2010. 01. 22.
Másodlagos elsőbbség...
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Hétszázharminc nap

 

 

 

Színtisztán emlékszem arra a napra,

Máig is emlékszem a kimondott szavakra.

Hóvihar tombolt és jéghideg tél volt,

De miattam megnyílt mégis az égbolt.

 

Egy reménycsillag villant sokat sejtőn,

S én egy csapásra álltam meg a lejtőn.

Hisz addig az életem kudarcokról szólt,

S még emlékszem Január 20.-a volt.

 

Az újév szele még süvített bennem,

De nem járt még el az idő felettem.

Azon a napon is ugyanúgy keltem,

Bár a háborúimat aznap megnyertem.

 

De az önbizalmam tovább nem nőtt,

Mikor megpillantottam a csodás nőt.

A szemem láttára nemesült a mával,

És lefegyverzett engem a mosolyával.

 

A napsugarak alatt a fahéjbarna szemek,

Tüzet szít bennem és mindenem remeg.

Örömkönnyeimet a szavai okozzák,

S már hiába küzdök, vonzódom hozzá.

 

Egy varázsütésre megváltozott minden,

Új érzés készült születni itt benn.

Oszlanak végre a felhők felettem,

És egy pillanat alatt szerelmes lettem.

 

Olyan hihetetlen volt és túl szép is talán,

Az álombeli angyal rám hát így talál?

Aranyszínű csillámporát elém leszórta,

S az álmaimat Ő volt, aki igazolta.

 

 

Mert általa tényleg végre boldog lettem,

Bármi történt velem, kitartott mellettem.

S már nem keserít el a bűnös eredet,

Hisz általa tudom, hogy mi is a szeretet.

 

Ő aki félt és betakar, ha fázom,

Aki akkor is szeret, hogyha hibázom.

Aki elcsábított engem, s kit őszintén szeretek,

Aki mellett 2 éve már boldog lehetek.

 

Kiért életemet adva, ha kell, magamat töröm,

Kinek boldogságomat most e-képp köszönöm:

 

 

Tudod, sohasem hittem, hogy ez lesz belőlünk,

Hogy pont a szeretteink hátrálnak ki mögülünk.

Hogy akiket szeretünk, azok ellenünk tesznek,

Hogy a saját szüleink is ellenünk lesznek.

 

Én nem láttam azt a sok felhőt fölöttünk,

De a kötődés ezzel is nagyobb lett közöttünk.

És nem hittem azt se, hogy a szerelmed lettem,

És, hogy a tűzön át is majd kiállsz mellettem.

 

Azt viszont tudtam és hittem is belül,

Ha összefogunk majd a háború elül.

S ha majd nem látják bennem a linket,

Behódolnak és békén hagynak minket.

 

Együtt harcoljuk majd ki belőlük a békét,

S bár ez még nem az, de már látom a végét.

Hisz űzött szívünknek egymás lelke a menedéke,

És ha kitartóak leszünk, majd úgyis eljön a béke.

 

De most ünnepel a szívünk, a lelkünk, az agyunk,

Mert bármit is tesznek, már 2 évesek vagyunk.

Hát, az erre írt szlogenem most Te is fújjad,

Hogy: „Bármit is tesztek, az kudarcba fullad!”

 

Emlékszel a nyárra, mikor kint voltunk a Balcsin,

Csak veled tudtam boldog lenni Marcsim.

Csak Neked ittam az összes szavadat,

Nekem Te tetted széppé a nyaramat!

 

A csókjaid nyoma bennem is nyomokat hagy,

Engem az tesz boldoggá, ha Te boldog vagy.

Hiszen Veled minden pillanat öröm,

S, hogy 2 éve szerethetlek: Köszönöm!

 

A sok irigy baromnak meg üzennék innen,

Semmi értelme minket támadni szerintem.

Elvesztek majd a tejfehér ködben,

Szeretjük egymást: EL VAN DÖNTVE!

 

 

-lakat-

 

 


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés