Lányok, nők és csajok, én határokat nem szabok.

Lehetnek annyit velem, amennyi jól esik nekem.

Széljegyzet: Néhány nappal ezelőtt különös és már-már groteszk szituációban találtam magam ugyanez előtt a monitor előtt. Megkeresett valaki azon a bizonyos MSN kapcsolattartó programon. Az oldalt megjelenő Avatar képen egy fiatal barna lány arca rajzolódott ki. Kérdeztem hát, hogy mi járatban itt nálam. Illedelmesen bemutatkozott ami, ma már komolyan csoda számba megy és elmondta, hogy olvassa a naplómat kezdettől fogva. Aztán mondta, hogy határozott cél vezérelte azzal, hogy felvette a kapcsolatot velem. Elmesélte, hogy ő most 14 éves és azt találta ki, hogy egyetlen és igen komoly értéket képviselő ártatlanságát velem szeretné megosztani. Velem! Igen, kb. én is olyan fejet vágtam, mint most Te. Az első gondolatom az volt, hogy ez biztos valami hülye haverom átverése ezért, feltettem hát néhány tesztkérdést. Az eredmény így is-úgyis az lett, hogy a hölgy valódi, a „probléma” valódi és, hogy egyáltalán nem egy jó poénnak gondolta a dolgot. Ritkán tudnak zavarba hozni, de itt aztán rendesen kapkodtam a levegőt. Mielőtt válaszoltam volna erre a kicsit sem hétköznapi ajánlatra szerettem volna tudni, a miértjeimre mi a válasza. (Igen, én már csak ilyen akadékoskodó majom vagyok.) A miért pont én-re azt válaszolta, hogy mert tisztel a kitartásomért, mert úgy érzi, hogy senki nincs a közelében aki, ezt megérdemelhetné. A miért így akar megszabadulni ettől-re azt válaszolta, hogy nem így akar, de csak ezt a lehetőséget látja rá. Érdekes volt, mert az egész beszélgetésünket átjárta valami láthatatlan tapintatosság és kölcsönös tisztelet. Én nem nevettem ki, Ő pedig nem sértődött meg mikor leírtam a következőket. Kissé ugyanis felháborított, hogy így akarja elherdálni a szüzességét ezért, kisebb előadást zúdítottam rá a 21. század női Ebolájáról az elnőietlenedés nevű kórról. Kicsit talán durvább is voltam vele az indokoltnál, de érezte, hogy ez nem ellene hanem, csak a jelenség ellen szól. A kategorikus visszautasításomat kicsit talán a lelkére vette, mert elmondta, hogy pont azért gondolta, hogy sikerrel jár, mert egy pasi számára egy ekkora „díj” felajánlása az esetek 98%-ában visszautasíthatatlan ajánlatnak számít. Hát, bocs: Már nem vagyok pasi. Nem akartam én is, a „még ráérsz erre” meg az „inkább a tanulásra kéne koncentrálnod” típusú szociál-maszlaggal traktálni, így csak annyit mondtam Neki, hogy az ártatlansága elvesztésének idejét hagyja csak, hogy az érzelmei határozzák meg. Itt nem a tudati döntések a hosszabb távon megtérülőek. Egyébként, valóban egy elég tudatos, talpraesett kis nőszemély lehet, mert úgy darálta a pszichológiai alapelméletek magyarázatát, hogy csak úgy lestem. Mondtam is, hogy a tudati irányítást inkább összpontosítsa a nőiességének megtartására. Akkor is, ha ez mostanság már nem annyira trendi. Igyekezzen, hogy a nőiessége értéket képviselhessen, hogy például a testét, a vonzerejét nem bárki kaphassa csak az a kiválasztott, aki meg is érdemli. És akkor már nem csak egy orgazmust elősegítő eszközként fognak tekinteni rá, mint a mai nők 85%-ára, hanem teljes értékű társként. A végszója az volt, hogy na, ezt nem kellett volna, mert most