Csak vágynak utánad mindenük a gyász,

Közben, azt se tudják valójában merre jársz!

Beigazolódott az, amitől kezdetek óta féltem: Michael Jackson egy felelőtlen orvos áldozata lett. Elborzaszt a tudat, hogy bárki járhat így és, hogy álmomban sem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen halálnemben veszítjük el a világ legnagyobb ikonját. Az orvosa persze mindent cáfol és ipari mennyiségű videó üzeneteket gyárt, amiben az ártatlanságáról győzköd mindenkit. Szánalmasnak tartom az ilyesmit. Pláne, egy olyan témában ahol az igazság egyértelműen kiderül a későbbiekben. Persze, meg kell, értsük, hogy akár milyen hibát is követett Ő el, akkor is csak ember. Emberként pedig hibázhat. Az már más lapra tartozik ugye, hogy ez a hibája hány embernek okozott mély sebeket, komoly fájdalmakat. Bizarr kis tény, hogy a történelem legnagyobb traumáit épp orvosok okozták az emberiségnek. Joseph Ignace Guillotine, Josef Mengele, Conrad Robert Murray, stb-stb. Egyszer az egyik versem utolsó sora az „Élni segít, ki halni tanít” komoly felháborodást keltett. Talán azért mert publikálva lett több helyen is és az átlagosnál több emberhez jutott el, talán azért mert ezen paradoxont, csak igen kevesek képesek felfogni, megérteni, elfogadni, hogy vannak élethelyzetek amikor az élet maga, mint jelenség értékét veszti a halállal szemben. Pedig a halál nem is biztos, hogy olyan rossz dolog. Rossznak csak azért hisszük, mert akin végbe megy, azzal elveszítjük az aktív kommunikációt. Ezzel szemben még senki sem bizonyította be egyértelműen a párhuzamos világok létezésének baromságát. Tehát, az sem kizárt, hogy nem meghalunk, csak átköltözünk egy másik életsíkba. Mennyország? Na, nem. Ilyesmiben viszont nem hiszek. Hiszen, ha létezne bármiféle elbírálási, válogatási rendszer az érdemeink szerint, hogy ki kerül a mennybe, ki a pokolba, akkor, mint ahogy az összes ilyen rendszer természetesen az is manipulálható lenne. A mindenekfelett álló egyszemélyes vezetőben, mit legtöbben Isten-ként emlegetnek, pedig egyértelműen nem hiszek. Tegnap például a kezembe került egy 3-4 oldalas kis füzetecske: Jézus életrajza címmel. Fellapoztam és bele olvastam, de nem igazán nyűgözött le. Abszolút nem volt EU-s. Se a nyelvvizsgái nem voltak feltüntetve, se az eddigi munkahelyei. :) Nem vagyok vallásos. A megélt dolgokban hiszek. Érzésember vagyok.

Legenda csupán, hogy igazi barát,

Gyűlöletet terjeszt a híres Joshi Bharat!

Pénteken ismét felhívtak a Joshi Bharat szerkesztőségéből. Ugyanazt akarták, mint az eddigi hívások kapcsán. Nagyon ráérhetnek. Egyértelműen arra megy ki a játék, hogy veszítsem el a türelmem és rendezzek egy kellemes kis vérpancsit közöttük. Erre azonban várhatnak. Sosem voltam az a fajta, akit bele lehetett volna provokálni ilyesmibe. A médiát tele pumpálták a szenzációval: Halálosan megfenyegettem Joshi Bharátot! Szánalmas komolyan. Ez hírérték? Ez kell a címlapra? Emiatt veszik többen az emberek színes WC papírt, amire ezeket a baromságokat nyomják? Komolyan mondom, mindig elképeszt, hogy milyen mélységekig bír zuhanni az ember. Mondjuk sokat mosolyogtam, amikor leközölték a témában írt versemet és még az egyik gépelési hibámat is kijavították nagy buzgóságukban. A vers egyébként sokaknak tetszett. Bizarr mód, még nekem is. Pedig nem szoktam valami nagyra tartani a saját firkálmányaimat. Idézgették is agyba-főbe a bolond újságírók, mintha valami komoly mérföldkő lenne a magyar média történelmében. Sőt, találkoztam pár olyan cikkel is, amiből egyértelműen kiderült, hogy ezek rendszeresen olvassák a naplómat. Ezt is egy igen szánalmas és primitív húzásnak tartom. És egyértelműen bizonyítja, hogy a magyar újságírás minősége miért van a magyar foci minőségével egy vonalban (-a béka segge alatt-) mert az újságírók szépirodalmi alapművek helyett, ilyen formátlan hülyeségeket olvasnak, mint például az én naplóm. Mondjuk, örülhetnék neki, mert az olvasottságom szépen nő, egyre több ember felejtődik a soraim között ami, valahogy csak azt igazolhatja, hogy teljesen nem vagyok hülye. Vagy igen, és épp azért maradnak nálam, hogy tudjanak kin röhögni. Az utóbbinak jobban örülnék egyébként, mert az utóbbit megszoktam és az már ismert közeg. Szóval, sokan megkerestek, hogy kifejezzék támogatásukat a szent „dzsihád”-ban. J Persze, nyíltan vállalni a velem kapcsolatos szimpatizálásukat nem szeretnék, hisz az Ő életük nem annyira homogén és értéktelen, mint az enyém. Nem is érnek rá ilyesmire, hogy visszaüssenek a Joshi Bharat jelenség által generált sérelmeknek. És ez így van jól. Aztán persze, megkeresett néhány idióta is, akik megfenyegettek, hogy szálljak le a kedvencükről, mert egy csomó mindent tudnak rólam és nem lesznek lusták felhasználni ellenem.  Nekik kénytelen voltam egy hevenyészett továbbképzést tartani fenyegetés – zsarolás tantárgyakból, hogy ha, már ezt csinálják akkor, csinálják tisztességesen és ne az legyen már a vége, hogy annyit röhögök, hogy begörcsölnek a rekeszizmaim. Volt olyan, aki kedves kis honlapot is indított ellenem, amolyan „Meglátni és Megveretni” alcímen, ahova feltették az egyik telefonszámomat, egy vadidegen lakás címét és néhány fotót az egyik műsorom főcíméből, amik annyira kivehetetlenül rossz minőségűek voltak, hogy olyan is volt, aki lánynak hitte a képeken szereplőt. A honlap mindössze 16 órán át élt. A kutya sem akart ugyanis sem felhívni, sem meglátogatni a kiírt címen, sem pedig megveretni. Erre mondom, hogy a holnap érdeklődés hiányában elmarad. Visszatérve a Joshi Bharat jelenségre, nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz hosszú életű az Ökrös Gergely médiás atomvillanása. Nem csak, amiatt mert atomjaira fogom tépni a műsor strukturális alapjait hanem, amiatt is mert azt figyeltem meg, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kap a kettőnk közti konfliktus, az emberek annál inkább elfordulnak ettől a műsor formátumtól. Komoly média szakértők szerint, pont amiatt, nyom a TV2 annyira szélsőséges jelenetekből összeállított ajánlókat a műsorról, mert így a nyár után már szépen mindenki letett arról, hogy újra képernyőn vigyoroghat mindannyiónk aranykeretes sorselemzője. Misztikus okból kifolyólag a Mónika Show-nak sosem volt szüksége ilyesmire. Sokan kérdezték, hogy mégis mire jó ez, mire megyek vele, hogy hadat üzentem ennek a majomnak és a mögötte vihogó stábnak. Hölgyeim és Uraim: Megtorlás!

Az emberek félnek bizonyos szavaktól. Bizonyos szavak, kifejezések jelentésétől. Erre az utóbbi időben jöttem rá, ahogy egyre inkább kirajzolódtak az üggyel kapcsolatos terveim. Az olyan szavak, mint az erőszak, agresszió, megtorlás, bosszú az esetek nagyobb százalékában félelmet ébresztenek az emberekben. Pedig (számomra) ezek teljesen hétköznapi kifejezések. Nincs különbség a szivárvány vagy az agresszió kifejezések között. Szavak csupán, melyek hordoznak egy bizonyos jelentést. A bosszú egy olyan interakció, amit bizonyos kárt okozó tettek hoznak létre. A bosszú, az életünk szerves része. Nincs olyan film például, ahol nem lenne jelen. Legyen az bármilyen romantikus, akció, horror vagy akár rajzfilm. Sőt, a valamirevalóbb pornó filmekben is fellelhető. A bosszú ugyanolyan hétköznapi jelenség az emberek életében, mint a reggeli vagy a fogmosás. Mindig és mindenki bosszút áll és bosszú áldozata. Nem hiszed? Gondolkozz csak el akkor, hogy legutóbb hol büntettek meg, azért mert tilosban parkoltál vagy átlépted a megengedett sebességet! Az állam egy előre meghatározott szocializációs viselkedésminta szerint választja két csoportra a társadalmat. Vannak a még nem büntetettek és a már büntetettek. Ha eltérsz ettől az elvárt viselkedéstől és ez kiderül, akkor az állam szankcionálja a rendetlenkedésedet. És mi a szankció? Büntetés, megtorlás, bosszú. Egy bizonyos tiltott magatartásminta használatáért kiszabott megtorlás. Az állam bosszút áll rajtunk akkor, ha hibát követünk el a társadalmi egyenjogúság és béke ellen. Teljesen mindegy, hogy ezt a hibát véletlenül vagy épp tudatosan követjük el. Ugyanúgy megbüntetnek, ha lusta vagy parkolóhelyet keresni és a mentők helyére állsz meg akkor is, ha épp a pároddal rohansz be, mert megindult a szülés. Teljesen felesleges hát, felszisszenni, bizonyos szavak jelentése kapcsán. Eleget szenvedtem. Sőt, talán több ember helyett is. Éppen ezért elértem arra a szintre, mikor már nem tűröm, hogy ilyen szánalmas aberrált médiumok, mint a TV2 a saját anyagi tőkéjük növelése érdekében becsapjon és felhasználjon. Arról nem beszélve, hogy Daisy halálát használták fel ellenem, amit senkinek sem tűrnék. Születéssel – halállal nem játszunk! Aki pedig, megteszi mégis, az viselje érte a következményeket! Ezt üzenem Ökrös Gergelynek, a Joshi Bharatnak és a komplett szerkesztőségüknek! Oké és okozat! És lehet üzengetni, hogy feljelentést tesznek. Azzal csak én járok jól. Legalább több irányból is kiderül mennyire gerinctelen férgek. Szóval, lehet feljelentést tenni ami, természetesen nem azt jelenti, hogy megmenekülnek előlem. Sőt, egy feljelentés még senki jövőjét nem védte meg…