2013. 02. 22.
Lakat - Szintetika (2013)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Széljegyzet.:A mai napom iszonyatos volt. Ismét kísérteni kezdtek a régmúlt emlékei. Ez a tökéletesen kontrolállhatatlan jelenség újra és újra megkísért. Általában éjjelente élem újra eddigi életem legborzalmasabb élményeit. Valószínűleg azért mert ezen élmények máig feldolgozhatatlanul szenderegnek lelkem egy – egy eldugodtabb sikátorában. Mostanában gyakran álmodom azt, hogy nadrágszíjjal vernek a szüleim vagy épp, hogy Mariann fölényesen gúnyolódik rajtam a combig sem érő kis minijében a barátnői társaságában. Az egyik a testemnek fáj, a másik a lelkemnek. Szóval, arra jöttem rá, hogy az igazi fájdalom nem az ami által könnybe lábad a szem, hanem amit, egész életemben mosolyogva kell magamban hordoznom...
Ez nem szerelmi vallomás, hanem egy tükör Neked,
Hogy mekkora büdös kamu: Az egész életed!

A mai Lakat dózis, a dehumanizációról (az el-embertelenedésről) fog szólni. A kifejezés biológiai értelmében. Máig emlékszem, hogy maga a nagy Zimány Linda mondta a következő örökbecsű (szerinte) bölcsességet, hogy: "Isten azért teremtette a plasztikai sebészeket, hogy használhassuk a tudásukat!" Linduska súlyosan hiányos teológiai tájékozottsága-e témában viszont még mindig a legenyhébb azok közül, amik az én szememet szúrják. 1962-től használhatják a Nők a plasztikai sebészetet a saját szépségük tökéletesebbé tételére. A plasztikai sebészet (pontosabban a helyreállító-esztétikai sebészet, eredeti nevén) eredetileg a harctéren megsebesült a hazájukat védő katonák arc-rekonstrúciójának elősegítése kapcsán került kifejlesztésre. Súlyosan roncsolt, szétlőtt, gránátrepesz szagatta tekintetekből igyekeztek újra emberi ábrázatot szó szerint szabni az akkori sebészek. Aztán, amikor már erre (annyira) nem volt szükség, mert a fegyverek nem roncsoltak hanem, egyértelmű módon sokkal hatékonyabban öltek, valami nagyon okos kapott a pofon egyszerű ötleten amerikában és legálissá (bárki számára elérhetővé) szelídítette az addig a szépészeti beavatkozások kapcsán kifejezetten tiltott eljárást. Tudjátok, kicsit olyan ez, mintha az örök élet elixírjét egyszerűen ingyenessé tennék (de minimum pénzért megvehetővé). Minden idióta akinek pénze van, azonnal akarná, akinek meg nincs minden eszközt felhasználna a kívánt összeg előkerítésére. Nem egy olyan pornóst ismerek, aki csak azért vállalta, hogy néhányszor kielégít 4 – 5 pasit, hogy a filmért kapott pénzért sikerülhessen szert tennie az oly rég vágyott mell inplantátumra. De olyanról meg már biztos Ti is hallottatok, hogy sznob milliomos kislányéknál a család szemefénye mellnagyobbítást kért 18. szülinapjára a legújabb 300 ezer forintos iPhone-ja mellé. Ma már meg se lepődünk ezen. Ezen, ami abszolút nem normális. Félreértés ne essék, engem nem a széppé válási vágy zavar. Engem ennek divattá szelídülése zavar. Ma már az önképzavar nem abban valósul meg, hogy "zavar, hogy lapos a fenekem" hanem, sokkal inkább abban, hogy "zavar, hogy nincs 120/B-s mellbőségem, mert már minden barátnőmnek az van, mert kaptak a pasijuktól, vagy apucitól". Egyszerűen elveszítjük az emberi mivoltunk értelmét. Az "Amikor megállt a Föld" című filmben van egy elég katartikus jelenet, amikor Jennifer Connely felismeri a bolygónkra érkezett felsőbbrendű faj látogatásának célját: Meg akarja menteni a Földet...Tőlünk, emberektől! A felismerés hatalmas harangot kongat meg ebben a pillanatban, minden kicsike felelősségérzettel bíró emberben. Ön és közveszélyes faj tagjai vagyunk. Nem csak a körülöttünk lévő természetet nem becsüljük meg, zsákmányoljuk ki, de manapság már a saját testünket is. Divatból...

