik. Épp ezért, mert ha tényleg a személyemet kedvelik, akkor ez nem változtathat ezen, hogy nem döntök úgy, hogy bármit is bevallok.) Miért hagytam abba mégis mindezt?! Meguntam. A vége felé már az egész olyan automatikus volt, mint egy logaritmus. Gyakorlatilag félálomban is képes voltam bárki fejét elcsavarni, legyen az egy közismert politikus felesége vagy a BRFK szóvivője. Egyszerűen kiégtem és belefásultam. A végén már kezdtem eldurvulni ami, az áldozatokat illeti. Így került a képbe, például az előbb példaként felhozott BRFK szóvivője, aki egy gyönyörű 30 éves Nő volt. Néztem a TV-t és láttam mindig nyilatkozni. Szépen beszélt, választékosan, kifejezően s minden egyes gesztusából áradt az érzékiség. Meg akartam szerezni. De magamnak s nem a bábomnak. Írtam hát, neki egy levelet az Iwiw-en. Nagyon gyorsan lekoptatott. Mint később kiderült, azt hitte valami újságíró vagyok. Vannak ilyen módszereik azért, hogy valami ügyről kicsaljanak valamilyen infót. Viszont a 4. – 5. levelem után behívott magához. A rendőrségre! Szóval, randira mentem a Teve utcai rendőrpalotába. Soha életemben nem féltem még annyira. Minden hülyeség megfordult a fejembe. Az pont nem, hogy az első találkozásunk 27. percében egy hatalmas konferenciaasztalon fogom lefelé tépni a bugyiját. A rendőrpalotában! Pedig csak az érdekelt, képes vagyok-e akár még egy ilyen magas beosztásban lévő Nő figyelmét is felkeltenem. Akkorra már annyira benne voltam a csajozásba, hogy szinte automatikusan felismertem, hogy melyik Nőhöz, milyen út vezet. A bajok akkor kezdődtek, mikor ezek az elcsábított Nők, nem elfelejteni akartak miután megkaptam őket! Hanem, még többet belőlem. Belőlem: Lakatból. A titkok őrzőjéből…

 

Pont olyan a vég, mint a kezdet,

Aki ezt nem érti: Vakságban szenved.

