Tafinak…

Magamban, szavakban…

Magamban hallom máig minden szavadat,

A szépséged foglyaként nem értem magamat.

Mert azt hiszem ilyen még nem történt velem,

Hogy ránézek, arcodra s már csillog a szemem.

Magamban látom a mosolyodat máig,

S hallom a hangod mi elcsábít az ágyig.

Ahol magunkat látom tűzben edzve,

Égszínkék lángokban szeretkezve.

Magamban érzem, minden érintésed,

És bennem él máig minden kérdésed.

S ahogy a világ az idővel együtt halad,

Én magamban őrzöm mindegyik szavad.

És bár én tudom, hogy Hozzád hosszú az út,

És nincs is útközben szomjoltó kút.

Én mégis követlek bárhova vakon,

Hogy játszhass újra ódon szavakon.

Addig pedig őrizlek magamban,

Őrizlek belül eltitkolt szavakban.

És hiszem, hogy érdemes bíznom benned,

Hát ideje végre komolyan venned.

 Majd meglátod, hogy ez így lesz rendbe

Hisz, Te vagy nekem a menetjegy a mennybe.

-lakat-