Vannak jó-rossz lapok, de jöhetnek még szebb napok,

Addig is vár:  A napi bulvár.

Nagyon rég történt már velem olyan, mint ma. Kezembe került egy…izé…hogy is nevezik ezt a műfajt…egy pletykalap vagy mi. Bár tuti, hogy ha ezt olvasná az újság főszerkesztője, akkor kikérné magának. Hát, még ha a következőket is elolvasná. Na, tehát a Story (így kíméletlen magyarsággal) december 31.-ei címlapján a következő áll: „Ördög Nóra – Egy férjes asszony elképesztő története!” Erről azonnal két dolog is eszembe jutott: Ezek már-már olyanok, mint a mentősök komolyan: Dolgozniuk kell non-stop! Szilveszter, hétvége, éjjel-nappal! A sok bulvár hírre, vérre, menő csatákat vívó olvasókat valahogy csak ki kell szolgálni. Én tehát, ezt tartom inkább „elképesztőnek”. Aztán a második ami, eszembe jutott, hogy nagyon gyorsan le kéne, tennem ezt az újságot még mielőtt kinyitom, beleolvasok és néhány perc múlva az lesz belőle amit, épp írok. Az őrangyalom épp szülési szabadságon van, így vakon sétáltam bele a saját kelepcémbe. Kinyitottam és olvasni kezdtem hát. (Mostantól bárkit felhatalmazok arra, hogy adjon egy jókora nyaklevest, ha legközelebb önkényesen kezdem olvasni az olvashatatlant!) A magazin 50 laposra hirdeti magát 1 Euróért cserébe. Úgy kezdődik a számozás, hogy 4 és úgy végződik, hogy 50. Ezt már gyerekkoromban sem értettem, hogy miért olyanok írják a mesekönyveket, akik csak 5-től vagy 10-től tanultak meg számolni. Semmi 1 esetleg 2…egyből 5-7-9, meg amit akarsz! Azt is agyon kéne verni, aki ezt így kiadni engedi. A címlap karácsonyfaszerűen színes. Napilapokból kivágott szenzáció hajhász címlapok halmazát biggyesztették rá, majd oldalt 2008 legfilozofikusabb kérdése fogad: „Érzelmi bosszú?”. Na, ezen, nagyot röhögtem! Értelmezze már valaki ezt a képzavart: Érzelmi bosszú?! Ez azt hiszem az orgazmus-gyilkossággal és a temetés-nászindulóval járhatott egy iskolába. Iszonyat nagy marhaság! Tovább indulva a belső oldalon ez az Ómolnár Miklós névre keresztelt jeti azonnal levelet intéz ahhoz a szerencsétlenhez, aki pénzt adott ezért a halom egybefűzött színes toalettpapírért. Mellette amolyan braeking news stílusban egy-két hírből ki van emelve pár abszolút lényegtelen információ. Ez legalább annyira szánalmas, mint mikor ugyanez a pasi egyszerűen csak berobban a képernyőre „Rendkívüli sztárhírek” címmel és a mondatait úgy kezdi, hogy „Ebben a percben kaptuk a hírt…” a folytatást mindenki elképzelheti. Ebben a percben kaptuk a hírt, hogy Fekete Pákó elhagyta a lakáskulcsát, így történhetett meg, hogy megázott és kiderült: Nem is színes bőrű! Ez aztán akkora hír érték, amit mindenképp le kell nyomni az ember torkán a vacsora közben. Ez a breaking news aztán 5 teljes lapon keresztül tart. Miután átverekedted magad ezen a 10 teljes oldalon, eljuthatsz az első épp kéz-lábnak tűnő cikknek. Ebben a számban épp a sikeres öngyilkossági kísérletét magának tudható Flipper Öcsiről található az első ilyen cikk szerűség. Olyan alcímekkel, hogy „Férfi volt a javából” (Miért?! Mert alkoholista mert lenni azért?!) meg, hogy „Ha a titokról fellebben a fátyol…” (Akkor mi lesz?! Végre stílusos írások is kerülnek majd ebbe az izébe, vagy mi?!) A cikket végig szenvedve az ember nem tud meg semmi újat. Csak amit már minden 16 éves gyerek is megtudott a médiából meg a szüleiktől: Alkoholista volt és dugott össze-vissza, aminek lehet, hogy van gyümölcse is…de lehet, hogy nincs. És kb. ennyi a lap teljes koncepciója. Tényszerűséget, stílusosságot még csak hallomásból sem ismernek a lap készítői. Oké, hogy ez egy vacak kis primitív pletykalap, de könyörgöm, akkor is el kéne írni egy bizonyos szintet! A cikkek gyakorlatilag csak hallomásból innen-onnan lopott dolgokat tartalmaznak. A cikkek alatt egyetlen béna aláírás vagy monogram sincs. Esélyed sincs előkeríteni azt aki marhaságot firkált Rólad, ha netán valami ismertebb emberszerűségként létezel. És akkor olyan iszonyat fontos dolgokat vágnak az arcodba, mint például, hogy Tóth Vera már annyira kövér, hogy rendszeresen ecetes vízbe kell áztatnia a lábait. Félelmetes komolyan! Na és akkor, elértem a fő attrakcióhoz: A címlapstoryhoz. Ez 3 egész oldalt tesz ki: 48,49,50. A hely 75-80 százalékát képek teszik ki. Az alájuk 10-es betűmérettel firkált sorok pedig úgy 14 másodperc alatt elmesélhetőek szóban. Konkrét tényeket természetesen ez sem tartalmaz, csak találgatásokat. Az sem túl sokat, igazából a sorok zömét hatásvadász képzavarok teszik ki. Iszonyat görcsösen próbálják szenzációnak beállítani, hogy két ismert ember egymásba szeretett, vagy simán csak működik köztük a szex. Ilyen ugyanis nem történik körülöttünk naponta 250-szer. Nem: Ez egy évezredben csak egyszer fordulhat elő. Idióták. De az én bajom, miért voltam kíváncsi! Kicsit komolyan elgondolkoztam mondjuk, hogy tényleg ennyi érelmeszesedett felnőtt között élek. Mert az már halálbiztos, hogy azok is azok, akik csinálják, meg azok is, akik pénzt adnak ilyesmiért. Pláne előfizetnek rá. Az természetesen tény, hogy én sem vagyok sokkal különb, ha képes voltam végig lapozni egy ilyet és most meg még én vagyok felháborodva. Az élet szép, csuhajja…

Hiába építem versekből a váram,

A Fekete Pákó érdekesebb nálam.

Felbuzdulva a saját hülyeségemen, gondoltam kicsit szemezgetek az eddig számomra tökéletes fekete lyukként tátongó bulvár helyzetről az országban. Fel is mentem a Blikk.hu-ra és mi volt ami, kiszúrta a szemem azonnal?! Egy toplista hölgyeim és uraim! A legnagyobb szívtiprók top ötös listája! Most azért kíváncsi lennék kinél ki az első ezen a listán! Meg arra is, hogy kinek a listáján az első az, aki ezen lett. A lista tehát a következőkből áll: 5. helyen: Matthew Perry (ha jól tudom Ő a 80-as években volt húú, de elvinném fogorvoshoz annyira jó pasi státuszban) 4. helyen: Robbie Williams (ex-take that, nagyon szóló karrierbe kezdett jó pasi) Jönnek a dobogósak, figyelem!!! 3. helyen: Justin Timberlake (ex-fiúcsapat frontember és hálivúd összes jó csaját felpróbálni szokó jó pasi) 2. helyen: Bochkor Gábor (ex-Danubius rádiós, csak modellekkel járó jó pasi) És a námbőr van, hölgyeim és uraim…: Hajdú Péter (no comment). Na, hát nem tudom melyik abszolút nem heteroszexuális idióta állította össze ezt a listát, de legszívesebben leszbikus nőkkel zárnám össze élete végéig! Legutóbb egyébként azon kaptam fel a fejem, ahogy ex-Pataki húúúdemivagyunkarock Attilánéval milyen jól végig turnézta az összes létező médiumot a kicsivel sem kisebb celeb Rubint Réka. Pataki megcsalta az asszonyt ami, ugye legalább akkora ritkaság, mint az Ördög Nóra marhasága és emiatt Beácskát egy ország előtt avatták házastársi mártírrá. Mindenki őt sajnálta, minden női magazin vele beszélgetett a tényleg biztos tök borzalmas szenvedéseiről. Nehéz lehetett napi ötször játszani a hú, de megtört hűséges volt feleséget. A legjobban az tetszett, ahogy az eset „kirobbanása” után 2 héttel már automatikusan új szerelme volt. Röhej komolyan. Ez egyébként, egy igen bevált formula az úgymond sztárságban. Debreceni Zita (akiről az első komolyabb modell fotókat magam készítettem) miután felköltözött a poros Szolnokról a fővárosba azonnal levadászta az akkor már igen ismert Harsányi Leventét. Majd miután őt kidobta, jött Majka, majd utána az a Kedves Ferenc névre keresztelt izé, aki mellesleg 2 héttel előtte még a Bódy Szilvi országos szerelme és szerény országunk 3. leggazdagabb embere volt. Bizony, így megy ez. A sztárok gyorsan szerelmesednek bele mindig egy másik sztárba. De csak abba! Esélyed sincs, ne álmodozz! A másik ilyen, amiken rendszeresen röhögök azok az idióta női magazinok. (Pont, mintha olyan sokat olvasnék…) A női magazinok többsége mind, ugyanolyan stratégia alapján épül fel. Mindegyikben van egy halom reklám, ahol a borzalmasan ronda 300 ezer forintos cipellőket villogtathatják. Ha nem ilyet veszel béna vagy, nem trendi! A sok reklámon kívül van még egy csomó cikk amit, a Strory-val ellentétben itt legalább valódi hús-vér emberek