Egy lánc, egy karkötő, egy másik pár cipő,

Kérdezd meg, mire gondol Ő:

Mennyit ér egy Nő?

Széljegyzet: Ma délután miután végignéztem, ahogy a Margit híd Budai hídfőjénél két egymással versengő beteg Audis egymásnak rohan felszálltam a buszra és ismét egy nagyon érdekes dologra figyeltem fel. Néhány megálló múlva felszállt egy tolatóradar alakúra gyúrt fiatalember. Nem mondanám jólszituáltnak, inkább az a „neszójjábe köcsög” típus volt. Fekete farmernadrág és szürkés izzadtság színű trikót viselt. Azt a fajtát, amit én akkor sem mernék felvenni, ha nem lennék ennyire elhízva. Szóval, pille könnyedséggel belibbent közénk utasok közé és velünk együtt kezdte élvezni a BKV által nyújtott tök magas színvonalú szolgáltatást. (Ezért szeretek tömegközlekedéssel járni, mert ott tudnak érni ilyen impulzusok.) Na tehát, ahogy nézem, az úriembert észreveszek a jobb karján egy tetoválást. Mit észreveszek, a szemem szúrja ki (szinte szó szerint)! A fiatalember karján szinte életnagyságban bámult rám a maga zord és morcos tekintetével Hugh Jackman kit ugye az X-men farkasaként ismerünk. A tetoválás annyira szép volt, annyira életszerű, hogy már-már fényképszerű hatást nyújtott. Elképesztő volt komolyan. Ráadásul a tetoválás nem lehetett túl régi, mert a most a mozikban futó Farkas című film nyitójelenetében szerepel ez a tekintet. (Tekintetazonosításból diplomám van, úgyhogy senki ne szóljon be!) Ez valami újfajta 3D-s technika lehetett a tetoválásban, mert esküszöm olyan hatást keltett mikor a pasi mozgott, mintha az arc gesztikulálva beszélt volna. Félelmetesen élethű volt. A mű tulajdonosára tekintve épp-eszű ember tuti egy liftbe se szívesen utazna vele, így hát, már csak a reménykedés maradt, hogy ugyanott szálljon le, mint én. Mázlim volt. Miután mindketten lehuppantunk az öreg buszról jókedvűen oda libbentem mellé. Köszöntem, bemutatkoztam, elnézést kértem, hogy feltartom, majd feltettem Neki a nagy kérdést: Elképesztően jó a tetoválásod! Hol csináltattad? S már jött is a válasz: „A sitten. Iga’ milyen jó lett? Bent voltam Márianosztrán mer’ volt egy kis szurka-piszka. Megaggyam a gyerek nevét? Kerüljé be, oszt csinál Neked is! Amúgy meg tök olcsó, mer 2 karton mentolos Marlboro!„Köszönöm. Nincs több kérdésem. Széljegyzet vége. A szituáció előtt néhány órával szintén egy BKV járművön történt meg, hogy ücsörgök magamban az egyik ülésen, kifelé nézve a fejemből ahol épp verset írok, mikor felszáll pár leendő utas és köztük egy gyanítom súlyos látássérült, mellém ül. 20-22 év körüli átlagos fiatal lány volt. Világoszöld szövetnadrág, világoskék könnyű top. Óh, bocsánat, nem világoskék: Guccsikék! Mer’ olyan nincsen is, hogy világoskék hanem, az Guccsikék! Mondta ezt nekem anno Adrikra ismerősöm. (Adrika pornózik tehát, nem az eszéért kap különböző díjakat.) Szóval, nézem a tévedésből mellém tévedt leányzót, mikor megpillantom a kezét. Nagyon különleges és egyedi körömfestése volt. Mintha nagyon látványosan és brutálisan be lennének szakadva a körmei. Még a vékonyan szivárgó vér is nagyon élethűen lett a körömszilánkok közé festve. Ritkán látok ilyesmit. (Nem csak a beszakadt körmökre gondolok.) Úgy alapból ritkán látok egyedi és ötletes dolgokat. Itt se nagyon voltam képes a teljesen normális ember látszatát hazudni, így a már említett módon köszöntem, bemutatkoztam stb-stb és megdicsértem a köröm dekorációját. A leányzó, mintha jéggé dermedt volna. Hosszú kínosan csendes másodperceknek kellett eltelnie, mire produkált valamiféle válaszreakciót: Elvörösödött. Aztán próbáltam pár poénnal kicsit lazítani a helyzeten, de azt hiszem nem volt jó választás a pszichopata sorozatgyilkos poénom úgy, hogy közben a Hannibal című dvd-t szorongattam a kezemben. Néhány pillanat múlva azonban a jég olvadni kezdett, kaptam igazi mosolyt és elindult egy beszélgetés is. Azt mondta, hogy „Ilyen férfiak már nincsenek.” mármint, akik nem egyből dugni akarnak, csak egy kedves és őszinte gesztust adni. Hát, miután így tájékoztattak a tulajdonképpeni nem is létezésemről már nem volt annyira jó kedvem. Viszont mindenképp megérte, hisz a lány mosolyogva folytatta az útját tovább, amihez talán egy pici közöm nekem is volt. És a végén adott még két puszit is csak úgy magától. Jah, tuti biztos, hogy látássérült volt szegény…