Te nem értesz engem, de én értelek Téged,
Amiben ludas vagy: Logikus, hogy véded...!

11 évet húztam le a médiában. Volt, hogy több szilikonnal találkoztam, mint természetes sejttel. Volt szilikon mellű (már a kifejezés is milyen csúnya és életszerűtlenül hideg) partnerem és érdekes volt, hogy ott sem igen tudtam meghazudtolni magam. 10 perc elteltével, rég nem az érdekelt, hogy Ő mit ügyködik rajtam hanem, hogy milyen életszerűtlen az a 2 műanyag zsák, amit a melleibe tuszkoltak. Igazából nem a mell implantátum indokolt használata az ami, engem igazán zavar és irritál. A mell implantátum indokolatlan használata sokkal inkább. Elég csak, ha Kelemen Annát, Maria Geronazzot, Lévai Adriennt, vagy a Szenyán Anitát említem. (Főleg az utóbbit, akinek évek-óta már az iwiw-es képei közt is, tök lazán ott virít 2 – 3 bárki számára megcsodálható félmeztelen kép. Abszolút semmi baja nem volt a melleinek, bárki láthatja. Nem volt 100-as mellbősége, de szép, formás és az alkatához pont arányos mellei voltak. ) Tökéletesen felesleges és esztétikátlan az eredménye az ilyen "miért ne, ha megtehetem" felfogás alapon létrejött mellnagyobbítás. Azt, hogy miből van ezeknek több millió forintjuk az ekkora ( 400 – 500 köbcentis ) inplantátumokra, direkt nem írnám le, mindenkinek a fantáziájára bízom. 20 – 25 évesen biztos minden teljesen hétköznapi tinédzsernek van ennyi a számláján a nyári szünetben elvállalt fagyi árulásból a Balatonnál. Ja, hogy Ők nem hétköznapi tinédzserek?! De. Azok. Az nem hétköznapi csak, amivel és ahogyan szert tesznek ekkora összegekre. Bár, a mai világban sajnos már épp, hogy az számít annak. Az ilyen (ekkora méretű) fizikai megjelenésben bekövetkezett változáskor leggyakrabban a személyiség is a test arányaival változik. Ezt a pszichológiában mentális torzulásnak nevezzük. Teljesen megváltozik körülöttük a világ. A ruhatáruk tökéletesen kicserélődik és az addig (esetleg) elegáns, konszolidált és visszafogott darabok kiselejtezésre ítéltetnek és helyükre csupa mélyen dekoltált felső kerül. Görcsösen próbálják mutatni a külvilág számára, hogy 2 műanyag darab segítségével Ők mennyivel szebbek is, mint annak előtte. Az önbizalmuk nagyon hirtelen, nagyon nagy mértékben nőni kezd. A várt siker nem is marad el. Pasik százai számára lesz ettől a 2 műanyagtól sokkal vonzóbb, szexibb, kívánatosabb, s ez által még okosabbnak gondolva is. A látszat csapdája. A pasik, akik annak előtte egy liftbe utazni se voltak hajlandók vele, most kifejezetten Ők keresik a társaságát. Mi ez, ha nem hatalmas siker?! Az van csak elfelejtve, hogy ez ugyanolyan becsapás, mint a műmell. A fokozott érdeklődés, népszerűség ugyanis ezúttal sem a személyiségének szól, hanem a megnövekedett mellbőségének. Mivel a gyors és tömény "siker" automatikusan meg is részegíti, így kezdődik el a személyisége változása is. Az addigi csendes, zárkózott, visszafogott lányból, nagyszájú, provokatív vamp lesz. A barátai nem tudnak mit kezdeni az új énjével, de próbálják elfogadni. Pedig elfogadni nem tudják, pusztán csak hozzá szoknak. Mert más választásuk nincs. Nem állnak elé, nem szembesítik azzal, hogy felszínesebb lett, flegmább, felelőtlenebb, erkölcstelenebb. Játszák a szerepüket tovább, becsapva magukat is, Őt is. Még akkor sem szólnak semmit, ha a delikvens addigi pasijaihoz képest egy teljesen más típusúval szűri össze a levet ezúttal. Elkezdődik tehát egy személyiségbeli változás is, amit valójában senki nem ismer fel. Ha mégis, ha netán valaki szembesíti a változással, általában az szokott jönni, hogy Ő most biztos irígy a sikereire, arra, hogy Ő végre "boldog" és szereti magát. Ez a szokásos önbecsapások egyik formája. Nem magát szereti ugyanis, hanem a plasztikai sebész munkája által létrejött környezetváltozást.