írnak. Még akkor is, ha hülyeségről. Minden ilyen női magazin ugyanarról szól: Ha minket olvasol akkor hülye vagy, mert nincs pasid, de ne izgulj: Mi segítünk bepasizni! És akkor leírnak olyan 400 tuti tippre keresztelt ötletet, amit ha jól bemagolsz, akkor díszcsomagolásba kopogtat be az ajtódon egy Brad Pitt klón. Ha minket olvasol tuti, hogy fürdeni se szoktál, vagy ha igen, akkor azt eddig halálbiztos, hogy rosszul csináltad, de ne ess pánikba: Mi megtanítjuk, hogy merre nyílik a csap! És akkor leírnak pár „Brit tudósok bebizonyították…” kezdetű mondatot ami, olyasmire végződik, hogy „..hogyha nem jobbról, balról, hanem balról jobbra borotválod a füledet, akkor 9 és fél százalékkal kevesebb az esélye, hogy teherbe eshetsz”. És ugyanez vonatkozik a divatra, az öltözködésre, a viselkedésre, az élet teremtette szituációk kezelésére, a szexre, és az olyan traumák feldolgozására, ami olyankor ér minket mikor véletlenül rálépünk egy teljesen ártatlan aranyos termesz hangyára. Aztán kell bele egy csomó teszt, hogy kiderüljön képes vagy-e különbséget tenni egy fa vibrátor és egy írógép között. Aztán jó, ha van benne egy nyugati újságokból lopott interjú másolat valami sztárról. És ha már sztárok, akkor mindenképp kell pár kép, amin láthatjuk, hogy Ők is emberek, mert bár egy halom pénzük van, de stílustalanul öltözködnek, rágják a körmüket, eszik a kefét, meg még a fülük is nagy. Ettől aztán minden női olvasó hírtelen embernek kezdi érezni magát. És ez az érzés jó, ez teszi rendszeres olvasóvá a hülyéket. Egyszer anno írtam egy amolyan véleményt a híres Cosmopolitan nevű magazinnak. Leírtam benne kb. ugyanezeket meg, hogy ne csak negatív dolgokat kapjanak megdicsértem, hogy nagyon jó minőségű papírra nyomják ezt a sok hülyeséget. Nos, a hónap levele lett a mű. Igaz, szerkesztett formába került leközlésre. Gyakorlatilag az a 6 sor került bele, ami a lap papírjának a minőségéről szólt. Alul persze oda volt írva zárójelbe, hogy a főszerkesztő szabadon változtathatja a levelek terjedelmét és azt emelheti ki, amit csak akar belőlük. A hónap leveléért egy dísz tollat kaptam. Utólag megnéztem a neten: 250 ezret ér. A mai napig is. Természetesen nem küldtél el postán, díszcsomagolásban. Nekem kellett érte menni a szerkesztőségbe. Ott sem ünnepélyes keretek fogadtak, csak a portás egy elismervénnyel. Itt írjam alá, aztán menjek szépen a dolgomra. Mentem. Otthon izgatottan bontottam ki a díjamat. (Már, akkor is ipari mennyiségeket írtam, úgyhogy még örültem is neki.) Ekkor tudatosult bennem, hogy a dísztoll, mitől is dísz. Szép, finoman kidolgozott, gyönyörű tintával. Egyetlen aprócska hiba van benne: Olyan nehéz, mint a fejem. 3-4 sornál többet egyszerűen nem lehet írni vele, mert gyakorlatilag elfárad az ember keze. És még csak nem is arany. Azóta meg azt se tudom, merre van…