Többet láttattok sírni, mint vidámnak,

El se mertem hinni, hogy kellek a világnak.

Lassan kezdem megszokni a hajnali fél 4-es kelést. Annyira, hogy ma már egy perc, késés nélkül értem be a melóba. A főnököm fel is vette az új szemüvegét, hogy jól lát-e. Jól látott. A napom nagyon jól indult. Egy napra a hőn áhított Péntektől. Úgy terveztem, hogy ez a napom most nagyon gyorsan el fog telni. Hát, a sors csúnyán és igen mélyen áthúzta a számításaimat. Ma pont 1 hete, hogy ott dolgozom. A kollégák 80%-ával nagyon kellemes, már-már bensőséges a kapcsolatunk. Egy-két kivétel azért van. El is határoztam, hogyha a hegy nem megy Mohamedhez elv alapján, majd én megtöröm a jeget és nyitok feléjük. Kezdtem a látszólag legkisebb falattal. Mindössze 152 cm. De a cickói bezzeg akkorák, mint a sötétség benne! Épp a borzasztó drága és szerintem tök felesleges úgynevezett kacsazsír-konzervet áraztam be, hogy kipakolhassa. (Nem én találtam ki! Tényleg, van ilyen. Mondjuk fogalmam, sincs, hogy minek: Kacsazsír konzervbe???) Editnek hívják tehát, a történet főhősét. Szóval, árazgatom a méregdrága (1950 Forint 15dkg) sárga izét, mikor is Neki szegeztem kedvesen a kérdést: Te egyébként szeretsz itt dolgozni? Gondoltam, ebből majd kiderül, hogy van-e kedve beszélgetni a néma csend helyett. Nos, a válasz elég sokkoló volt: „-Erre a kérdésre nem válaszolhatok, mert túl személyes!” Mi, hogy szeretsz-e itt dolgozni? –értetlenkedtem „-Igen!” Basszus, nem a bugyid színét kérdeztem, azt látom, hogy rózsaszín, csak azt, hogy szeretsz-e itt dolgozni! „-Megmondtam, ez túl személyes. Nem vagyunk olyan kapcsolatba!” Uhh, hogy örülök, hogy nem azt kérdeztem, meg amit elsőként akartam. „-Miért, mi volt az?” Az, hogy mennyi az idő… S már pillantott is volna készségesen az órájára, de közbevágtam bunkó módon: Ne, nem akarom! Végül is még nem vagyunk olyan kapcsolatba, hogy ilyen intim kérdésre elvárjam, hogy válaszolj… Hát, nem igazán értette a viccet a művésznő, mert csak elbiggyesztette a száját és annyit mormolt maga elé: „-Hát, pedig fél 11 múlt 6 perce…” Az ismerkedési kísérletem csúfos kudarca után már volt némi viszonyítási alapom, hogy az úgynevezett kemény mag miért nem szimpatizál szerénységemmel. Épp tegnap derült ki egyébként, hogy az üzlet egy auditálási rendszert használ. Ennek értelmében a dolgozóinak teljesítményét naponta (esténként) minősítik az ABC első 5 betűjének valamelyikével. Az „A” a legjobb az „E” a legrosszabb. Ez elvileg teljesen titkos. Tegnap aztán mégis csak kiszivárogtak az eredmények mi szerint én az első napom kivételével minden nap „A” minősítést kaptam. A többiek között oszlott meg az összes többi hely. Az épp előbb említett Edit, a megjelenésem óta „E” kategóriában vesztegel. A megjelenésem előtt az „A” cím egyeduralkodója volt. Elképzelése szerint azért történt trón fosztás mert intim kapcsolatot ápolok a főnökömmel. Magyarul non-stop dugom Gizi baby-t, aki 44 éves és akkora lánya van, mint én. Nem olyan magas: Olyan szőrös! De félretéve a komolyságot a legkatartikusabb élmény ma délelőtt ért. Az üzlet szép és jó. Már-már tényleg hi-tech. Egyetlen aprócska és igen sarkalatos pontja van: Az a férfi WC. (Amikor a főváros legújabb és legmodernebb kórházában küzdöttek a szánalmas kis életemért, ott is ugyanez volt a hely gyenge pontja: A férfi WC. A legmodernebb lézeres berendezések között egy gyakorlatilag a 60-as évek színvonalán „működő” toalett. Képzeld csak el a látványt, ahogy a sok milliárdokat érő modern műszerek kellős közepén ott tündököl egy lerobbant illemhely. Nem, ez nem illemhely volt hanem, egyenesen budi! Komolyan mondom az utcai nyilvános WC-k luxusszámba mentek, volna ahhoz a borzalomhoz viszonyítva.) A helyzet pontosan ugyanez itt is. Amikor az első napomon benyitottam az öltözőnkhöz tartozó toalettbe, azonnal elkapott a hányinger. Hánytam is volna szívesen, ha az ingert pont nem az a hely váltotta volna ki, ahova a rókának kerülnie kéne. (De hülye lett ez a mondat…) Próbálhatnám kifejezni pontosan amit, ott láttam de, inkább eltekintek ettől. Mindenki képzeljen el egy úgy 3 éve le nem húzott miközben folyamatosan használt WC-t. És ez nem vicc! Mindez pontosan a tej részleg mellett! Komolyan csak a döglegyek hiányoztak. (Tudnék még ilyesmit írni a zuhanyról is, de azt úgy döntöttem, hogy inkább majd lefényképezem.) Szóval, úgy érzem méltóképp érzékeltettem az okot, hogy mi miatt mentem be kezet mosni, pisilni (vagyis fordítva) a női öltöző előtt lévő meglepően tiszta és konszolidált illemhelyre. (Ami, még csak nem is a női öltözőben volt, hanem előtte ajtóval elválasztva. Tehát, akkor se tudtam volna, mondjuk leskelődni, ha vagyok annyira perverz és idióta, hogy 45-50 éves nőket akarjak nézegetni a 10 perces ebédidőmben. Meg se fordult ilyesmi a fejemben valami bizarr ok miatt. Ma dél előtt pár perccel betévedtem a már említett céllal és a szintén már említett indokkal. Hirtelen dörömbölés. Na, mondom melyik, akar már ennyire magáévá tenni. Komolyan mondom, nem is kopogtatás volt: Dörömbölés. FOGLALT! –szóltam ki, kategorikusan. És ekkor: „-Ez a Női WC! A férfi WC-be húzzál, Te undorító perverz seggfej! „ Na, ez megdöbbentett. Nagyobb dinamizmussal téptem ki az ajtót, mint ahogy magamra zártam a folyó ügyek miatt. Kilépve a vevőtérbe megpillantottam a hús pultnál sosem dolgozó kolleginát, ahogy feldúltan bámul vissza rám. Oda léptem hát, és rám kicsit sem jellemző halk, emberi hangon szegeztem Neki a barátnője szerint már tuti túl személyesnek számító kérdésemet: Neked, pontosan mi a bajod velem? „-Mi? Az, hogy ne a nő wc-be szarjálm, mer’ van nektek is sajátotok! „ Óh, micsoda új információ! És, mond csak, voltál már a közelében? „-Leszarom! Nem érdekel! De a nőibe ne menjél! „ Hát, azt láttam, hogy leszartad, de anyuci, nem tanított meg, hogy le is kéne húzni? Szerinted utánad fogok takarítani? „-Leszarom!” –kezdte nagyon sérteni a fülemet ez a hangnem ezért kezdett eluralkodni rajtam a Lakat szindrómám: Segítek akkor: El van romolva (valószínűleg) a WC és nem ma romlott el! (évek óta minimum) Rendszergazda vagyok, nem vízvezeték szerelő! (-itt kaptam még egy leszarom-at-) Szóval, szoktasd magad a helyzethez, mert míg meg nem lesz javítva, bizony oda fogok járni a Nőibe, a Tiedbe... Na, ez tökéletesen kiverte nála a biztosítékot. (A francba: A fogát kellett volna!) Száguldott is a főnökömhöz (akit ugye tuti, hogy én non-stop szeretek valami öltözőben szerintük) és jól elpanaszolta Neki, hogy a csúnya új fiú, aki még undorító perverz is, hogy beszélt vele. Nem lehetett túl művelt a csaj, hisz a Bumeráng effektus igen meglepte. A főnökasszony szépen végig hallgatta a kifakadását, majd harsány felháborodással tartott neki kiselőadást arról, hogy ki, hol s mikor üvöltözhet ebben a boltban, ki és kit nevezhet mikor és hol annak, aminek ő engem és még kiegészítette egy elég jól sikerült kis résszel az ovisok, az árulkodás és a rosszindulat táplálta másik háta mögötti áskálódás párhuzamáról. Elképesztett a dolog! Engem még sosem védett meg senki…

Elbánunk Veled, ürügy se kell,

A fészer mögé ásunk majd el.

Az eset után eluralkodott a kollektív mosolyszünet a kemény mag tagja közül. Néha még láttam fél szemmel, ahogy összebújva néha rám-rám pillantva sutyorognak. Olykor összetalálkoztunk egy polcvégen, amikor mélyen a szemébe néztem a velem szemben állóval. Zavarba jöttek, s elkapták a tekintetüket. Majd pár másodperc múlva eszükbe jutott, hogy jah, engem most utálniuk kell, ezért gyorsan vissza is rendezték a mesterséges flegmaságot a tekintetükre. Nevetséges volt é szánalmas. Azt hiszem, kezdem érteni, miért hullnak, ott az emberek, mint a legyek Joshi Bharat leheletétől. Ma 1 hete dolgozom ott: Minden nap otthagyta valaki. Ma már a 4. próbanapost tanítgattam. Annyira egyébként nem érdekel a dolog. Tisztességesen megcsinálom a munkámat és a többi, nem számít. Ma délben betoppant a nagyfőnök. A tulajdonos. Az aki ennek az egész üzletláncnak a feje egy személyben. Egy órával előbb tudatta érkezési szándékát. Érdekes volt látni, ahogy a kollégák hirtelen felébredtek. Hirtelen mindenki az alapsebessége háromszorosára gyorsult. Komolyan olyan volt, mint, valami burleszkfilm. Már csak a klimpírozó zongorajáték hiányzott aláfestésnek. Tomi barátom (kinek az utódja lettem hisz ma Ő is búcsút intett mindennek) keze rendesen reszketett. Ijesztő volt. Aztán megjelent mindenki atya úristene. Úgy, hogy észre sem vettem. Egy teljesen átlagos multimilliárdos látszatát keltette. Semmi felesleges flanc, csak a letisztult stílus. Észre se vettem, hogy Ő a nagy kutya. Csak mikor a főnököm Gizi, már-már hajbókolásba burkolt alázattal beszélt hozzá, akkor kezdett össze állni a kép. Közben észrevettem, hogy egy 16-18 év körüli barna hosszú hajú csaj, sajtos kiflit, francia pezsgőt, meg Red Bull-t vesz magához. Kosár, bevásárlókocsi sehol a környékén. Majd elindul komótosan a kassza felé. Magam se tudom miért, de követni kezdtem. (Talán, mert nem láttam elég jól a hátsóját?) A kasszán áthaladt, de nem fizetett. Utána mentem majd gyengéden bár, de határozottan becsuktam előtte az épp kifelé nyitni próbált ajtót. Kérdeztem, hogy kifizette-e az árut. Franciául válaszolt. Anyád! Nehogy már, itt lefranciázzál! Kérdezte angolul, hogy beszélek-e angolul? Kérdeztem angolul, hogy beszél-e magyarul. Nem beszélt. Nem is ismerkedni jött hanem, lopni szerintem. Izzó szemekkel pillantottam hátra a vállam mögül: Fogtam egy szarkát! –kiáltottam a kaszásnak. Mögülem halk nyöszörgés hallatszott: „-Úristen, engedd el Te bolond!” Nem értettem a dolgot ezért, hátra fordultam. Ott állt a nagyfőnök, az én főnököm, 2-3 ismeretlen arc meg az összes kolléga. A nagyfőnök oda lépett mellém. Egyik kezét a vállamra tette, majd rám mutatva annyit mondott: „-This is needed so! Good work! Congratulations! (Ezt így kell csinálni! Szép munka! Gratulálok!) A vérkeringésem kezdett összeomlani a pillanatban rám nehezedő stressz miatt. Mint, kiderült a hölgy, a nagyfőnök barátnője és az árut már jó előre megbeszélték a főnökömmel. A lányra pillantva, zavaromban kinyögtem egy Sorry!-t, majd próbáltam valami csendesebb helyen elásni magam szégyenemben. Pár perc múlva a főnököm üvölti a nevem. S bár épp földbe gyökerezett a lábam, mégis mennem kellett. A halálraítéltek nyugalmával léptem be az irodába. Ki fognak rúgni – mondogattam magamban. Nem rúgtak ki: Kaptam egy jelképes jutalmat az éberségemért, tízezer forintot. Megdöbbentett. Persze ez sem maradhatott titokban, így most már az ég nem mossa le rólam, hogy tuti, hogy a 65 éves pasival, is randizgatok, mikor épp a 16 éves barátnőjének nincs kedve szexelgetni. Egyébként ma egy hete, hogy ott dolgozom és nem értek valamit. Én elég sokat dolgozom. Úgy értem a 8 órás hivatalos munkaidőm ritkán csak 8 órás valójában. És egy csomó helyről hallottam, hogy „A munka nemesít”. Basszus ez egy nagy baromság, mert én egy csomót dolgozok, mégis egy tök nagy paraszt vagyok még mindig! :)