Vajon mit tennél, ha egyszer a pusztában ébrednél,
Ha nem Playmate, hanem simán csak szép lennél..?!

A szépség fogalma tehát, tökéletesen megváltozott. A mai szépségversenyeken, ha az eredményhírdetés előtt megkérnék azokat, akiknek szilikon a mellük, hogy lépjének előrre, akkor a háttérben 3 maximum 4 lány ácsorogna pironkodva. (Ha ekkor megkérnék, hogy az is lépjenek előrre azok is, akik pornóztak már, akkor a szépségversenynek valószínűleg nem maradna nevezője...) Nem bizonyítja ezt az elméletemet más, mint a mostani Playboy. Régebben, amikor még a Pósa Árpád volt a Playboy főszerkesztője, olyan, mint "Playmate Casting" nem létező fogalom volt. Mert a Playboy attól (volt!) az ami, hogy olyan Nőket (és tényleg csak csupa nagybetűs NŐKET!) láthattál benne ruha nélkül, amit sehol máshol a világon nem láthattál volna. Képesek voltak lemenni az ország legeldugodtabb Galgamácsai kis faluba is egy – egy ritka és különleges metszésű szem tulajdonosáért is, ha kellett. És ők tényleg szépek voltak. A szó összes értelmében! Emlékeztek még Eördög Alexa képeire? Évekig láttam autószerelő mühelyekben a legmegbecsültebb helyeken kifüggesztve. Ulmann Mónika képeit jobban várta az ország, mint mostanság a Való Világ kiszavazásokat! És igazi, ízléses képek voltak szinte zéró retussal! Mi van ezzel szemben ma? Nemes egyszerűséggel a Playboy kiír egy úgynevezett castingot, ahova (nem túlzás) ezrével jelentkezik a sok önkritikával és erkölcsi tartással eredendően soha nem is rendelkezett idióta liba. 99%-ban mind megfordult már különböző plasztikai sebészeteken (nem, nem mint látogató vagy mozgóárus). Ezekből lesznek az úgynevezett Playmate-k. És ezt nevezik ma Magyarországon "szépségversenynek". Pedig gondoljunk csak bele, hogy mi is ez valójában...plasztikai sebészek worshopja csupán. Itt nincs olyan, hogy szépség. Mert, amit annak neveznek, az gyakorlatilag valamelyik plasztikai sebészet egyik futószalagon gyártott terméke csupán. Az pedig már csak hab a tortán, hogy bármelyik ilyen exhibicionista liba nevét írod be a keresőbe...annyi pornófilmet talál róla, hogy garantáltan lefagy tőle a géped.

Nyalókának álcázott méreg,
Tudod róla, mégis kéred...

