2013. 02. 21.
Lakat - Anyám álma (2013)
Lakat - Anyám álma...
Még 10 évet se éltem, mikor meghalni akartam,
Nagy késsel a hasamban álltam csak zavartan.
Máig is emlékszem, hogy kint milyen köd szitált,
Ahogy kést dob elém anyám: "Nesze: ezzel csináld!"
Még 10 évet se éltem, mikor meghalni akartam,
Nagy késsel a hasamban álltam csak zavartan.
Máig is emlékszem, hogy kint milyen köd szitált,
Ahogy kést dob elém anyám: "Nesze: ezzel csináld!"
Ő azt hitte ez vicces, én azt hittem így helyes,
A hasfalam azóta, pontosan emiatt lett heges.
A ahogy vér szökelt a mélyre tolt késpenge mentén,
"- Szánalmas vagy!" - mondta anyám csak nyeglén.
A hasfalam azóta, pontosan emiatt lett heges.
A ahogy vér szökelt a mélyre tolt késpenge mentén,
"- Szánalmas vagy!" - mondta anyám csak nyeglén.
Nem is a kés fájt igazán, hanem ezek a szavak,
Hogy nem érhettem annyit, mint a lopott anyagi javak.
Hogy napokig éheztem, míg Ők disznótorost ettek,
Hogy csak meghalni akartam, mégis megmentettek.
Hogy nem érhettem annyit, mint a lopott anyagi javak.
Hogy napokig éheztem, míg Ők disznótorost ettek,
Hogy csak meghalni akartam, mégis megmentettek.
Ez azóta is itt van, sokszor a halálra vágytam,
S bár többször próbáltam, de mindig így jártam.
Pedig anyám éveken keresztül a tudatomba véste,
Hogy nincs jogom az élethez, de nem sikerült mégse.
S bár többször próbáltam, de mindig így jártam.
Pedig anyám éveken keresztül a tudatomba véste,
Hogy nincs jogom az élethez, de nem sikerült mégse.
Nem sikerült pedig, mindent megtettem tényleg,
Hogy a világon könnyítve eltűnhessek végleg.
És tudom, hogy van erre számtalannyi módszer,
De mégsem ölt meg sehogy több maréknyi gyógyszer.
Hogy a világon könnyítve eltűnhessek végleg.
És tudom, hogy van erre számtalannyi módszer,
De mégsem ölt meg sehogy több maréknyi gyógyszer.
Persze, a bénaságom aztán mindenkinek tagadtam,
Hogy még meghalni sem tudok hát, életen maradtam.
Pedig anyám mondata nyugodni bizony azóta sem hagy:
"- Te csak egy elrontott védekezés végterméke vagy!"
Hogy még meghalni sem tudok hát, életen maradtam.
Pedig anyám mondata nyugodni bizony azóta sem hagy:
"- Te csak egy elrontott védekezés végterméke vagy!"
Hát, emiatt nem érzem, hogy jogom lenne élni,
Köztetek létezni és hozzátok beszélni.
Nagyokat sétálni és jóízűt nevetni,
Nem ribancokra vágyni, hanem Nőket szeretni.
Köztetek létezni és hozzátok beszélni.
Nagyokat sétálni és jóízűt nevetni,
Nem ribancokra vágyni, hanem Nőket szeretni.
S bár a jó tanácsokban én mindig elmerülök,
Karácsonyra mégis mindig az utcára kerülök.
S mikor mindenki szenteste meghitten ünnepel,
Engem az utcán kint átfagyva a közöny lep el.
Karácsonyra mégis mindig az utcára kerülök.
S mikor mindenki szenteste meghitten ünnepel,
Engem az utcán kint átfagyva a közöny lep el.
A régi Nőim pedig, kikért nem egyszer meghaltam,
Ilyenkor ujjal mutogatva röhögnek csak rajtam.
Mert nekik azaz evidens, hogy mindenem odaadtam,
S az persze az én bajom, hogy magamra maradtam.
Ilyenkor ujjal mutogatva röhögnek csak rajtam.
Mert nekik azaz evidens, hogy mindenem odaadtam,
S az persze az én bajom, hogy magamra maradtam.
Nem vagyok szent és tudom nem is sokat érek,
És a karácsonytól mindig, én rettegve félek.
Mert míg a szüleim rajtam ilyenkor nyertek,
A segélyért cserébe még jobban megvertek.
És a karácsonytól mindig, én rettegve félek.
Mert míg a szüleim rajtam ilyenkor nyertek,
A segélyért cserébe még jobban megvertek.
Most sincs ez másként, csak a közönytől kapok,
De nálam viszont nincsenek cinkelt kártyalapok.
Pedig tudom, hogy kicsit sem igazinak látszom,
De legalább önmagamat adom s nem szerepeket játszom.
De nálam viszont nincsenek cinkelt kártyalapok.
Pedig tudom, hogy kicsit sem igazinak látszom,
De legalább önmagamat adom s nem szerepeket játszom.
Az ellenségek persze nem ismerik a múltam,
És felfogni sem tudják amikből én tanultam.
Persze, elbukom úgyis és egyszer megtörnek,
S végül mint, a szüleim: Mosolyogva megölnek
- lakat -
És felfogni sem tudják amikből én tanultam.
Persze, elbukom úgyis és egyszer megtörnek,
S végül mint, a szüleim: Mosolyogva megölnek
- lakat -