Bennem élsz tovább…

Én szavakba önteném, de a szó itt kevés,

Félelemmel tölt el az ösztönös rettegés.

Hisz, mi lesz így velem nélküled mától,

Hogy messzire szaladok a jelen szavától.

Te voltál nekem ki elhozta az álmot,

Téged hívtunk gyógyítani a világot.

Mikor már régen semmink sem volt,

Mikor a világunk miattunk haldokolt.

S mi hittük, hogy helyettünk csodát teszel,

S bármit is hibázunk, Te mindig ott leszel.

Vigyázol ránk, mint egy állhatatos angyal,

S lelkünket őrzöd rímekbe foglalt szavakkal.

De változott s valami már nincs feldobott érem,

Hisz megmondtad előre feketén fehéren.

Hogy nagy dolgokat én hiába is kérdek,

Hisz eltöröl mindent majd az önös érdek.

Pedig hatottál férfire, gyerekre, s nőre,

S mindenki emlékszik arra az időre.

Mikor a Bad klipjében simán bőrig áztál,

S bármit is csináltak a listákon tanyáztál.

És akkor ott abban a kórházban ketten,

Már csordogált a vér a táncparketten.

Pedig pont akkor, ahogy előttem álltál,

Már mindenkinél magasabban jártál.

Én hitten, hogy a siker majd gyönyörré nemesül,

És boldogan élhetsz hiszsosem vagy egyedül.

De a sors csúnyán belépett a képbe,

S az álmaim házának ajtaját letépte.

Hittem, hogy majd egy darabig együtt megyünk

Pedig szóltál, hogy majd nem foglalkoznak velünk.

Megmondtad előre, hogy mi lesz a vége,

S most könnyes szemmel nézek az égre.

Pedig mióta élek én nem láttam ám olyat,

Hogy végleg megrengeted a világomat.

S ma, már amihez Veled gyáva voltam bánom,

Nyugodj hát örökre drága barátom!

-lakat-