Itt már nincs igazság, nincsenek tények,

Mert ha mégis azt egyből átírják a férgek.

Széljegyzet: Tegnap délután épp hazafele tartottam mikor is megcsörrent a mobilom. Sajnáltam, mert épp Bon Jovi tépte a húrokat a fülhallgatóm mélyén. Néztem a kijelzőjét a telefonnak: Ismeretlen szám. Hmm, na, biztos valamelyik rajongóm végre kimászott a félelmében összemocskolt bugyijából és erőt vett magán, hogy felhívjon, amit nyilván azonnal meg fogja szakítani, amint beleszólok. Ahogy így elmélkedtem magamban azon kaptam magam, hogy tényleg fogadom a hívást. A vonal túlsófelén egy általam kicsit sem kedvelt (gyakorlatilag üldözött) bulvár napilap túlbuzgó riportere szólalt meg. Interjút akart készíteni velem. Azért múlt idő, mert a ma reggeli levelem után garantáltan nem akar. Pedig állítása szerint „érdekes” vagyok, meg tök imponáló a „markánsan” kifejezett véleményem. Nos, a ma reggel hozzá eljuttatott „markáns” véleményem és a benne foglaltatott kikötések és elvárások után, már garantáltan nem leszek annyira érdekes majd számára. Maximum csak, mint humorforrás. Mivel azonban sokkal nagyobb rohadék vagyok attól, mint azt kinéznék az ilyen firkászok belőlem, most ez úton válaszolnék a fel sem tett kérdéseire. Széljegyzet vége.   Hát, eredetileg ma a szexről szerettem volna írni, de a fent említett történések egyszerűen elvették a kedvem. A jelenséggel van bajom. Meg azzal, ahogyan ezek a nyilván több diplomás zsenik asszisztálnak ehhez a hazug és erkölcstelen cselekményhez. A már említett művész úrnak is megjegyeztem tegnap a telefonba, hogy ha nem lett volna lusta tanulni, nyilván nem azt csinálná, amit és akkor nyilván most nem lenne rászorulva, hogy egy magamfajta barommal beszélgessen. Ekkor próbált kijavítani, hogy na, ez azért nem teljesen így van, mert neki is több diplomája van ám. Ja, lehet, hogy tényleg Szegedre járt egyetemre, de sok ész ott sem ragadhatott rá, ha a keserves tanulással megszerzett diplomáját arra cseréli, hogy szennylapokba firkál hazugságokat. Nem féligazságokat: színtiszta hazugságokat, az igazság teljes ellentétét! Erre mondta bűnbánóan, hogy: „Hát, meg kell élni valamiből…” Idióta! Miért nem a diplomádból élsz meg, akkor, ha már vannak? Én megértem, hogy szükség van a mai kor, unatkozó idióta celebjeinek a bulvárra, de könyörgöm, attól mert ez egy könnyed műfaj, miért nem lehet igényesen csinálni? Mi az igényesség? Nem, nem relatív fogalom ez! Az írott médiában az igényességet a hitelességgel, a tényszerűséggel mérjük, mi olvasók. Mondjuk, erről nyilván nem lehet fogalma egy ilyen lapba irkáló firkásznak. Néha elgondolkozom, hogy hova lett az ilyenekből az emberi én? Milyen lények élhetnek ezekben a látszólag emberi külsők mögött? Nem tudom, de a viselkedésük, a döntéseik és a döntéseik következménye alapján nem túl nehéz kikövetkeztetni. Az életükben nyilván a pénz játssza a főszerepet. A lelkiismeretüket mikroszkopikus méretűre zúzta az irigységük, a fukarságuk a körülöttük élő emberekkel szemben. A munkájukat átjárja a megtévesztés, a hazugság, a félrevezetés. Annyira fukarok, hogy az igazságot is sajnálják maguktól. És sajnálják tőlünk, emberektől is. Érdekelte az is a művész urat, hogy mi ez az incidensem az indiai köcsögdudával. Vicces, hogy a témában ők cikkeztek a legtöbbet és nem tudja? Ejnye. Pont úgy juthat el a hőn áhított információkhoz, mint az én naplómhoz. Ami, a legfurcsább, hogy azt sem értem miért olvassa ez is a naplómat!? Nem vagyok valami celeb, nincs bennem semmi érdekes. Olyan meg aztán pláne nem, ami miatt anyagi hasznot hozna bármi ami, megjelenik. Szóval, sok kérdésem lenne, de nyilván magamra maradok velük, hisz elvből nem kérdezek meg semmit valakitől, aki főállásban hazudik, pénzért. A kért interjút egyébként elvállaltam. Küldtem is neki egy szép kis listát arról, hogy mi az amit szeretném, ha beleírnánk az írásbeli megállapodásunkba. Szép hosszú lett és olyanokból áll amit, egy újság garantáltan nem engedhet meg magának. Így történik meg tehát, hogy önként futamodik meg egy ilyen újság valami olyan elől, amitől tulajdonképp profitot remélt.

Félholt terhes nők, meg elrabolt ampullák,

Az újságírók öreg, a csillagot lekamuzzák!

Aztán a kedvenc kérdésem, hogy mi miatt is vettem „védelmembe” Pachmann Pétert? Ez vicces! Több oka is van. És nem is biztos, hogy a védelmembe vétel ez. Péter egy nagy kisfiú már, nem hiszem, hogy ne tudná megvédeni magát, ha megkövetelik a körülmények. És mégis, ellent mond ennek a jelen. Az amit, az ilyen Blikk, Bors vagy NapiÁsz címre keresztelt szennylapok hozták létre. S bár Pachmann Péter egy köztiszteletben álló híradós és kommunikációs szakember, még sincs esélye ezek ellen. Miért nincs? Mert valami olyasmit tesznek tönkre ezek a lapok az életében, ami igen nehezen megvédhető pusztán a verbalitás határain belül. A hitelesség, a szavahihetőség és az igazsághoz a valódisághoz való ragaszkodás a felsorolt lapok halálos ellensége. Nem éri meg nekik az igazat leközölni, mert az nem elég rendkívüli, nem elég gyomorforgató. Az embereknek viszont az kell: Szerintük. Péter egy ember. Van egy publikus és mindenki számára látható élete és van egy privát, magán élete a nyilvánosság elől rejtve. (Legalábbis az volt eddig, míg ezek a barmok szenzációt nem torzítottak belőle!) Magánélet: mihez senkinek semmi köze! Agyatlan, hatásvadász hazug firkászoknak pláne nem! Még nekem sincs hozzá közöm, pedig én a barátjuk vagyok, szeretem őket. Ami, a legszebb, hogy engem soha nem is érdekelne ilyesmi. Vannak dolgok, amihez egyszerűen nincs közünk! Mert nem ránk tartozik, mert nincs jogunk korlátozni mások érzelmi, mentális szabadságát. Ez nálam a levéltitok megsértésén már jóval túlmutat. Itt ezek a barmok komplett családokat tesznek tönkre és sodorják őket a létbizonytalanság szélére. Manapság már semmi sem szent. Valószínűleg azt gondolják, hogy amit csinálnak és ahogy csinálják amit, az értéket képvisel. Hát, értelmes ember számára nem. Megnézném, hány értelmiségi és komoly ember olvas ilyen vackokat. Tíznél kevesebb prímszám jönne ki.

Szex és New York, Mónika Show meg Unicum,
Csak ennyi kell, aztán vigyorog a publikum.
A heti hetes vicces, a holokauszt szörnyű,
Ennyi a szabálykönyv, ennyire könnyű.
A te diplomád annyit ér, hogy én azt ki se mondom,
Valahogy úgy képzeld el, mint egy elhasznált kondom.
Ti managerek vagytok, és sztárokat néztek,
Nem kell boszorkányság, könnyen megidézlek.
Meetingekre jártok, és welcome-drinket isztok,
A karriered valójában csak némi légypiszok.
Kinek nem fáj Trianon, nagyon mélyen alszik
És ebben az állomban bizony buzik a pajtik
A nők meg szinglik, kik megmutatják a világnak,
Se gyerek, se család, csak cipők, meg piálnak.
De ez se elég nekik, mert túl sok ez a csürhe,
És túl jó ez a föld, főleg, ha másokat etetne.
Hétmilliárd helyett, egy is bőven elég,
Kettőnk közül barát, melyikünk a veréb?
Melyikünk érti, hogy mi folyik a világban?
Én csak segíteni jöttem, mert Lakat sem hibátlan.