Erre nincsen magyarázat,

Szép kis XXI. század.

Széljegyzet: Tegnap este a munkából hazafele menet kicsit túlbuzgó voltam és mentem még plusz egy kört a vonattal. Persze, nem szándékosan, elaludtam. Mostanában éjszakánként nem alszom valami jól. Egészen pontosan nem alszom sehogy. Nem vagyok álmos. Semmi rendkívüli oka nincs. Hazafelé sétálva az állomásról mindig elmegyek egy olyan tipikus klasszikus kis kocsma előtt. Bent elég nagy a piszok és mindig bagófüsttel keveredett sörszag, terjeng kifelé. Tegnap megálltam az „ablak” előtt és kicsit tüzetesebben is megvizsgáltam a berendezést. Egy teljesen „normális” igénytelen mocskos kocsma, az összes jellemzőivel. Volt piszkos barnára festett pad, tele hamutartókkal dekorált asztalok, zenegép, nyerőgép, meg egy kb. 50 év körüli szőke kocsmáros nő. Akkora dekoltázsban virított, hogy egy komplett hatodikos iskoláscsoport el tudott volna tűnni benne feltűnés nélkül. Érdekes, hogy ezt a fajta manipulatív forgalomnövelés még ennél az igen alacsony színvonalú kiszolgálásnál is alkalmazásra került. A nő gyakorlatilag nem tudta még csak a kasszát sem kinyitni, hogy a fél melle ne buggyanjon ki a 16 évesek között igen népszerű buli szerkóból. Elég katartikus látvány volt komolyan. Még, ha legalább szép mellei lettek volna (bár, ez ugye 50 felett már komoly kihívás), de még akkor is. Képzelem, miként mehet ott a felszolgálás: Tessék, mit adhatok? Ööö…izé…egy kávét kérek! Tejjel? Nem. Már késő…! Szóval, épp egy hirtelen felindulásból elkönyvelt kukkoló szerepében tetszelegtem, mikor is, megszólalt mögöttem egy mély bariton férfihang: „Tetszik a műsor?” Hát, annyira nincs mi, tetsszen, egy exhibicionista mangalicában, aki észre sem veszi, hogy már nem 18 éves, hanem 60 körüli! –mondtam miközben a hang felé fordultam. „A feleségem.” –reagált az 50 év körüli hentes kinézetű marcona úr. Én meg elhúztam szépen a francba, mielőtt bemutatót támadt volna kedve tartani rajtam a szakszerű trancsírozás kvalitásairól. Széljegyzet vége.   Tegnap a kezembe került egy Blikk. Kifejezetten nem szeretem az ilyen bulvár lapokat, de épp vártam, hogy sorra kerüljek valahol és az idő elütésére tökéletesen megfelelt. A címlapon, hatalmas betűkkel, tényleg mintha a rák ellenszerét fedezték volna fel, díszelgett a szenzáció: „A Reflektor magazinból ismert Détár Enikő túlhajtotta magát!” Vicces komolyan. Miért nem úgy írják, hogy a Déryné díjas színművésznő? Nem sokkal jobban hangzik? Nem sokkal nemesebb? Elképesztő, milyen ipari szinten megy ma már a celebbé gyártás. Ezeknek tényleg semmi sem szent! Nem akarok ötleteket adni ezeknek a majmoknak, isten ments, de nyilván el fogunk érni arra a szintre is, amikor már lesznek ilyen főcímek is, mint a: „Pachmann Péter, aki megcsalta a párját…” aztán „Ambrus Marcsi, akit az ex-férje Pachmann Péter csalt meg…”. Tehát, eszükbe sem jut inkább, azt a vonalat tudatosítani az olvasókban, ahol komoly eredményeket értek el az aktuális áldozatok. Pachmann Péter például híradós meg kommunikációs szakember, meg tanár, meg kommunikátor, meg regényíró, meg apa meg stb. Egy halom pozitív jelző van az épp aktuális címlapszenzációjukhoz, nem értem tehát, hogy miért kell még az olvasók agyát is ilyen moslékkal kimosni s azt tudatosítani, ezekről az emberekről, hogy nyilván semmi bajuk, gondjuk nincs az életben, azért hibáznak. De ugyanez mondható el, bárkiről. Ambrus Marcsiról is, aki ugye nem főállásban Pachmann áldozata hanem, fotós, mediátor és anya. Egyébként, mindenfajta elfogultság nélkül mondhatom, hogy ha másra nem is volt jó ez a kizsarolt szenzációhajhász botrány, akkor arra mindenképp, hogy pozitív példát mutatnak mindenkinek a civilizált viselkedés kapcsán. Válni lehet így is. Nem csak kígyót – békát ordibálva a másikra. Nem csak úgy, hogy tudatosan mérgezik a felek egymásban a közös és kellemes emlékeiket. Mint, ahogy a felhozott példa is mutatja, a válás nem mindig azért következik be, mert a felek már nem szeretik egymást. Van mikor csupán az igények azok amik, változnak. Léteznek persze az egyetemes és klasszikus értelemben vett válásban is automatizmusok. Egyfajta törvényszerűen bekövetkező reakciórendszer. Ilyen például, hogy a megcsalt nők automatikusan szidni, becsmérelni kezdik azt, aki a mellettük lévő férfit elcsábította. (Már, ha valóban elcsábítás történt.) Ilyenkor mindig automatikusan jelentkeznek a tipikus „Egy ilyenre cseréltél le?!” felháborodások. Pedig itt ez már rég nem a külsősségeken múlik a dolog. Az igényeken sokkal jobban! A megcsalt nő viszont abszolút nem gondol ebbe bele. Számára a legfontosabbak a saját sérelmei. Ő lett megalázva, Ő lett kihasználva, Ő lett megcsalva, becsapva és épp ezért most mindenki más bekaphatja! Hibás reakció! A bekövetkezett megcsalásnak is kis millió formája létezik. Egy hirtelen felindulásból elkövetett aktus össze sem hasonlítható a folytatólagosan ápolt titkos viszonnyal. Még akkor sem, ha az is csak a szexről szól. A megcsalást mindig valami hiányának pótlása motiválja. Nem feltétlenül a szex ez a hiány. (Bár, a véleményem az, hogy akik a párjukat / férjüket különböző kis hülyeségek miatt szex megvonással szankcionálják, azok kifejezetten megérdemlik, hogy megcsalják őket! Ugyanez a véleményem a röhejes „fáj a fejem…a korunkbeliek már nem csinálják olyan sokszor…stb” típusú kifogások alkalmazását tekintve is!) Ha ezen problémák a médiában ismerős arcok háza táján is feltűnnek, belőlük természetesen egyértelmű, hogy célpont lesz. Mert, minden hülye azt hiszi, hogy az ismert emberek nem hibáznak, nincsenek szükségleteik. Emlékszem egyszer még Szolnokon összefutottam Marsi Anikóval. Egy sorban álltunk egy hipermarketben. Az előttem állók előtt állt. Láttam, ahogy a két középkorú nő összesúg Anikó háta mögött: „-Nézd a kosarát! Úristen, ez is vesz tampont!” Hangosan felnevettem. Hát, a Blikkféle napilapok épp ezt a jelenséget próbálják mesterségesen erősíteni és életben tartani. Álmuk, hogy mész az utcán és az újságárusnál meglátod a címlapjukat, hogy például: „Bódy Szilvi bugyit vett magának!” vagy mondjuk, hogy: „Dukai Regina szerelmes!” és akkor benned elementáris erővel robban fel a döbbenet: Úristen! Bódy Szilvi hord bugyiiit?! Na neee! Vagy, hogy: Dukai Regina tud szerelmes is lenni?! Na, gyorsan megveszem az újságot, és jól kiolvasom belőle, hogy képes erre a különleges képességre egy ilyen énekesnő – modellnő! Dukai Regina az X-men! Elképesztő…

Alaposan elferdült már az értékítélet,

Hiába nézed, mégis tévesen ítéled.

Nos, úgy tűnik beigazolódni, látszik a két újdonsült Anti – rajongómról elterjedt tézis: Csak a pofájuk jár, az sem jó helyen! Mert bár, megadtam a számomat, hogy élhessenek a szólásszabadságuk jogával, de nem igazán mertek. Egészen konkrétan egyik sem mert felhívni. Arra természetesen gondolni sem mertem arra, hogy majd bátran vállalnák a nevüket, hangjukat, telefonszámukat (az arcukat tuti nem), de még csak rejtett számról sem merték eldalolni, hogy mi is nyomja a bögyüket. Nyilván, mert maguk sem tudják, csak egyszerűen nincs jobb dolguk. Sokan megkerestek az ügy kapcsán, és mindnek ugyanazt mondtam: Tudom kik ezek, de nem érdekel igazán, hogy azt csinálják amit. Nyilván az olvasottságra hajtanak szegénykék. Meg arra az elméletre, hogy őket majd biztos emberek ezrei olvassák, és hatalmas megdöbbenéseket okoznak a rólam megtudott „titkos adatokkal” (ez azért röhej) meg kompromittáló anyagokkal. A terv több sebből vérzik, mert bár őket tényleg olvasta már eddig összesen legalább 30 ember (engem percenként olvasnak ennyien idióták) mégsem igazán sikerül vele a nagy tömegek érdeklődését lekötni. A belinkelt videói is tök „véletlenül” letörlődött. De, mikor még nem ilyen szánalmas kis Anti – rajongói blogba volt beillesztve hanem, fő műsoridőben ment le, az után se érdekelt senkit. Egyetlen telefonhívást kaptam az ügy kapcsán, az egyik olvasómtól, hogy ferdén állt a nyakkendőm. Akik ugyanis valóban ismernek, pontosan ismerték a történetet és a mínuszban kilengő valóságtartalmát. Szóval, ennyit Rólatok drágáim. Egy barátom szerint titeket csak azért olvastak eddig már majdnem 31-en, mert az én naplómban utalásokat találtak a létezéseitekre. Meg mert máshogy ugye nem tudjátok felhívni magatokra a figyelmet, csak ha az írásomhoz firkáltok baromságokat. Hát, ennek most vége drágáim. Ez volt ugyanis az utolsó, hogy említésre méltattalak itt benneteket. Az élet persze nem áll meg tehát, nyugodtan folytassátok csak az erőfeszítéseiteket, ha ekkora fölösleges energiátok van. Értelme természetesen nincs, de nem kezdem ezt el inkább magyarázni a magatok fajtáknak.

Réges rég ki kellett volna nőnünk,

De az idő képtelen elvenni tőlünk.

Néhány napja olvastam, hogy ellopták egy német kalóz vezér koponyáját. Hát, ez valami félelmetes! Azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehetett a motiváció? Jól fog kinézni a TV tetején vagy megy a tapéta színéhez vagy mi? Tavaly egy egész koporsót csórtak el szorgalmas magyar tolvajok. De hallottam már olyat is, hogy komplett kék bálnát csentek el „hivatalos” és törvényes bálnavadász hajókról. Egy ilyet mondjuk, úgy megnéznék. Volt 150 tonnás halacska, nincs! (és igen, tudom, hogy a bálna emlős) Valami félelmetes, hogy az ember mi mindenre képes! Ma hallottam, a rádióba, ahogy Kaba és Debrecen között késnek a vonatok, mert sínpótlás folyik, ugyanis az éjjel elloptak egy darabot. Én, már a rézlopásnál el szoktam veszteni a fonalat, de ez azért már durva. A következő szint, gondolom, hogy komplett vonatvagonokat, aztán meg szerelvényeket lopnak. Teszem fel, mész mondjuk valami IC-vel Szegedre és egyszer csak hopp: A vonat emelkedni kezd, és máris el lettél lopva vonatostól, kalauzostól együtt! Egyszer volt egy Európa Expressz című örökbecsű korszakalkotó magyar film, ahol bolond terroristák átvették az uralmat egy vonaton és pénzt követeltek. Dobó Kata jót domborít benne. De könyörgöm, abban legalább csak a színészek voltak magyarok és a történet szerint a rosszfiúk ukránok vagy románok. Még ott is, még az ilyen mesébe is a magyarok voltak a jó fejek. A mai jelenünk viszont, már teljesen más. Félix barátomat idézve: Le van betonozva? Nincs? Akkor ellopható!

Itt a balkán sarkán szédítő dolgok születnek,
üveg topánka helyett néhol üvegzseb.
Minden szinten, haver eltűnik szinte minden.
Mi a legjobb ajánlat? Persze hogy az ingyen.
Lopnak olajat vagy vesét, üzletember kedvesét,
fénysorompó, akkumulátor, vagonokat vagy zenét.
De szép, mindenki elveszti az eszét,
A megélhetésért, kell egy fenét.
Mindenki cselez-cselez,

Hogy úgy majd előnyt szerez!
De bezzeg amikor rossz vége lesz,
Egy életre ez: Megbélyegez!

Azt mondják:
"Akár a Jennifer, na ugyanúgy lop-ez!"