Már akkora az undor, hogy innen menni kell,

De akárhogy fintorogsz, mégis csak enni kell.

Széljegyzet: Tegnap délután (vagyis inkább kora este) olyat láttam az egyik kereskedelmi csatorna műsorában, amit még a legnagyobb ismeretterjesztő és tudományos csatorna sem szokott megengedni magának még az éjszakai-hajnali műsorsávjában sem! A történet annyira bizarr és abszurd, ha az óta sem sikerült feldolgoznom. Az pedig már csak hab a jéghegy csúcsán, hogy ezt egy kicsit sem ismeretterjesztőnek számító műsor lépte meg. Tegnap délután kutyát öltek és főztek meg a híres Paprika TV délutáni műsorában! Olyan 10-15 percig értetlenkedtem és nyugtatgattam magam azzal, hogy biztosan csak félreértek valamit és nem az történik amit, a képernyőn látok. De az történt. Az adott műsor a jól bevált halál unalmas metodikára épült, hogy adva van egy hiteles külsővel abszolút nem rendelkező szakácstanonc, aki ahelyett, hogy tisztességesen tanulna valami étterem séfjének keze alatt, inkább a nyakába veszi a világot és különböző országok, kontinensekre utazik az apuci heti zsebpénzén, hogy ott megtanulja elkészíteni az adott hely specialitását. Így evickélt el a barátunk Koreába, ahol még aktív kultúrája van a házi kedvencek elfogyasztásának. A kamera végig követte az egész folyamatot. A piacról beszerzett gyönyörű, életerős juhászkutya megvételétől, annak kicsit sem kíméletes elpusztításán át, egészen a húsának feldolgozásáig mindent! Cenzúra, eltakart részletek sehol! Ez mind tegnap délután olyan öt óra körül. Mélységesen felkavart a látvány! De ami, a legjobban dühített, hogy ez a főzős csatorna meg abszolút semmilyen etikai kódexet nem ismer. Oké, hogy Koreában van egy ilyen igen torz és aberrált kultúra, de nem biztos, hogy ezt nekünk, európaiaknak is a tudtunkra kéne adniuk. Egyébként az Új Quinneai esőerdőben 3 olyan bennszülött nomád törzs is él, akik az ellenségeiket legyőzésük után mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül felzabálják szőröstől-bőröstől. Tekintetbe véve a Paprika TV üzletpolitikáját „ismeretterjesztés” címszó alatt hamarosan látható lesz ez az egész procedúra majd a képernyőn szerintem.  Széljegyzet vége. Ezek a dolgok pedig egyre hétköznapivá válnak majd a képernyőn. Már régen nem az emberi erkölcsök hanem, sokkal inkább a nézettségi adatok a szentek. Alapesetben ilyenkor szoktam írni egy elég felháborodott levelet a csatornának. (Igen, mert annyira ráérek, de leginkább önmagam miatt, hogy legalább az aki, ezt a levelet elolvassa, tudja, hogy volt valaki, akinek kicsit sem tetszett ez a húzásuk. És még akkor is meg szoktam ezt lépni, ha pontosan tudom, hogy a levelem nem jut tovább hanem, az első olvasás után a kukában landol.) Hiába is próbálunk emberi léptékkel ugyanis magyarázatot találni arra, hogy meddig mehetnek el ezek az emberek. Ha olyat kérdezel, aki részt vesz, az ilyen szánalmas nézettségcsalók összebarmolásában az mindig ugyanazt mondja: Ez kereskedelmi televíziózás. Üzlet magyarul. Bármit-hangsúlyozom-bármit letolnak a torkodon, amiből nekik pénzük lehet azzal, hogy ott felejted a szemeidet a munkájukon! „Ha nem tetszik, kapcsoljál el!” És igen, ez a megoldás! A beszédhibás indiai pöcsről, kapcsolj csak a kutyák megfőzésére. A szabad akarat varázslata! Már jó régóta beszélünk pár haverommal arról, hogy szisztematikus támadást indítunk a felelősökért. Pont, ahogy pár éve nyáron a BKV ellenőrök ellen. Őket rendszeresen szétáztattuk 3-4 nagyobb teljesítményű vízi pisztoly segítségével. Valami ilyesmire van itt is szükség szerintem, hisz a szép szó, a hivatalos panaszlevél már nem játszik. Mondjuk abban már meg is egyeztünk, hogy ezeknek az erkölcs és agyatlan majmoknál már pár víztócsa a ruhájukon nem elég ahhoz, hogy felébredjen bennük az elnyomott lelki ismeret és erkölcsi tartás. De mi fantáziadús emberek vagyunk! ;)

Van, hogy időnk sincsen, rendesen félni,

Rég elfelejtettünk már túlélni.

Kevés olyan televízió műsor vagy sorozat létezik, ami hosszú távon lekötné a figyelmemet. A médiában lehúzott 10 évem elég kritikussá tett és elég hamar átlátom egy-egy műsor hátterét. Emiatt is tudom, hogy a kereskedelmi televíziók magasról tesznek a nézői igényekre. A magyar kereskedelmi tévék meg aztán duplán. Saját műsoruk gyakorlatilag nincs a híradójukon kívül. Minden műsor egy külföldön már sikeressé tett műsor projekt adaptálása (ellopása) vagy saját ötletként történő tálalása mivel 1-2 változtatást eszközöltek rajta. Tévedés, nagy tévedés, hogy a kereskedelmi televíziók nézőorientáltak! Nézettségorientáció és nézőorientáció az teljesen más! Itt az előbbi van. Üzlet. Jéghideg üzlet. Éppen ezért én szívem szerint az összes Ökrös Gergely féle producerszerűségnek lenyomnám a torkán a saját munkájukat. Utána persze, a saját öklömet is, ha azt merik rá mondani, hogy ízlett. Na, de elég a dühöngésből. Személy szerint nekem most két olyan kedvenc műsorom van, amit rendszeresen nézek. Mindkettő a Discovery Channel névre keresztelt csatornán fut. Az egyik a Most Evil (A leggonoszabb), míg a másik az Ultimate Survivor (A túlélés törvénye). Az elsőről már írtam többször is, így most a másik következik. Máig emlékszem, hogy teljesen véletlenül kavarodtam először az egyik epizódjába. Persze láttam a beharangozó trailereket a műsorról, de nem tartottam nagy durranásnak abból, ami a kis filmben volt. Aztán mégis csak előtte ragadtam és kicsit se bántam meg. Alapból folyamatosan bukásra álltam földrajzból, így a mai napig pótolni próbálom a tudásom hiányosságát. Ez a műsor pedig pont kapóra jött ehhez, ugyanis egy Bear Grylls nevű „hivatásos” túlélőről szól, aki minden részben életben maradni próbál a világ legkietlenebb területein. Tényleg olyan helyeken, ahol egy normális ember csak a rémálmaiban találja magát. Bear Grylls angol származású 35 éves. Nős, van két gyermeke. Külsőségeiben teljesen átlagos alkatúnak nevezném igazi sportemberhez illő külsővel. Nincs szét gyúrva, de felesleg se nagyon van rajta. Az igen híres brit S.A.S. Légierő kommandósa volt 3 éven át. Azonban az egyik bevetésük alkalmával balesetet szenvedett és háromfelé tört a gerince. A súlyos sérülése után mindössze másfél évvel (23 évesen) sikeresen mászta meg a Mount Everestet. Az élményeiről könyvet írt "The Kid Who Climbed Everest" (A srác, aki megmászta az Everestet) mely 29 héten át vezette az eladási listákat. Bear Grylls 5 (azaz: ÖT!) Világrekordot, tudhat magáénak! 1998-ban a világon először kerülte meg jetskivel az Egyesült Királyságot. 1999-ben először szelte át az Atlanti-óceánt egy nyitott felfújható csónakban. 2005-ben 8000 méter magasságban vacsorázott a hőlégballonja alá szerelt asztalnál tengerész egyenruhájában majd tisztelgett a királynőnek és ejtőernyővel leugrott. 2007 májusában Bear a világon elsőként motoros ejtőernyővel repült át a Mount Everest felett. Ugyancsak 2007-ben pedig a világ legnézettebb ismeretterjesztő műsorvezetőjének választották. Szóval, nem semmi a srác! Az általa „vezetett” műsor gyakorlatilag arról szól, hogy ledobják helikopterről a világ legkietlenebb helyein s neki, a megbeszélt időre a megbeszélt helyen kell lennie. Ez általában 1-2 napnyi távolságban van onnan ahol földet ért a helikopterről. Minden lépését egy forgatócsoport követi végig ami, már csak azért sem kis dolog mert az, hogy jeges vízbe fürdenek, mínusz 20 fokban teljesen hétköznapinak számít. Ez túlélés! Emlékszem, hogy olyan ötödikes lehettem, mikor megszállták az iskolánkat a könyvterjesztők. A lányoknak a „Hogyan fésüljünk Barbie babát becsukott szemmel” nekünk, fiúknak pedig a „Kommandós leszek” és „Nindzsa leszek” című könyveket kínálták megvételre. Melyik ötödikes fiú, ne akarna nindzsa vagy kommandós lenni?! Így hát másodpercek alatt megkopasztották a sunyi könyvesboltost. Én nem vettem, hisz nem is volt miből, de a padtársam megmutatta az övét. Nagyon fel volt villanyozva és szinte látta a saját szemei előtt, ahogy a legalább 20 oldalas könyv bemagolása után rettenthetetlen nindzsává képződik másnap reggelre. Na, ekkor találkoztam elsőként a túléléssel, mint fogalommal.  Nem, csak mert azon kezdtem gondolkozni, hogy hova fogok bújni, ha, másnapra itt ezekből körülöttem különböző színű nindzsák lesznek hanem, a miatt is, mert a könyv pontosan leírta, hogy a nindzsák nem csak dobócsillaggal tetoválni, de kukacot enni is tudnak. Ha kell. Sosem voltam nindzsa, de akkor azért elképzeltem a helyzetet, ahogy elém pakolnak egy tál kukacot mondván, hogy most ezt meg „kell” ennem mer’ különben bevarrják a karót nindzsaológiából. Bear Grylls csak kommandós volt, de szerintem Ő nem csak lazán megkajálta volna a kukacokat, de még repetázni is beállt volna. Mikor az első olyan részt néztem ahol az éhségét termeszek tojásaival oltotta, még azt mondtam, oké. Éhes, enni kell és (majdnem) minden ami, mozog az ehető. Nálam a kaput az tette be, mikor ragadozó állatok által ott hagyott maradékokat evett. Félig széttépet antilopot, teknőst, kígyót és még sorolhatnám. Ha lehetősége volt rá, akkor néha kicsit megsütve, de ha nem akkor lazán nyersen. Elképzelte már például valaki, hogy milyen lehet a fogai között szétrobbanó marha szemgolyó? Na, nézz meg egy részt A túlélés törvényeiből és azonnal megtudod! Szóval, a mai napig is elhangzik a jól bevált jelmondatom, hogy „Ez nem normális!” mikor, olyan dolgokra fanyalodik, amiket mi elkényelmesedett, Mónika Show-n nevelkedő majmok elképzelni sem tudunk a finnyásságunk miatt. Ott az adott túlélési helyzetben, viszont ha az ember valóban túl akar élni, akkor félre kell tennie a finnyásság luxusát. Az íz, mint élvezeti cikk jelentőségét veszti. Nem marad más szempont, csak a fehérje és az energia tartalom. Itt már nem számít, hogy mennyire hideg a víz, ha ahhoz, hogy az ember életben maradjon, át kell kelni a fagyos zuhatagon. Ráadásul az egész annyira valódi, annyira sallangok nélküli ábrázolásban van eléd téve, hogy szinte magadon érzed a főszereplő viszontagságait. A másik ami, nagyon jó az életszerűségen felül az a magyar szinkronhang eltalálása. Szinte a hangszíne is ugyanaz Bear Gryllsnek mint, az Őt narráló szinkronszínésznek. (Bár, láttam 2-3 olyan epizódot is, amikor valami agyatlan szinkronrendező áldásos szakmaiatlansága miatt Bear Grylls a Hupikék Törpikékből ismert Törpilla hangján szólalt meg. Persze, irigyek itt is akadtak, mikor az egyik rivális ismeretterjesztő csatorna meglebegtette a „csalás” feliratú zászlaját mondván, hogy bizonyos Bear által adott tanácsok egy átlagos kiképzetlen embernek több kárt okozna, mint hasznot. Ami engem törzsnézővé tett, azaz ember legszélsőségesebb helyzetekben produkált helytállásának mértéke. Mindannyiónk példaképe lehet ez az ember. Aki mellesleg mindhárom megírt könyvével a Sunday Times top 10 dobogóján végzett. Bear Grylls jelenleg egyébként a Temze folyón él egy bárkán a feleségével és két gyermekével Marmadukkal és Jessevel.