meg már teljesen biztos is benne, hogy szerelmes tudna lenni belém. Pedig nem, hiszen nem is ismer. Más van a háttérben. Az, hogy senki sem figyel rá és annyira görcsösen vágyik arra, hogy szerethessen valakit, hogy akár még ennyire szélsőséges húzásokat is megoldásnak tekint. Széljegyzet vége. Egyébként, soha nem áldozta nekem egyetlen eddigi partnerem sem a szüzességét, és úgy gondolom, hogy ez pontosan így van jól. Már jó régóta azokkal sem tudok mit kezdeni, akiknek igen fejlett szexuális kultúrájuk van, nem hogy az olyanokkal, akik életük első szexuális aktusuk előtt állnak. Apropó szexuális kultúra! Ez az, amiről az emberek többsége még csak nem is hallott. Néhány éve a még aktív praxisomban megkeresett egy leányzó, hogy súlyos problémái vannak a szexuális életében: Egyszerűen nem tud orgazmushoz jutni, mikor 2 pasival van. Nagyon jó, és mióta próbálkozik ezzel: 2 éve. Ugyanazokkal: nem. Mikor volt utoljára tartós kapcsolata: most is az van. Mennyi ideje tart: 2 éve. És a partnerrel mióta van szex a kapcsolatban: kezdettől fogva. És a partner hány éves: tizenhét. Tizenhét?! Tizenhét. Na, és Te hány éves vagy: tizenöt. Tizenöt éves vagy és 2 éve próbálsz orgazmushoz jutni 2 pasival egyszerre?! Igen, és?! Semmi, csak tudsz várni egy pillanatot: Vízbe fojtanám kicsit magam. Nos, igen: A leányzó mindössze 13 évesen fülig beleszerelmesedett a pornófilmeken nevelkedett iskola menőcsávójába aki, azt mondta neki, hogy csak akkor „szereti”, ha hozhatja valamelyik haverját is. Mivel pedig a leányzó fülig szerelmes volt, azt gondolta, hogy naná, hisz ez maga a szerelem, a kölcsönös elfogadás. Mondtam is Neki, hogy több rossz hírem is van. A legrosszabb, hogy nem ezt hívják szerelemnek! Aztán nem ártana az sem, ha előbb mondjuk, a saját testét ismerné meg. Aztán csak a választott partnerét. S ha már így tényleg minden tökéletes (amire azért kicsi az esély) akkor esetleg tovább vadulni. A leányzó a koránál fogva természetesen nem igazán volt képes felfogni a tanácsaim tartalmát, mert számára az jött le, hogy én Őt el akarom szakítani a hatalmasan lángoló szerelmétől. A beszélgetés vége így az lett, hogy el lettem küldve az anyámba. Pedig Ő volt az, aki megkeresett, Ő kérte ki a tanácsomat és a véleményemet. Egyébként engem teljesen elképeszt, hogy mekkora sebességgel hígul a szexualitásunk. És nem az volt az első jel erre, hogy Nagy Feró vigyorogva kezdett Viagrát reklámozni óriásplakátokon. Az egyértelmű íratlan törvény, hogy minden egészséges embert a szex irányít. Ez a törvény olyan, mint maga a hazugság léte vagy nem léte: Vannak, akik bevallják, hogy hazudnak és vannak, akik azt hazudják, hogy nem hazudnak. A szex fontosságáról is ugyanez a jelenség van köztudatban. A nők a szexualitásukat mindig ugyanúgy határozzák meg: Van, hogy kívánom és van, hogy egy csomó ideig nem. Na, ez itt a hazugság, a csomó ideig nem. Bizonyított tény ugyanis, hogy a nők sokkal, magasabb hormontartalommal bírnak. Így hát Ők azok, akik non-stop azt csinálnák. Ha nagyon szemét akarnék lenni, most azt írnám, hogy mi csak áldozatok vagyunk. De nem. Nem vagyunk áldozatok: Eszközök vagyunk. S még a tetejében ránk is aggatják az egyéjszakás pasi és az ehhez hasonló kedves szinonimákat.

Lányok, nők és csajok, figyeljetek, mert csalok.

Nézzétek hol a kezem, és azt, hogy majd hova teszem.

 A saját szexualitásom relatív hamar ébredezni kezdett. 12 évesen már egyszerre jártam 2 lánnyal. Akkoriban a Szalai ikrek voltak a suli legdögösebb csajai. Anett és Szilvi között 28 másodperc volt, mégsem hasonlítottak teljesen egymásra, mint az egypetéjű ikreknél ez szokott. Sőt, majd, hogy nem két teljesen különböző külsővel megáldott 13 éves bombázókról beszélhettem akkoriban. A szex abban nyilvánult meg, hogy a lehető leglátványosabban jártunk kézen fogva vagy egymásba karolva. Az összes létező korombeli gyerek halál irigy volt rám. Azt hitték, hogy olyan szex-orgiákban van részem a suli után, amilyeneket Ők csak a híres Ökm nevű kelet-német magazinokban szoktak látni. Mi pedig természetesen mindent meg is tettünk, hogy ezt a képzelgésüket erősítsük. Egyszer még meg is csókolt a Szilvi. Természetesen azon kívül semmi sem történt. Még csak csókolózni sem csókolóztunk soha. Aztán elkerültem onnan s alig 20 év múltán itt láttam viszont Szilvit a főváros legnagyobb bevásárlóközpontjában egy pult mögött cukorkákat árulva. A legnagyobb meglepetésemre Szilvi nem változott semmiben. Ugyanolyan kis elkényeztetett királylány, mint anno és a külseje sem változott, ami így 20 év elteltével azért már kifejezetten zavart. Az első igazi élményem ami, már megközelítette a szexet magát, egy Karolina nevű Biharkeresztesi leányzóhoz köthető, aki egyik nyári kalandja voltam. Pontosabban ezt már így felnőtt fejjel tudom. Akkor viszont úgy szerelmes lettem bele, ahogyan meg volt írva. Aztán egyszer úgy alakult, hogy találkoztunk egy strandon és ott…a nyugdíjasokkal szépen teletűzdelt termál medencében, alapjaiban átírta bennem az addig őrzött emlékeket a csókolózásról. A kapcsolatnak hitt flört a nyár végén ért véget, amikor is Karolina haza utazott. Az igen marcona édesapja aki, egy igen magas posztot töltött be a Biharkeresztesi határőrségnél elég szigorúan próbálta távol tartani a kis Kunmadarasi suttyó kölyöktől. Aztán pár év múlva Karolinát az egyik kereskedelmi TV-n futó párkereső show-ban láttam újra. Egyik pasi sem Őt választotta mivel, elég szabados gondolkozású volt és a 90’-es évek közepe után azért még léteztek erkölcsök. Karolinánk viszont valahogy a legártatlanabb dolgokról is a szexre asszociált. A valós nagykorúvá avatásom végül is a saját ének tanárnőmhöz fűződik. A friss diplomásként hozzánk került Györgyi névre keresztelt vörös démonról minden korombeli fiú durván korhatáros történeteket álmodott akkoriban. Egy gyönyörű törékeny női testbe zárt Liptai Claudia mentalitás nem csak a diákok körében aratott komoly sikereket. A komplett (férfi) tanári kar vadászott rá. Nem tudom végül is, hogy bárkinek is mersze volt-e fizikailag is közeledni az amúgy elképesztő szigorúsággal megáldott énektanárnőnkhöz, de azt viszont igen, hogy hetedikes voltam, mikor szó-szerint neki estem az egyik délután. Sosem voltam az a szívbajos típus és inkább belementem a legveszélyesebb helyzetekbe is, mint, hogy életem végéig sajnáljam, hogy gyáva voltam hozzá. Nos, a hatalmas hévvel indított akcióm nem vallott kudarcot és ez engem lepett meg a lehető legjobban. Szinte vártam a hatalmas pofont, az első csók után. Semmi. Visszacsókolt. Elképesztő helyzet volt. Ott bujálkodtam a saját énektanárnőmmel miközben a napközisek egy ajtónyira tőlünk ugróiskoláztak. Az aktus-az akkori gyerek felfogásommal-elég sokáig tartott. Olyan 10 percig szerencsétlenkedtem a pattanásig felajzott gyönyörű nőn, mire orgazmus-szerűségre utaló hangokat adott végre. Ez aztán alapvetően változtatta meg a nőkkel való kapcsolatomat. Érdekes volt, hogy egyikőnk sem parancsolt rá a másikra, hogy „de erről senkinek egy szót sem” mégsem tudódott ki az eset/esetek soha. Ő azért nem mondta el, mert már felnőtt huszonéves volt és ilyenkor az ember már rég nem villog a skalpjaival én, pedig azért nem mert még az éretlen 16 éves fejemmel még fogalmam sem volt arról, hogy ezzel villogni illene. Ez a kis viszonyunk néhány alkalom után véget ért. Férjhez ment ugyanis pár hét múlva a szomszéd város fiatal, ambiciózus polgármesteréhez. Legközelebb 6 év elteltével találkoztunk, véletlenül. Engem egy étteremben ünnepeltek a születésnapom miatt az akkori barátaim. A sors játékaként Ő ugyanabban az étteremben ünnepelte a férjével az új autójuk megvételét. Megpillantottuk egymást és szinte automatikusan indultunk el egy irányban. 25-30 másodperc múlva már egymás ruháit szaggattuk az étterem mosdójában. Majd, mint aki jól végezte dolgát visszacsinosítva magunkat mindenki visszament a saját asztaltársaságához. Érdekes kapcsolat volt. Soha nem tudtam a telefonszámát, nem leveleztünk az Iwiw-en és gyakorlatilag soha-semmiről nem beszélgettünk kettesben. Amit igen, az akkor csupán mikor feleltetett vagy rám szólt, hogy ne beszélgessek az óráján. Egyébként érdekes dolog ez, mert sosem számítottam jó pasinak és a mai napig sem számítok annak. Mégis, valami oknál fogva olyan nők szimpátiáját, társaságát, testét érdemeltem ki, akikről egy magamfajta csóró kis majom a legvadabb képzelgéseiben sem álmodozhat alapesetben. Ennek pedig egyetlen okát sejtek csupán: Nem hazudom magam jobbnak, mint ami vagyok. És ezt most nem amolyan bevált csajozási praktikaként említem csak, mint okot arra, hogy miért számíthatok sikeresebbnek ezen a területen, mint a többi kigyúrt agyatlan macsó. (Már, ha egyáltalán valóban sikeresebbnek számítok…) És ami, a legfurcsább, hogy hozzám mindig is pont azok a nők kötődtek, akiknek aztán abszolút nem az ilyen magamfajta pancserek tetszettek hanem, a masszív konzisztenciájúra gyúrt Schwarzenegger klónok. Akik idejük nagy részét nem hűvös könyvtárakban hanem, jéghideg súlyok alatt töltik. S bár külsősségekben potenciálisan csak az ilyen izomagyúak aratják a sikereket, de a tartalmiság, a tartósság, és a maradandóság opcióiban az egyeduralkodók mi vagyunk, a gondolkozók.