Gyakran kapom meg azt a "vádat", hogy túl végletes vagyok, túl nyers, túl őszinte, már – már kíméletlen. Abban a világban élünk, " ...ahol már nem elég csak normális hangnemben beszélni, ha szeretnél valamit...nem...ma már hátba kell verni a nagy lapáttal, ha azt akarod, hogy figyeljenek Rád..." (Hetedik c. film – John Do monológja – részlet) Szóval, hiába kezdeném én is diplomatikusan fejtegetni, hogy talán ez, túl sok, talán ez aránytalanul nagy lett, talán ez tökéletesen életellenes, stb. Nem, mert nem értik meg. Ha 500 köbcentis műanyagot operáltat magába, szerinted az azért van mert lángész?! Nem. Az azért van mert exhibiconista és mert prosti, hiszen ott látványos, feltűnő eredményt kell produkálni, hiszen az gyakorlatilag a munkaeszköze. Ki az akinek 500 köbcentis szilikonra van szüksége a megtépázott önbecsülése visszaállítására?! Senki. Mert ekkora nem kell senkinek. Csak, ha a munkaeszközöd. Mert pornós vagy (tehát: prosti) vagy prosti (tehát: prosti) vagy. Puszta logika. Akinek annyira kicsik a mellei, hogy nem képes általa nőnek éreznie magát, az igenis forduljon plasztikai sebészhez DE ő nem fog 500-ast venni. Nincs rá szüksége ugyanis. Kicsit olyan ez, mint az alkoholizmus vagy a tettoválások: Rászoksz. És egyre nagyobbat, és nagyobbat akarsz. Annak idején, mikor elöszőr lett elegem ebből az elműanyagosodásból, készítettem egy videót ( itt megnézheted, ha érdekel) "A szépség belülről fakad" címmel, amiben ezt a jelenséget "Sebészeti függőségnek" neveztem el. (Elég találó lett, mert azóta több orvosi szaklapban is láttam forrásként az én videómat megjelölve.) Vannak jellemileg és erkölcsileg gyenge emberek, akik egyszerűen rászoknak erre. Az igazi bűnösök azonban itt – kivételesen – nem Ők. Azok a plasztikai sebészek, akik sutba dobják az erkölcsöket, az orvosi etikát és az arányosság és mértékletesség elvét és, minden további nélkül legyártanak ilyen Kelemen Anna vagy Szenyán Anita féléket. Amikre ( ! ) ha ránézel már nem is egy Nőt látsz hanem, egy eszkábálmányt, egy teremtményt: Kis fej, kis és formátlan fenék, hatalmas, aránytalanul nagy mellek. Ha sürűbb lenne az inplantátum anyaga a súlyuknál fogva, lazán orra esnének mindig a saját mellük súlya miatt. A sziluettjük egy hatalmas gombócra hasonlít, amit hasba rúgtak és a 90%-uk a melleinél csomósodótt össze. Persze, ez őket nem érdekli, csak, hogy "szépek" – szerintük – meg a pasik (ez által) imádják őket. Szóval, minden további nélkül fejbe lőném azokat a plasztikai sebészeket, akik legyártják az ilyen beteg szürreális agyrémeket. Pénzért. Ez a tipikus, bármi lehetsz, ha ki tudod fizetni effektus. Néhány hete belefutottam az egyik legsajátságosabb Internetes celebbe Vivikébe. Vivike 2 dolog miatt lett celeb. Az első, hogy Hajdú Péter "hogyan parkoljunk rokkant helyre BMW-vel" tanfolyamát a legnagyobb reménységként végezte el. És bejárta az Internetet a fotója amin, a 7-es BMW-jével rokkant helyre parkolt és még pózolgatott is a kocsija mellett az agyatlan kurva. A másik, hogy Vivikébe annyi mennyiségű műanyag van beleoperálva, hogy 2 Kelemen Anna és 4 Maria Geronazzo minden probléma nélkül kijönne belőle. Az a Nő annyira nem igazi már, hogy szerintem még csak a szeme színe sem eredeti rajta. Vele esett meg az a kis párbeszéd – ráadásul az Ő saját Facebook-os üzenőfalán, ami a következőképpen zajlott: " – Akkor Te most kurva vagy?!"  erre a művésznő: " – Dehogy, Te hülye! Örömlány." Szóval, néhány hete láttam Őt az egyik bevásárlóközpontban és azt kell mondjam, nincs is akkora melle, mint amekkora a képein látszik: Sokkal nagyobb élőben. Egy pici kis "nő" akire rá van hegesztve előrről két, hatalmas WOK. De ezt halál komolyan így képzeljétek el! Zéró túlzás. A szája, természetesen szintén teljesen műanyag. Dombóvári Pisti barátom mondta erre, hogy "Hurkaszájú". Szóval, ahogy végig néztem a mindenkit megbotránkoztató Vivikén, meglepve tapasztaltam, hogy a több kilónyi beletuszkolt műanyagból tényleg mindenhova jutott. Csak épp oda nem, ahol meg tényleg szüksége lett volna rá szerencsétlennek: A fenekébe. Az ugyanis, nincs neki. És ezt tessék szépen szó szerint érteni. A feneke helyén a lába kezdődik, ami tökéletesen egyvonalban van, a hátával, a gerincoszlopával. Soha nem láttam még ilyet. Tényleg egy torzó az egész lény. A legszebb az egészben, hogy Vivike maga jelentette ki több ízben is, hogy rajta minden eredeti. (Mellékeltem képet, adatlapot, mindenki döntse el maga.) Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy az ilyeneket miért nem állítja le valamelyik barátnője, hogy ez már túlzás, ezt már ne! Esetleg a plasztikai sebészeten miért nem irányítják inkább pszichológushoz, ahelyett, hogy az újabb inplantátumokban segítenének választani Neki?! A legújabb és ezidáig a legbizarabb kialakulni látszó trend mindezek reklámozása. Mikor komplett fotósorozat kerül fel a görcsösen exhibicionista idióta Facebook albumába, ahol kockánként követheted nyomon, ahogy kollagénnel töltik fel a száját, tömködnek szilikont a melleibe, vagy szívnak le zsírt a combjából. Kérdem én: Mi a következő szint?! Sorozatképek a tamponcseréről?! Mert ugye, nem gondoltátok, hogy itt megáll és hirtelen stagnálni kezd a jelenség?!