Felvetődhet a kérdés most mindenkiben, hogy mi miatt írom le most én mindezt. Nos, a válasz egyszerű: Ez a múltam. Már – évek óta – nincs közöm ehhez. Így aztán akár, még el is mesélhetem. A bábomat eladtam – pénzért – a vele együtt kitalált metódussal együtt. Már nincs rá szükségem. Rengeteget tanultam a segítségével magamról is, a Nőkről is és az érzelmi – szexuális működési elvekről. Az ügy, számomra lezárásra került. Azóta viszont igencsak megmosolygom azokat a csajozási módszereket, amik nincsenek ennyire részleteiben kidolgozva, mint az enyém volt. A metrón lejátszódott szituációt épp az teszi ennyire veszélyessé, hogy ott még hazudni sem kell. A hűtlenséghez nem kell más, mint egy rossz párkapcsolat. Teljesen másodlagos, hogy a Férfi hűtlen-e azért mert még nem nyugodott le és gyűjti a skalpjait, vagy a Nő hűtlen-e azért mert a romantikát, a csábítást, a nőiességének lényegét nem a párjától kapja, meg és ez hiányzik számára. A hűségről, a hűtlenségről már gyakran írtam itt a blogomban. A mai bejegyzésem a döntésről szól, ami a hűtlenségre való nyitottságot mutatja ki. Hiszem és vallom, hogy a könnyen szerzett dolgok, könnyen is veszthetők el. Ez vonatkozik a párra találásra is. Az mindig nagyon gyanús, ha két ember szinte az első perctől fogva beszéli egymás nyelvét. Abszolút vészjelzés. A szerelem első látásra olyan, mint a Jeti: Mindenki hallott már Róla, de senkinek nincs belőle otthon egy se! A szerelem nem egy céltalan nagyon jó érzés. Sokak szerint viszont az. Nem. A természet nem annyira hülye, mint mi emberek. Szerelmet nem kap boldog – boldogtalan csak úgy, mert miért ne. Ha mégis így jut nagyobb mennyiségű jó élményhez, kellemes érzéshez az természetesen nem szerelem. Maximum szimpátia. Sokak a kezdeti szimpátiát tekintik szerelemnek. Ezt a saját példámból tudom. 13 éves koromban automatikusan minden lányba "beleszerettem" aki nem vert meg vagy ki tudta ejteni érthetően a keresztnevemet. Azt kaptam ami, hiányzott az életemből, amire vágytam. Ez a saját nemiségünk hazug kis játéka. A szerelem ugyanis nem egyfajta űrt betöltő, hiánypótló valami. A szerelem teljesen más. Nem is hasonlít erre. A szerelem egy közös emlékek és együtt átélt pozitív élmények vegyületéből kialakult érzelmi állapot. A szerelemhez szükség van közös élményekre. S amit, rendszerint el szoktak felejteni, hogy nem csak közös jó élményekre! Rossz élményekre épp ugyanúgy. Hozzátartozik. Ha tehát, én elviszek kétszer vacsorázni egy Nőt, s Ő ez után azt hiszi, hogy szerelmes belém, az becsapja magát. Az idegrendszerünk az agy és az érzelmi központunk közös munkájával állítja elő azt a feniletilamin nevű hormont, ami akkor termelődik a szervezetünkben, amikor azt érezzük, hogy megőrülünk a másik ember hiányától. Ezt a hormont pedig a természet – nagyon okosan – egyfajta önvédelmi elővigyázatosságból természetesen nem a 2. vacsorameghívás vagy a 4. közös Teszkózás alkalmával kezdi termelni. Ez az ingerületátvivő hormon az új élményekhez kötődően a szervezetben csak a 2. hónap végén, a 3. hónap elején kezd el termelődni. Addig nem érzünk olyat, hogy megőrülünk a másik ember hiányától. Hiányzik, jól érezzük magunkat vele, de az élet megy tovább. Nem vagyunk szerelmesek. Érdekesség még egyébként, hogy akiben a feniletilamin túl nagy koncentrációban van jelen, az igen hajlamossá válik a skizofréniára. (Mivel, hogy ugye annak is meg akar felelni, akit szeret és a Tőle független, de az életére hatást gyakorló több embernek is. Így az elméje tagozódik, hisz mindenkinek szeretne maradéktalanul megfelelni.) Akikben viszont a koncentráció túl laza összetételű, azok a depresszióra hajlamosak inkább, gondolom, nem kell magyaráznom, hogy miért. Szóval, az ismerkedés első 2 – 3 hónapjában bármit is érez a hűtlenkedő fél, az még nem szerelem. A megcsalt partner tehát, még képes megmenteni a párja által önkényesen pusztulásra jelölt kapcsolatukat. Ahhoz azonban az kell, hogy ezt a megcsalt fél észrevegye. Aki nem veszi észre, az meg is érdemli szerintem. (Mondom ezt úgy, hogy engem is vezettek már orromnál fogva, én is lettem már megcsalva, megalázva, nevetségessé téve…) Ha azonban a szerencsétlen flótásnak most az egyszer mégis szerencséje van, és észreveszi, akkor igenis megmentheti. Akkor nem csak, ha előtte már olyan mértékű károkat okozott a hűtlenkedő párjában, hogy Neki aztán már mindegy, ha akár egyedül is marad – bármilyen pasi nélkül – csak Tőle megszabadulhasson. Akkor már általában nincs kiút…  Ez egyébként a leggyilkosabb dolog! Amikor a hűtlenség szinte beprogramozottan következik be. Amikor a hűtlen fél nem csak nyitottságot mutat az idegen általi elcsábításra, de tevékenyen részt is vállal ennek kialakulásában. Nem nagyon van ennél kíméletlenebb az emberi elme számára. A szerelem kialakulásának idejét a csábító szabadon felhasználhatja. Van 3 hónapja, hogy eldönthesse: Csak szexre van szüksége ezzel az emberrel, akit kiszemelt magának, vagy hosszabb távon is el tudná képzelni maga mellett. Most mondom, hogy 2013-ban az esetek 92%-ában csupán a szex motiválja ezeket a szituációkat. Nem nehéz kiszámolni, hogy 1: 88 az esélye annak, hogy ha valaki elkezd Veled flörtölgetni, akkor a lelkedre kíváncsi és nem csak az érdekli, hogy megy a mélytorok. Arról nem beszélve, hogy aki így szed fel valakit (mert ez csak egyszerű – közönséges felszedés…nem csábítás! Az ugyanis művészet…) az nagy valószínűséggel másokat is így szed fel s másokkal is így bánik. Én például mindig nagyon szoktam figyelni az ismerkedés kialakulásának körülményeit. Hol történik, milyen körülmények között, de ami, a legfontosabb, egyáltalán mi vezet addig, hogy nekem megfordul a fejemben, hogy megcsalnám vele azt, akivel állítólag járok. Ez utóbbi a legfontosabb. Nem vagyok szent, ismerek pár csajozási módszert. Felszedni egy csajt, nem kunszt. Abszolút nem kell ész hozzá, de tényleg, egyáltalán semennyi. Elég, ha Neki van egy haldokló kapcsolata. Mert, ha van, máris automatikusan sokkal szebb, okosabb, Férfiasabb és kedvesebb, minden pasi a saját párjához viszonyítva. Rengeteg csajt szedtem fel így. Volt, hogy egy nap többet is. Volt, hogy egy helységben többet is. Ezek tipikusan azok, akik nem jók másra, csak 1 – 2 estére. Akit csak úgy fel lehet szedni, azoktól nem kell csodákat meg nászindulókat várni. Ami viszont művészet, az a csábítás! Akiket viszont csak elcsábítani lehet és nem bárhol felszedni, mint egy őrizetlenül hagyott papírgalacsint, azok viszont nagyon szigorúan megválogatják, hogy hol, hogy kik és, hogy milyen irányból, milyen céllal próbálhatják őket elcsábítani. ( Ez azonban egy másik blogbejegyzés témája lesz, most ebbe nem merülök bele. ) Ami, a lényeg, hogy egy kapcsolat élettartamát előrevetíti a létrejöttének a körülményei is. Az, hogy hol ismerték meg egymást?! Az, hogy minek köszönhetően voltak nyitott egymás társaságára?! Ez egyfajta hiánypótlás volt-e az épp haldokló kapcsolatukban?! És még sorolhatnám sokáig… Más sem bizonyítja jobban, hogy ez mennyire fontos, mint az, ha megnézzük a saját szüleink megismerkedésének körülményeit. Az esetleg 99%-ában édesanyánkat nem felszedte apunk, nem elcsente az egy pillanatra magára hagyott anyunkat egy másik pasi kocsijából, hanem hosszú és tartalmas udvarlás előzte meg a kapcsolatukat. Ennek köszönhetően lettek ők férj és feleség és valójában ennek köszönheted az életedet most Te is. Gondolkozz el ezen. S majd, ha utadba akad egy újabb akciófilmekből lopott dumákkal operáló idióta, akkor jusson eszedbe, hogy: Ahogy élsz, annyit érsz!

 



bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés