Rémálom…

Én nem tudom miért ilyen hideg a jelen,

De rémálmok gyötörnek minden éjjelen.

És, hogy vége lehet, egyszer legbelül hiszem,

Bár, máig a bőrömet vásárra viszem.

Minden egyes éjjel ugyanaz a kép,

Anyám a testemhez nagykéssel lép.

A szemébe őrült tűzkarika ragyog,

S a haláltól csupán egy mozdulatra vagyok.

Nincs bennem félelem, reszketek mégis,

Úgy fájnak a sebek, hogy leszakad az ég is.

A születésemmel semmit se nyertem,

Mindig csak vertek s én mindig csak nyeltem.

S bár azóta is létezik ez a pokoljárat

A megváltás ebből még magára várat,

S én hiába építek magamnak várat.

Lerombolja bennem az önsajnálat.

-lakat-