Olyan jól esne olykor csodákat tenni,

De megéri vajon férfinek lenni?

Amúgy épp ma gondolkoztam azon, hogy mi miatt is van annyira eltűnőben a klasszikus férfi-női szerep a párkapcsolatokból. Engem ez zavar. És a tény is zavar, hogy ez csak engem zavar. Vagy, hogy akiket szintén zavar, azok ezt (szerintem) nem hangoztatják eléggé. Bár, most belefutottam Évába, aki valami megmagyarázhatatlanul elementáris erővel képes képviselni a már kihalófélben lévő csupa nagybetűs NŐK szerepét ebben a klasszikusan igazságtalan világunkban. Életem első s eddig legmeghatározóbb szerelmét Évának hívták. Úgy bele voltam szerelmesedve, mint Ő a komplett Backstreet Boysba. Három éven át, gyakorlatilag a kutyája voltam. Vakon, visszakérdezés nélkül tettem, amire utasított, mert azt hittem: Ez a szerelem. Teljesen mindegy volt mi lett a következménye, csak az számított, hogy a közelében lehessek az embernek, aki azt a heves szívdobogást okozta. Úgy képzelem, hogy ez lehetett a szerelem, ami felülírt minden racionális gondolatomat. Így Huszon évvel később ismét belefutottam egy Évába, aki legalább annyira lenyűgözött az önmagadságával. Pedig még épp nádszál vékonynak sem volt mondható, de ugye az én olvasatomban az 1. osztály, mindig párnázott! :) Elég sok embert ismerek, ezért bátran ki merem jelenteni, hogy nagyon kevés egyedi ember van. Persze, a maga módján minden ember egyedi, de ez a saját megítélésem más jellegű egyediség, mint ami, az embereket valójában meg képes különböztetni. Férfi vagyok és szeretem a nőket. Azért mert érdekesek, mert kiszámíthatatlanok, és mert egyértelműen sokkal több eszük van, mint nekünk, hímeknek. Mondom ezt úgy, hogy mégis azt gondolom, hogy körülöttem non-stop túl sok az agyatlan idióta tyúk. Érdekes paradoxon ez. Már egy ideje például olyan dolgokon gondolkozom, amik hosszú ideje foglalkoztatnak a nőkkel kapcsolatban. Az egyik ilyen például, hogy az egyedülálló Nők, miért nem főznek maguknak? Ezt abszolút nem értem. Nem tartják magukat annyira méltónak, hogy önmagukat is kényeztessék saját munkájuk gyümölcsével? Ez ugyanaz, hogy nekünk, férfiaknak, miért is van mellbimbónk? Persze, erogén zóna meg minden, de csiklónk sincs (pedig olykor jól jönne). Szóval, vannak a fejemben a hangokon kívül megválaszolatlan kérdések is. Visszatérve a nőiesség-férfiasság jelenének különbségeire, jómagam vallom azt, hogy egy párkapcsolat létrejöttét a férfinek kell elindítani. Én amióta az eszemet tudom, az a fajta vagyok, hogy mindig afelé menekülök, ami elől kellene. Így hát, nem nagyon csinálok lelkiismereti kérdést vadidegenként felhívni azt, aki tetszik, és rögtön az első beszélgetés alkalmával tisztességesen megijeszteni az őszinteségemmel. A mai világban ez a módszer sokkal nagyobbat üt, mint azt így leírva lehet olvasni. Egy világban ahol már-már divat az őszintétlenség, ahol trenddé torzult a nőiesség megalázása. Ma már a szavak elromlottak. A küldetés ma már egy számítógépes játék egyik feladatát jelenti, a Nőket már rég nem a viselkedésük és a férfiakkal szembeni magatartásuk teszi Nővé hanem, a miniszoknya és a Prada táska. Minket, férfiakat pedig már régen nem a Nő meghódítása érdekel hanem, hogy milyen tanga van rajta és, hogy mik a szexuális szokásai. Ez engem elborzaszt. Komolyan mondom, egyszerűen nem hiszem, hogy ennyik lennénk! A legtöbben fel sem fogják, hogy a Nők értünk férfiakért léteznek. Nem önmagukért, nem a béna vibrátoraiknak és még csak nem is egymásért: Értünk! Viszont manapság már a legtöbb férfit (bár, inkább pasinak nevezném ezeket) nem, hogy simán csak átnéz a vele szemben álló Nő nőiességén, de azt hiszi, hogy a nőiesség maga a mély dekoltázs vagy a merészen fel sliccelt szokna. Innen üzenném Nekik: Nem, nem az! Persze, csak, hogy az egyensúly megmaradjon itt a Nőkről is kell, ejtsek néhány szót. Kevés van köztük, aki tudja, hogy mi is a nőiessége, aki jól használja, jól fejezi ki. Legtöbbjük sajnos azt gondolja, hogy a nőiességet a kevés ruha és a harsány smink fejezi ki. Ez abszolút nem igaz. És itt ismét az én Évámat kell, példaként felhozzam, aki az a tipikus természetes szépség, akit az erős smink elront. Persze, pont Ő az, akit aztán elronthat tényleg bármi, mert úgy sugárzik a szexualitása még a legapróbb gesztusából is, hogy élő és hetero férfit nem tud normál pulzusszámban tartani. A többség viszont köszönőviszonyban sincs ilyesmivel. Nagyjából tudják, hogy létezik egy ellentétes nem, meg valami olyan, hogy szex, ahol is az nyer, aki a másik félnek az izéjét előbb a megfelelő sikoltozásokat előidéző helyre juttatja. De ennyi, semmi több! Se csábítani nem tudnak, sem pedig mit kezdeni egy ilyen magamfajta izével, aki mondjuk meg meri dicsérni valamiért. Szóval, jó nagy bajban vagyunk. Pláne, ha még ezután tervezünk utódokat. Érdemes egy pillantást venni a világra, amibe születik majd. A pornó ma már nem egy szélsőséges művészeti kifejezés, hanem divattá torzult főállás. Erre elég csak a Playboy szindrómát említenem, ahol már nem szemfüles fotósok keresnek valóban gyönyörű Nőket hanem, kiírnak egy castingot, ahova elmegy az összes exhibicionista plázacica, amiből ha szerencsénk van, nem a legnagyobb implantátumokkal kitömött ex-pornóst választják meg a leglegleg-nek. A női vonzalom tehát kifejezhető pénzben. És azt gondolom, hogy ez talán a legnagyobb és legsúlyosabb hibája a jelen kor nőjének. És ami, a legszebb, hogy még külön reklámozzák ezt az életvitelt. Egy csomó pornós ismerősöm van a fotós múltamból és épp valamelyik nap néztem egyik-másik adatlapjára feltöltött képeiket azon az ismerőskeresőn. Egy halom kép ahol épp a Hollywood felirat előtt pózolgatnak, vagy különböző tengerpartok naplementéiben tetszelegnek a tenger hullámai közt felejtett sellők szerepében. És persze egy halom öleb, csivavák, pincsik, mopszok. Aztán persze a halom ékszer és ruházati márka logók. S ami, az abszolút elengedhetetlen az 1-2 idézet Versace-től vagy épp Tommy Hilfiger-től a stílusról, egyediségről. Közben természetesen köszönőviszonyban sincsenek az alanyok ezen kifejezések fogalmával. (Épp azért idéznek azoktól, akiknek van.) Szóval, mindennel azt a látszatot igyekeznek erősíteni, hogy: „Nézd csak meg milyen borzasztóan magas színvonalon élek! Olyan helyekre jutottam el, ilyen fiatalon, amikre Te éveken át spórolsz! És mellette még csak el sem szálltam magamtól, hisz lesd csak meg milyen kis tündi-bündi kutyuliról gondoskodom! És amúgy ám, tök okos vagyok, meg értelmes is, mert figyeljed csak, hogy milyen nagy és meghatározó emberkék mondásait veszem irányadónak!” Hát, igen…ez mind szép és jó, csak az marad le mindenhonnan, hogy mindezt azzal értem el eddig, hogy gyakorlatilag napi 8 órában dugnak vadidegen pasik, úgy, hogy még csak azonos nyelven sem beszélünk. És Ők a mai kor fiatal Női…