Egy a biztos, a vermedbe estem,

A gyönyörtől a mennybe mentem.

Széljegyzet: Ma délután érdekes szituációt figyelhettem meg a 4-es villamos Mester utcai megállójában. A villamos megállt én pedig az ablakból végignézhettem, ahogy a szemközti peep-showba megérkeznek a szokásos műszakjukat megkezdő leányzók. Hát érdekes jelenet volt. A két hölgyszerű lény zavartan topogott az ajtóban. Kis idő múlva hatalmas autó állt meg mellettük, kiszállt egy Zámbó Árpi klón, majd könnyed mozdulattal a lányok elé libbenve kinyitotta a kulcsával az ajtót és visszaperdült a kényelmes limuzinjába. A figyelmem ekkor a lányokra szegeződött. Két átlagos alkatú hölgyemény volt. Mindketten harsány színekbe öltözve. Csodáltam is volna tovább a teljesen középszerű idomaikat, de aztán történt valami elképesztő: Szembe fordultak velem! A látvány sokkolt! Egy legalább 40 év körüli elképesztően kiélt fejű Nő és egy valamivel fiatalabb, de hasonló kvalitásokkal rendelkező hölgyemény. Talán csak azért tett rám ekkora kiábrándulást, mert én még sosem voltam ilyen peepshowban. Lehet, hogy ott alapból ilyen ronda Nők vannak csak én nem tudtam? Mindegy, az biztos, hogy a sokkoló látvány után elgondolkoztam azon, hogy vajon milyen férfinek kell lennie illetve nem is, milyen asszonynak kell lennie annak, akinek az ura ilyen nőkre kíváncsi, és ezért még dalolva fizet is?! Elképesztő! . Széljegyzet vége. Sosem jártam még ilyen Peep Show-ban. Állítólag egy 100-asért 5 percig lehet bámulni egy fehérneműben vonagló nőt. De milyen baromság ez? Vannak, akik még nem láttak fehérnemű reklámot a kettesen és ezért dobálják be a 100-asaikat, hogy egy kulcslyuk méretű résen figyelhessék ezeket a godzillákat? Hova lett a világ erkölcse emberek?! Egyszer, még amikor felköltöztem a fővárosba és a kollégáim előtt világossá vált, hogy paraszt kis vidéki gyerek vagyok, aki meztelen nőt csak NDK Ökm-ekbe látott, elráncigáltak egy topless bárba, ahol hatalmas cicijű nénik szolgálták fel a Trabant árába mért italokat. Az első 10 percben úgy éreztem magam, mint egy újszülött a kismama osztályon. Aztán hirtelen elém perdült egy egész formás kis cicababa és a „Táncoljak neked?” kérdést szegezte nekem. Persze, wazze, táncoljál csak, ha akarsz! Ez ment vagy 10 percig, majd megkérdezte megint, és így tovább, és így tovább. Két óra múlva indulnunk kellett és kértük a számlát. Marcona pincér úr firkálgatott a kis noteszébe, majd megszólalt: „Akkor, volt egy sör, két Whisky, egy alma lé és 23 tánc…72 000 háromszáznyolcvan forintot kapok.” Komoly felháborodás ült ki ártatlanul vörösödő arcomra. Azonban még mielőtt megszólalhattam volna, az egyik kollégám hangtalanul adta át a kívánt összeget a pultosak. Majd sarkon fordítottak és elhagytuk a terepet. Kint, aztán elmagyarázták, hogy a tánc az ám nincs ám ingyen ilyen helyeken. Én hülye meg azt hittem, hogy ingyen van és, mint a sajtgyárba tévedt egér igyekeztem minél többet elraktározni. Azóta természetesen nem voltam semmi olyan helyen ahol pénzért lehetne meztelen nőket nézni és csak nézni. Éppen emiatt is nagy képzavar számomra a sztriptíz meg a rúdtánc. Megnéztem már pár ilyen műsort pedig, de abszolút semmi hatást nem váltottak ki nálam. Ha csak az unalmamban bekövetkezett álmosságot nem vesszük annak. Adva van egy Nő, aki baromi látványosan levetkőzik a tőle 3 méterre elhelyezkedő félrészeg erotomán pasiknak. Hát először is: Milyen Nőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyenek előtt akarjon meztelenkedni? Milyen Nő akar ilyen idiótákat felizgatni? Milyen idióták izgulnak fel attól, hogy körülöttük még 60 idiótának csorog a nyála attól, hogy egy Nő levetkőzik meztelenre? És ami, az abszolút érthetetlen számomra: Mi a jó abban, hogy megjelenik egy Nő, levetkőzik (amivel esetleg felizgat) és utána nem lehet az enyém, hanem szépen eltűnik és 2 perc múlva már a büdös rockerek bambulnak rám ugyanarról a színpadról? Engem sosem tudott felizgatni, ha egy Nő baromi látványosan levetkőzik. Hülyeség. Mit vetkőzget, mikor az én dolgom, hogy levetkőztessem?! Egyszer jártam egy sztriptíz táncos lánnyal. Nem azért mert azzal foglalkozott hanem, mert rendszeresen jártam az édesapjához, aki tanított. Gyakran találkoztunk és egymásba szerettünk. Aztán néha elkísértem egy-egy fellépésére. Nem az a mindenki által elképzelt sztriptíz táncos volt, aki berobbant a színpadra és látványos mozdulatokkal ledobálta magáról a 10 perce felvett ruháit. Nem, Ő más volt. Már csak a miatt, is, mert komoly koreográfiákat tanult be és abba a hétköznapi cuccban ment a színpadra, amiben például mi is oda mentünk. Sokkal izgatóbb tehát, végignézni egy hétköznapi ruhában lévő csaj vetkőzését, mint azokét. akik előtte komplett jelmezt vesznek fel az öltözőben. Ráadásul Ő nem vetkőzött meztelenre csak fehérneműig. Az egész műsor mindössze 4 perces volt, de az alvó, sörbe fulladt pasikat őrjöngő vadállatokká változtatta. Én pedig ott ültem a páholyban, kortyolgattam a kis teámat és hatalmasakat röhögtem a színpad előtt a saját nyálukba tocsogó agyatlan idióta pasikon, akik fejenként 3000-et fizettek, hogy lássák azt a nőt fehérneműben 4 percig, akit a műsor után én viszek haza és én teszek vele azt, amit csak akarok. Ez hát a különbség a férfiak és a pasik között. Pasik: F@sz feláll, ész megáll…

Nem kell ide kondom,

Hidd el, ha mondom.

A saját szexualitásom egyébként, sosem volt túl nagy durranás. Teljesen másképp működöm, mint azt a legtöbben gondolják rólam az élet ezen, területén. Vannak korszakaim, például amikor abszolút ki tudom kapcsolni a szexuális érdeklődésem faktorát. Van olyan is, hogy magától kapcsol ki. Szerencsére ez a ritkább. Azt vallom egyébként, hogy a tartós kapcsolatot a jó szex teszi tartóssá a felek között. A jó szex pedig csak magas szexuális kultúra árán kivitelezhető. Ez mondjuk érdekes, mert a vidéki és a nagyvárosi emberek szexuális igényei között elég komoly a szakadék. Míg a vidékiek a rendszerességet, addig a városiak a magas minőséget igénylik jobban. Vidéken inkább az a fontos, hogy a feleség szépen megkapja a heti 4-5 aktusát a férjétől, míg a városiak között a fontos az orgazmus bekövetkezése. Ez valószínűleg azért alakulhatott ki így, mert a vidék még mindig erkölcsileg stabilabb közegnek számít, mint egy nagyváros. Vidéken az emberek nem igazán beszélik meg egymással a szexuális szokásaikat, problémáikat mert igen erős a szégyenérzetük, hozzá teszem, nagyon helyesen. Szexuális problémák számát tekintve a vidékieknél elenyészőek a számok, míg ezzel szemben elég megkérdezni egy átlagos fővárosi fiatal nőt és komplett listát nyújt át az általa tapasztalt szexuális zavarokról az eddigi partnereivel. Jómagam érdekes elegyévé váltam-e két kontrasztnak ugyanis a szexuális életem az egyik legvidékibb községben kezdődött és most mégis a fővárosban van a jelenje. Érdekes volt szembesülni ijedt gátlásos és prűd vidéki fiúcskaként a nagyvárosi szexuális szabadságával. Akárhova néztem mindenhol mély dekoltázsok, kivillanó tangák repkedtek a szemem előtt. Az első fővárosi barátnőmet sokkolta is a gyengédségem, amivel a szexben próbáltam örömet okozni számára. „Nem szoktam hozzá, hogy így szeretnek”…igen, pontosan ezt mondta, máig emlékszem. Egyébként, azt vettem észre a fővárosban töltött időm alatt, hogy az itteni nőknek nem igazán van idejük vagy igényük a gyengédségre. A tipikus menedzser életvitelnek köszönhetően, csak a „gyorsan egy orgazmust, aztán rohanhatok tovább” típusú életet élnek. Tartanak is erre általában egy nagyon kigyúrt, nagyon Audis, nagyon kopasz zsenit, aki el is végzi a piszkos munkát és gyakorlatilag arra használja fel, hogy kielégítse vele magát. Érzelmek, gyengédség, odaadás sehol. Mondjuk, elég vicces is lenne, elképzelni egy ilyen szteroidokon kitenyésztett kopasz Audist amint becézgeti a hófehér ágyban pihegő műanyaggal kitömött plázacicáját. Néhány napja volt egy kisebb vitám egy sztiptíztáncos lánnyal. Megkeresett azon az ismerőskereső oldalon én meg valahogy elvetődtem a honlapjára. Az önmagát csak szerényen egy olasz sportkocsiról elnevező hölgyike honlapján egyetlen olyan kép sem volt, ahol tisztességesen fel lett volna öltözve. Jobb vetkőzős lányok honlapjain ugye van egy olyan szisztéma, hogy pont, mint a műsorokban, ahogy az ember halad a honlapon úgy kerülnek lentebb a ruhák. Itt nem. Itt az ember kapásból és tömény dózisban kapta a középszerűséget. (Tényleg, legalább ha jó Nő lett volna…) Beleolvastam a biográfiájába és eléggé ledöbbentem. Ha nem tudtam volna, hogy csak egy béna kis sztriptíz táncos azt hittem volna, hogy valami Kossuth díjas táncművészetit végzett művész lapját olvasom. Úgy írt magáról és a tánccal kapcsolatos összefüggésekről, mintha több évtizednyi kőkemény balettos múlton tudna maga mögött. Ez megmosolyogtatott és fel is háborított kicsit. Tudjátok, pont úgy, mint amikor az egyszerű pornós prostikat egyesek pornó-színésznőknek nevezik. Csak mert az számomra teljesen egyértelmű, hogy a színésznő jelző a színművészeti végzőseit illeti: Kizárólag! (Lassan minden szavunkat bemocskolják ezek a rohadékok…) Szóval, írtam pár keresett és néhány keresetlen szót is a művésznő vendégkönyvébe. 5 perc múlva olyan 30 anyázós válasz érkezett rá, hogy mit képzelek, hogy így lemerem szólni ezt az igenis nagyon szép művészetet. Meg nézzem csak meg egy műsorát és majd én is függővé válok. Minek? Annak, hogy leveszi a bugyiját egy középszerű 30-as idióta aki, azt hiszi, hogy 19 évesek között Ő a legjobb csak mert kétszer annyi idős, mint Ők? Nevetséges. Az fájt talán a legjobban Nekik, hogy azt mertem írni, hogy valószínűleg nem véletlenül nem az eszéből él a húú de művésznő, hanem a testéből. Másodperceken belül váltam önelégült, kis köcsöggé, aki még irigy is erre a csodálatos tehetségre. Így álljatok hát hozzám mostantól! :)