Puszta kézzel…

Embernek tűnsz, mint mindenki más

De túl hülye vagy, hogy bármit is láss.

S míg Te a valódi életen ámulsz,

Ránk az aranykeret mögül bámulsz.

Szíved mélyén csak a félelmeid laknak,

Semmid sincs csupán, gyerekeid vannak.

A józanész előled jó messzire fut,

Hisz gyereket csinálni, a hülye is tud.

A nejed, is mint, egy leszbikus liba,

Ő van csak neked meg ez a kalyiba.

Tetszettél valaha is egy igazi nőnek,

S még Te nevezed magad sorselemzőnek?

Megfosztod magad a valós élményektől,

Hát, hol lennél, ha nem karol fel a TV2?

Otthonnak tekinted, ami mocskos fertő,

És hátulról akaszt beléd Ökrös Gergő.

S elhiszed Neki, hogy bármeddig futhatsz,

Azzal, hogy mindenkit egymásnak ugratsz.

Bár soha sem lennél egy Dennis Roodman

Megalázol bárkit a saját showdban.

Azt hiszed Te, vagy az igazi fény,

Pedig csak félig sem emberi lény.

Egy halom szemét, nem jóságos isten,

Nézzél már magadba, diplomád sincsen!

S Te szórod itt az észt csak közöttünk,

Nevetve ítélkezel lazán csak fölöttünk.

Még, hogy sorselemző, még, hogy igaz barát,

Kevesebb az IQ-d, mint gyűrűdben a karát.

Hát, ajánlom Neked, hogy ne zaklass többet,

Mert van nálam ellened jó néhány ötlet.

S majd magam szedem be Tőled a vámot,

És kiirtom mögüled, ha kell az egész stábot.

S bár lehet, hogy melletted szerkesztők állnak,

Folytasd csak barom, s majd holtan találnak!

-lakat-