Testestől – lelkestől…

 Görcsöktől megfosztva előtted fekszem,

Most már úgy tűnik én nem kötegszem.

Hisz a hiányod sebeitől úgy öregszem,

Hogy már követni sem képes a szem.

Én komolyan már magam sem értem,

Szeretni akarsz pedig sohasem kértem.

Mert annyian bántottak, hogy féltem,

És hihetetlen, hogy árnyékban éltem.

De mostanra álmából ébredt a táj,

S már nem hat meg bármi is fáj.

Hisz csókra nyílik a hitvesi száj,

S hagyom, hogy végre rám találj.

Arcodat most két kezembe fogva,

Csókoljuk egymást körbe forogva.

Nem görcsölve, nem is szorongva,

Vadul s ösztönből egymásnak rontva.

S ahogy elindul rajtam a kezed,

Már érzem, ahogy a vágy vezet.

És elsöpör mindent az élvezet,

Ahogy felkerül az utolsó ékezet.

S bár lobog a tűz és táncolsz velem,

Ahogy átjárja testünket a szerelem.

És gyönyör égeti át az éjjelem,

Ahogy vadul szeretkezel velem.

Hát, mit is tennék Veled kincsem,

Leírnám én, de jó rímem nincsen.

Hagyom hát, hogy a vágy leintsen,

És várom a közös esténket itt benn.

-lakat-