Ehhez a naphoz nem sok jó emlék köt,
A naptáramra nézek: december 25.
Az ablakomon túl mindent beborít a hó,
Új értelmet nyer ilyenkor a szeretet szó.

Az ünneplésre ilyenkor van néhány ok,
A szobában nyár van, és plusz 25 fok.
Az asztalon bejgli és halászlé gőzöl,
Itt ahogy elnézem, szívesen időzöl...

A karácsonyfa alatt sok drága ajándék,
Az öröm kiváltása most egyetemes szándék.
Ilyenkor mindenkit a másik öröme érdekel,
Ilyenkor mindenki vidáman "Jingle Bells"-t énekel.

Elborít mindent ez az ünnepi áhítat,
A fenyőfa illata most mindent átitat.
Orvosság ez, mit a karácsony felír,
Mi annyira tiszta, hogy szinte steril.

Ne félj, az unalmas perceid a TV-k majd megoldják,
S az összes Bud Spencer filmet a torkodon letolják,
A valóság azonban még ekkor se vág kupán,
Hogy mindez most körötted: képmutatás csupán.

Ébredezz inkább, és lépj az ablakod mellé,
Mert ha ez a látvány sem tesz kérdőjellé,
Komolyabb a baj, mint eddig én hittem,
Hát épp ezért kicsit most figyelj rám szerintem.

Míg Terád odabent hatalmas lakomák várnak,
Vannak emberek a fagyban, kik mezítláb járnak.
Akik ajándékot sem kapnak ilyenkor élből,
Akik eleget sem tudnak enni kenyérből.

Persze, jobb ilyenkor, ha erről nem tudsz,
Így láthatom legalább, ahogy gyáván elfutsz.
Ahogy elfordítod inkább a buta kis fejedet,
Ahogy azt hiszed, hogy a pénz: maga a szeretet.

S amíg Te bejglivel tömöd tele a hasadat,
Tovább emeled a magad köré épített faladat.
És a falaidon túl meg a világunk szétesik,
Hisz amiről nem tudsz, az attól még létezik.

Odakint a levegő most mínusz 10 fokos,
Persze a TV előtt ülve egy magadfajta okos.
S a felelősséget már ruházza is másra,
Hogy "mindenki a saját sorsának kovácsa"

Hát, eléggé álszent és hazug ez a szöveg,
Ezzel - komolyan - önmagad csapod be öreg!
Ezzel egyre csak tovább nő ez a lista,
Mert tudod: Nem minden hontalan alkoholista!

Az igazság így nem kerül a többség tudtára,
Hogy nem mindenkit a züllés tesz az utcára.
Nem mindenkit a züllés tesz hajléktalanná,
És akár tényleg Te is válhatsz még azzá.

Neked persze mindez elképzelhetetlen,
Hisz szerinted a gazdag sebezhetetlen.
De az ilyenek esélyt másoknak nem adnak,
De érző lélek nélkül, Te hiába vagy gazdag.

És amíg különböznek ennyire a társadalmi körök,
A kényelmes közöny nagyon úgy tűnik, hogy örök.
És nem is nagyon akarsz az életednél többet,
Csak rendesen nézhesd a Barátok Közt-et.

Te ezen csak vigyorogsz a pénzeddel az élen,
Hogy az emberek az utcákon halnak meg éhen.
Hogy egy pohár meleg tea az egyetlen álmuk,
Hogy reggelre sokuknak lefagy mindkét lábuk.

S míg Téged szeretve ölelnek a nagyszülők is,
Akik az utcákon szenvednek, tudod, emberek ők is.
Tudod, nekik nem jut ma sem gazdag halvacsora,
És többségüket senki nem szerette soha.

Saját szemeid elé álomport hintesz,
Mert felfogni sem tudod szerintem mindezt.
S a rímeimet is talán potyára ontom,
Persze ettől Te még jól alszol otthon.

Esély sincs arra, hogy a jókról példát vegyél,
Csak távoli álom, hogy másokért is tegyél.
Pedig nem egy nagy összeg egy túrós lepény,
Hogy egy éhséget csillapíts a szeretet ünnepén.

Rád nézek, s bizony a szemed se rebben,
Csak Te élhess biztonságos szeretetben.
És készülhess végre a Szilveszteri bálra,
Míg mások az éhséggel küzdenek: Életre-Halálra!


- lakat -