Szia Ákos (vagy Lakat, ahogy szereted.)!

Mostanra érett meg bennem a gondolat annyira, hogy bele merjek kezdeni ennek a levélnek a megírásába. A naplódba teljesen véletlenül futottam bele. Valami fórumon olvasgattam, amikor az egyik tag Rád hivatkozott, hogy írsz egy blogot és minden másnap teszel fel valamilyen új verset. Nagyon szeretem a verseket, ezért elkértem ennek a blognak a címét és az egyik este csendes magány feljöttem és olvasni kezdtem, amit találtam. Már nem emlékszem pontosan mikori bejegyzés volt, de arra igen, hogy a nők és a pasik közötti szexuális ellentmondásokról szólt. Vagy legalábbis valami hasonlóról. Ebbe volt benne az a szexszomniás lány is. (Megjegyeztem J)))) Elolvastam az akkori írásodat és hát, hogy is mondjam, hogy félre ne értsd, nagyon bejött! Sosem voltam az a nyalizós típus, de ez valami elképesztő komolyan! Este nyolc körül kezdtem olvasni és elsőnek hajnali kettőkor néztem rá az órára. Letehetetlen stílusban írsz! És én még ilyet sosem tapasztaltam pedig, elhiheted, hogy 35 éves koromig volt nem kevés könyv az életemben. Nagyon érdekes ember lehetsz! Mondjuk azt figyeltem meg, hogy saját magadról nem sokat írsz. Úgy értem, hogy persze, ezek a Te gondolataid és végül is ez is Te magad vagy csak olyan szokatlan, hogy nem nagyon találtam olyan írásokat, amiben például olyanokat írsz, hogy reggel felkeltem, fogat mostam, elmentem melózni stb-stb. Pedig biztos van ilyen történések a Te életedben is. Amúgy bele-bele olvastam itt mások naplójába is és mind annyira, szánalomra méltóan unalmas, sablonos, szürke. A többség tiszta erejéből sajnálja a saját nyomorúságos életét. Te viszont tök érdekes dolgokról írsz, minden bejegyzésedben. És észrevettem, hogy néha Te is depressziós vagy, de még azok is (ez most hülyén fog hangzani) olyan élvezetes stílusban vannak leírva, hogy sokkolt is. Végig olvastam mind a 358 írásodat és érdekes mód látszik, ahogy változol. Eleinte még nagyon kis szépirodalmian fogalmaztál egy csomó helyesírási hibával. Mostanra viszont már az írások inkább életszerűek, olykor durvák és már helyesírási hibák se nagyon vannak. Mondjuk az én szememnek még mindig szokatlanak a sokszor és az ilyen szavak nálad történő X-el írása. Egyetlen dolog zavar csak és ezt nem igazán értem, ahogy az élethez viszonyulsz. Nincsenek neked barátaid vagy mi, hogy ennyire nincs a helyén az önbecsülésed? Miért hiszed, hogy nem kár érted, hogy nem vagy értékes ember, hogy Te aztán bármikor meghalhatsz és a kutyának se hiányoznál? Én kicsit se ismerlek még, csak az írásaidból van némi kép bennem, de azokat én még viccnek is szörnyűnek tartom, amiket Te magadról írsz és kicsit sem viccből. A dühöd például annyira átitatódik néha az írásaidat olvasva, hogy magamon érzem. Úgy tűnik, mintha gyűlölnéd ezt a világot, amiben élned kell. Pedig szerintem jobb, ha megbarátkozol a ténnyel, mert ez a világ már ilyen. És elhiheted nekem, ha én mondom, hogy a te halálod ezt a világot nem tenné jobbá. Sőt, lenne utánad egy jó nagy üresség. Nem is tudod, milyen jól tud esni, hogyha a sok buzi Fekete Pákó meg Kiszel Tündéről a torkunkon lenyomott pletykák után feljövök ide és egy igazi ember, igazi gondolatait olvashatom, amik heteken át gondolkoztatnak! Szóval, ha megengedsz egy jó tanácsot, akkor járj többet társaságba, ismerj meg új embereket és próbáld meg egy színesebb szemüvegen át vizsgálni a világot. És ami, a legfontosabb: Írj tovább! Nagyon jól írsz! Szerintem erre születtél…

További sok sikert az életedbe!

K. Péter