Azt hiszed anyázok, pedig nekem is segített,
Mikor a lelkiismeretem rendesen beintett...!

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért zavar ez a dolog engem...miért nem hagyom őket a francba, legyenek boldogok a több kilónyi műanyagjaikkal, majd rájönnek a saját sorsukon, hogy mekkora kárt okoznak ezzel?! Sajnos én, nem vagyok képes ekkora mértékű önzésre. Hiszem azt, hogy jobb hely lehetne ez a világ, ha segítenénk egymásnak bizonyos dolgok elfogadásában, bizonyos döntések nem meghozásában. Egyszerűen zavar, hogy az emberek szándékosan – öntudatlanul – okoznak kárt (erkölcsit, biológiait, szellemit) önmaguknak és az őket körülvevő társadalomnak – pénzért – a könnyebb beilleszkedésük reményében. Ha én is hagynám ezeket, ha azt nézném, hogy nekem mi a jó ebben az egészben, akkor valószínűleg én is csak egy az asszonyt verő alkoholista lennék. Azon melózok, hogy az emberek boldogok lehessenek, - ha már én, nem érdemlek ilyesmit - és, hogy ne tegyük nevetségessé, közröhej tárgyává magunkat azzal mert annyira görcsösen akarunk szépek és gazdagok lenni, hogy ezért akár nem drága a saját egészségünk és társadalmi megítélésünk feládozása sem. A boldogság, nem egy életcél. Nem a pénz és a szépség szorzatának összege. A boldogság egy életstílus. És erre az útra nem plasztikai sebészetek ajtaján keresztül vezet az út. Ez az út ugyanis bentről indul, a lelkünk legmélyéről és önmagunk természetes elfogadásáig vezet. Csak addig...a boldogság ott kezdődik ugyanis.

(Az igazság, az igazság...aki akarja érti,
Valóban nem bájolog, de nem kell tőle félni!)


 

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés