Kedves drága Télapó, 
Mond miért vagy ekkora tapló?! 
Eléggé beteges ez a hülye kis játékod, 
Hogy csak a kicsiknek adsz ajándékot! 

Mond csak ajándékot én miért nem kapok,
Tán rossz kisfiú voltam, tán mert feka vagyok?! 
Tán nem tudod mikor olvad és mikor havaz-e, 
Ez nem épp egy igazságos ügymenet wazze! 

Tudod a felnőttek is várják ilyenkor a Mikulást,
Várják, hogy meglássák a sörhasú piást. 
A sok ajándékot is, várják Ők hamarba, 
Bár verselni asszem` egyik se akarna... 

És különben is: Az év többi napján hol vagy?!
E kérdés nyugodni már régóta nem hagy... 
És minek melléd oda, az a 2 béna krampusz, 
Csak nem Te vagy nekik a Natasa Kampus?! 

Biztos bezárva tartanak az év többi napján,
És nem hagyják, hogy nekünk ajándékot adjál. 
De mi értelme akkor a potya köröknek, 
Hogy ajándékot adsz a sok hülye kölyöknek?! 

Ez a fura szokás sem tud nyugton hagyni,
Hogy jó biznisz versekért szaloncukrot adni?! 
Csak kihasznál Téged a nagy gyerektömeg, 
Hát, nem veszed észre?! Átvernek öreg! 

Azt hiszem túlzottan ragaszkodsz a mához,
Téged egy család sem hív szenteste magához. 
Csak az ajándékod kell, aztán mehetsz tovább, 
Hát le is iszod magad, egy kocsmában odább. 

A lelkedre sajnos senki sem kíváncsi,
- Anyu! Az ott nem a Mikulás bácsi?! 
Hát, erre vajon egy anya most mit szól: 
- Az nem Mikulás bácsi, az egy részeg disznó! 

Hát, látod az életed egy elromlott adapter,
Olyan vagy mint egy képregény karakter. 
Hisz a lényednek senki sem enged teret, 
És mindenki tudod, csak egy napig szeret. 

Pedig itt Te vagy, aki mindenen viccel,
Aki becsületes és a szánon se bliccel. 
Isten csak éppen a Te lelked nem menti, 
Nem szeret ugyanis, önmagadért senki. 

Hát mit is mondhatok Neked ezek után,
Csak bámulok némán magam elé bután. 
A sok ismert maszlagot tegyük is félre: 
Én szívesen látlak Téged szentestére!