Prunus cerasus

Kevés olyan dolog van, amit őszintén szeretek,

Nem vonzanak a piák, a csokik, a kis gyerekek.

Pedig ez a hármas nagy népszerűségnek örvend,

Reklámfilmek ezrei már régen másról se ömleng.

Én viszont egész évben csakis a júniust várom,

Hogy teljesüljön végre a rég dédelgetett álmom.

Én nem vágyok angyalt, hogy csodákat tegyen,

Megeszek én bármit, csak meggyből legyen!

Hát, bevallom most már, nincs álmom csak egy,

Hogy a raktáron legyen pár tonnányi meggy.

Én komolyan nem értem magamat se már,

Az életben engem csak ennyi öröm vár?

Bár, ha ez így van én azt sem bánom,

Elszemezgetek lazán, egy meggyfa ágon.

Te meg ott alant csak szorgalmasan szedjed,

Míg felfalok itt fent vagy 2 mázsányi meggyet.

Hát versírás előtt most én ünneplőt öltök,

Ha már ennyire imádom ezt a gyümölcsöt.

Erőként jár át minden lenyelt falat,

Ahogy ropog a meggyhús a fogam alatt.

Csodálom-e termést, mi gyönyörű, nemes,

Ami bármikor jöhet az a meggyleves!

Istenként tisztelem a rózsaszín lét,

És eltiprok bárkit, ha ellene vét.

Soha nincs kímélet vagy királyi kegy,

Itt most már mindennél fontosabb a meggy.

S ha majd a halál rám is kioszt egy ölelést,

Nekem meggylevessel adjatok vérátömlesztést.