Bár a bűneimet gyakran túlzásba vittem,

Én akkor is csak tettem, azt, amiben hittem.

Már tegnap is igen határozott jeleit éreztem annak, ami ma reggelre beteljesedett. A torkom bedagadt, fájt, ha beszéltem és akármennyi ruhát vettem magamra fáztam. Nagyon. Előkotortam a lázmérőt majd próbáltam rendeltetésszerűen használni. Mivel a hagyományos higannyal működő egyszerűen szétrobbant a hónom alatt, így a szép új digitálist kellett bevetnem. Nagyon formatervezett és ijesztően csipog. Nagyon. Alig két perc múlva már villogott is rajta az eredmény: 40.01 Király! Megint sikerült megnyernem egy 3 napos vírust. Az első és igen paranoid gondolatom az volt, hogy a számítógépemen ápolt Nimda vírus megunta a halál unalmas byte-jaimat és nemes egyszerűséggel átszuggerálódott belém. S már kerestem is magamban az általa kiváltott tüneteket. Legalább fél óráig csináltam egyszerre több dolgot is, de nem fagytam le. Nem is operáltam át magam kentaurrá, így szépen kizártam a megnimdásodás lehetőségét. Szerintem ez valami influenza, amit elkaptam a Discovery Channelről vagy a Barátok közt-ből. Mivel senki olyannal nem érintkeztem fizikálisan, aki meg lett volna fázva. Viszont: A képernyőt a héten már háromszor is letöröltem! Ritkán vagyok beteg, de akkor általában elég intenzív tüneteket produkálok. Ma is mondogattam magamba, hogy ez csak egy béna kis influenza, nehogy már megtörjön! Ahhoz képest kétszer kellett megfürödnöm hideg vízbe mire valamennyire elmúlt a lázam. Most meg pont azt nem csinálom, amit kéne. Nem tudom normális-e, de általában hajnalban vagyok a legaktívabb mentálisan. És ez mindig is így volt. Képes vagyok teljes éjszakákon keresztül virrasztani csak, hogy a megfelelő módon tudjam kifejezni a kiírandó gondolataimat. És még így is megesik, hogy eredménytelenül történik minden. Ritkán mondjuk, de 10 alkalomból olyan háromszor megesik, hogy vagy sikerül a küldetés, csak az elmentésnél Nimda beledumál és a 3-4 órán át készült mű a másodperc tört része alatt törlődik. A másik pedig, hogy annyira fáradt vagyok, hogy az leírhatatlan mégis erősebb bennem a grafomán kényszer és így természetesen nincs érdemi eredmény, csak egy csomó rontott, selejt vers. A végén pedig a két tudati elem összecsap. Az egyik ismételgeti, hogy „Pihenned kell, fáradt vagy!” míg, a másik meg a „Írd ki ezt az érzést, mert addig úgysem hagylak pihenni!” Hát, ez a baj a skizofrénekkel. Persze, van előnyük is: Soha nincsenek egyedül. Mondjuk, ha nagyon szakmai szemmel gondolok bele, akkor ez nem skizofrénitás. Inkább csak amolyan tudati én osztódás. Minden ilyennek meg van a maga haszna. Persze, nem mindenki tud ennek létezéséről. És ha esetleg tud is, nem biztos, hogy alkalmazni képes. Úgy értem tudatosan. Egyébiránt pedig úsztam már meg úgy hivatalos felelősségre vonást, hogy skizofrénnak tetettem magam. Sőt, kocsmai bunyóból is keveredtem ki sértetlenül úgy, hogy részeget játszottam. Ott mondjuk szerencsém volt: 3 embert vertek agyon utána. Az a klasszikus western filmekben látható kocsmai verekedés volt. Mindenki. mindenki ellen mindennel, ami a keze ügyébe akadt. Az eredmény annyira hatásos volt, hogy a kocsmát utána fél óra alatt le lehetett bontani teljesen 3-4 kalapáccsal.

Nem voltam szent vagy erkölcsös jellem,

Hát egyedül vagyok az egész világ ellen.

