ELŐSZÓ
Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még nem csak az üveghegyet nem építette fel senki az üres sörösüvegekből, de még az a kurta farkú malac sem fialódott meg akinek ugye azon túl kellett túrnia a későbbiekben, na, szóval: Baromi régen. Írtam egy dalt az egyik akkoriban feltörekvőnek számító úgynevezett „szinti-dance” formációnak. 93-at írtunk ekkor. Máig emlékszem, hogy mikor ezen sorokat megszültem olyan viharok tomboltak az ablakon kívül, mint amilyenek ma éjjel épp. Úgy, hogy gondoltam most leporolom szegényt és megmutatom Nektek.
Fogadjátok szeretettel!
Csak fúj, süvít a szél,
Fázol majd, ha hozzád ér
Így szól hozzád, mert Ő csak így beszél,
Hidd el, hogy Neked mesél!
Mert Ő csak így beszél,
Hidd el: Csak Neked mesél…
Csak Neked mesél…
Csak Neked mesél…
A szél fújja szét és a szél viszi el,
Azt a gondolatot, amit nem hiszek el,
Hogy benned él és benned lakozik,
Veled ébred és sohasem habozik.
Akár egy szellő, akár egy orkán,
Szúrós hideg mindenki torkán.
Kicsavar minden fát és virágot,
Nyakába kapja az egész világot.
Sírnak a levelek és törnek az ágak,
Kalapot emelnek előtte a házak.
Mert minden ember akár a szél,
Mind-mind csak mellébeszél!
Óh, mind-mind csak mellébeszél…
Csak fúj, süvít a szél,
Fázol majd, ha hozzád ér
Így szól hozzád, mert Ő csak így beszél,
Hidd el, hogy Neked mesél!
Mert Ő csak így beszél,
Hidd el: Csak Neked mesél…
Csak Neked mesél…
Csak Neked mesél…
Tombol a vihar, mert egyedül van,
Téged keres, és csak beszél untalan.
Te vagy az, aki most a reményt adtál,
Benned bízik és benned lak már,
Elvárja Tőled, hogy befogadd őt,
Elfogadd tőle, hogy adjon erőt.
Ne fuss el többé, ha valami fáj,
Ne búj előle, ha érzed, hogy száll.
Fel tudjál nézni bátran az égre,
Megállás nélkül menni a szélbe.
Mert minden ember akár, a szél,
Mind-mind csak mellébeszél!
Óh, mind-mind csak mellébeszél!
Csak fúj, süvít a szél,
Fázol majd, ha hozzád ér
Így szól hozzád, mert Ő csak így beszél,
Hidd el, hogy Neked mesél!
Mert Ő csak így beszél,
Hidd el: Csak Neked mesél…
Csak Neked mesél…
Csak Neked mesél…
-lakat-