Várni Rád…

Sötétséget ölelt éjjel a karom,

Nincs, itt pedig szeretni akarom.

Kérni, hogy magából kivetkezzen,

S tűrni, hogy velem szeretkezzen.

Hagyni, hogy tépjen darabokra szét,

Lángokban fürödve nézni a szemét.

Ahogy a pillantásával szedi a vámot,

Tudta nélkül vált valóra minden álmot.

De emlék csak ez mostanra már,

Tétova keze már nem rajtam jár.

S a szemei tűzében nem látom magam,

És bármit is mondok, elcsuklik szavam.

Megszegtem miatta bármilyen törvényt,

De hiányzik máig pedig 10 éve történt.

S bár magam se hittem, hogy megváltozom,

De most már ezt a napot a sírig átkozom

Sötétséget ölel ma éjjel a karom,

Virrasztani fogok, mert Őt akarom.

Zokogva remegek üdvéért imát,

S átkozott legyen ki sírni lát.

-lakat-

Dobó Edina

1979-1994