Szorgalmasan dolgozom ki a forgatókönyvem kontúrjait, de szinte percenként megváltozik egy-egy elképzelésem. Így aztán már most látom, hogy ez jó sokáig fog tartani. Minden nap (és szinte minden órában) ér egy-egy olyan impulzus ami, megváltoztat bizonyos nézőpontot bennem. Ma például bámulom a dobozt és látom, hogy 4 év fogházra ítéltek egy férfit a ki halálra gázolt egy idős asszonyt és egy gyereket. A megengedett 50 helyett 60-al „száguldott”. Nos, drága barátaim: 2002-ben engem 80-al gázoltak el, mégsem haltam bele. Kétszer meg pláne nem. (Oké, mondjuk az óta párszor újraélesztettek kompenzálásképpen.) Szerencsém volt?! Nem. Ha az lett volna, már nem utálnának ennyien. Igaz, nem sérülés nélkül úsztam meg, de közel sem voltam életveszélyes állapotban. Azért pont 50 a megengedett sebesség, mert, ha mondjuk, 70-el röppen bele valakibe egy autó az is túlélhető, de már csak 10% eséllyel. 50-nél ez még jóval a 60%-nál van. 60-nál olyan 40%. Ami pont elég. A nyanya és az unoka valószínűleg csak önkényesen kiléptek a zebrára. Mert azt hitték, hogy a zebra minden autót megállít. Nos, nem állít meg. És még, ha nekem van elsőbbségem, még akkor is van annyi eszem, hogy szétnézek, mielőtt elindulok. Az emberke elgázolt 2 embert, majd elsősegélyt nyújtott, míg kiértek a mentők és végig vállalta a felelősséget. S ami, még durvább: Az arcát is ebben a média felhajtásban! Nem volt részeg, drogos, cserbenhagyó ami, ugye manapság divat. Kapott mégis 4 év fogházat. És mit mondott a bíró, hogy mi a súlyosbító körülmény?! Azt, hogy felírta az Iwiw-es lapjára magáról, hogy száguldozik szabadidejében!!! Na, ezen, rendesen felhúztam magam!!! Emberek: Komolyan itt tart a magyar igazságszolgáltatás?! Hát, ez szánalmas! Ha, én felírom a lapomra, hogy szabadidőben embereket gyilkolászok, akkor másnap lecsuknak 100 évre, mert az összes ismeretlen tettesek által elkövetett gyilkosságot rám húzzák?! Igen! Pontosan ez történne, mert a magyar igazságszolgáltatás itt tart! A rendőrök meg lazán azt mondanák: „Há’ mér’, bevallotta, nem?!” Istenem…idióták! Súlyosbító körülmény, egy poén az Iwiw-en, elképesztő komolyan! Ilyenkor nagyon szívesen verném agyon a BTK egyik vaskosabb kötetével az ilyen ítéleteket hozó bírókat. Az intenzív düh mellé ilyenkor jeges hidegség költözik belém. És újra megdöbbenek azon, mennyire nem éri már meg itt becsületesnek lenni. Gyakorlatilag tökéletesen védtelenek vagyunk. Nem csak önmagunkkal szemben, de az ilyen beteg és majom törvény betartóktól is.  Már régóta figyelem a rendőrség munkájának színvonalbeli hanyatlását például. A kedvencem az, amikor 2 roma férfit jól elítéltettek egy gyilkosságért. Aztán 5 év múlva kiderült mégsem ők voltak és kiengedték őket. Senki nem kért bocsánatot Tőlük! Senki! Ezért cserébe lazán kifacsartak az államból 50 millió kártérítést. És ezután már volt valaki, aki elnézést kért?! Dehogy volt! A bíró egyenesen azt mondta, hogy biztos lefizették az igazi tettest, hogy vállalja magára. Elképesztő, hogy mekkora sebességgel száguld ez az országnak csúfolt sárkupac a saját vesztébe. Egyre aktuálisabbnak érzem a V mint, Vérbosszú című filmet, ahol már annyira mindenki leszarja az erőszakot Londonban, hogy a város leggazdagabb embere gyakorlatilag Ő maga hozza a saját bármikor megszeghető törvényeit önmagának. És ez már nincs is olyan messze. Én legalábbis nem fogom ezt túl sokáig így tűrni. Abban a korban élünk, hogy már az én mocskos húzásaim gyakorlatilag tökéletesen belesimulnak a társadalmunk jelenébe. Pár éve még kifejezetten bántott a lelkiismeretem (hónapokon át) ha bizonyos dolgokhoz másokon történő átgázolással jutottam. Most már ez kicsit sincs így. Abszolút nem érdekelnek a törvények. Sem ennek a társadalomnak a törvényei, sem a morális vagy erkölcsi törvények. Teszem, amiben hiszek. Remélem, hogy mikor majd az első majmot kinyírom, aki végleg kihoz a sodromból, ezen soraimat majd ellenem is jól felhasználják.