Most nem az, hogy nem tehet csodát egy angyal,

Csak meredek a dolog így 3 deka aggyal.

A mai írásom két egymástól jól elkülöníthető témáról fog szólni. De ne menjünk ennyire a dolgok elébe, kezdjük szépen az elsővel. Azt hiszem, nem nagyon létezik olyan Nő, ki ne képzelte volna még el magát szépségkirálynőként. Ki ne szeretne a saját szépsége által sikereket aratni? Mára már ez a jelenség divattá torzult. Régen még a nyár volt a szépségversenyek idénye, ma már azonban szépségverseny ömlik mindig és mindenből. Gondolom olyan ez, mint a szex: Jó üzlet. Az internet térhódításának köszönhetően mostanában már nem nagyon tudunk 2-3 percnél tovább szörfölgetni úgy, hogy ne botlanánk bele valamilyen szépségverseny oldalára csaló hirdetéssel. Ma már bárki lehet, bárminek a szépségkirálynője tényleg. Választanak titkárnők közül, pultos csajok közül, barlangászok és hegymászók közül (!) pont, ahogy a molett nők, a rendőrök vagy épp a BKV ellenőrök közül. Minden eszközt és ötletet felhasználnak tehát, hogy a lehető leginkább megcsúfolhassák a hajdanán igen tisztelt női szépséget. (Anno például volt egy tévedésem, aki egyszerre négy szépségversenyen is képes volt elindulni. Aztán, mikor mind a négyet meg is nyerte kettőből gyorsan ki is zárták, mert a szabályzatuk kimondta, hogy nem indulhat több szépségversenyen, a versenyen való részvétele alatt.) De ez még nem is annyira röhejes. A legröhejesebb az a jelenség, ahogy egyesek a szépségversenyekre való jelentkezéseket hobbinak tekintik. Mert a szervezők bizony lusták tenni azért, hogy ez ne történhessen. Egy átlagos regisztráció, általában 5 perc az ilyen oldalakra a képfeltöltéssel együtt. A díjazás általában nem nagy kunszt, így tehát postán is továbbítható. A szervezők és a jelentkezők tehát, még csak nem is találkoznak. Vannak tehát, páran akik, ezt kihasználva menet-rendszerint beregisztrálnak az összes épp futó ilyen rémségversenyre. Nyerni természetesen, nem nyernek soha. Annyi eszük pedig nincs, hogy egyértelmű jelzésnek tekintsék ezt arra, hogy nincs keresnivalójuk a szépségiparban, miután már a 9. ilyen szépségversenyen sem lettek helyezettek. Persze, ilyen lányok nem is léteznek, csak én találom ki őket, hisz senki sem látná be, hogy bizony sportot űz a középszerű fotói mutogatásából. És ha esetleg olyan szépségversenyről van szó, amit a szervezők annyira tán még komolyan is vesznek, hogy rendeznek, igazi díjátadót sem történik semmi atomvillanás. Fásy Ádám nélkül gyakorlatilag nincsenek magyar szépségkirálynők. Tán, csak a Miss Balaton közelíti meg Ádámunk Miss. Hungary-ját, de az sem az igazi. Anno a Fásy Ádámos szépségversenyek nyertesei az óta is a köztudatban vannak. Geszler Dorottya, Bálint Antónia, Gábor Zsazsa. Annak idején elvárás volt az ész. Ma már max a nagy mellek meg a gátlástalanság az. Agyatlan cicababák tetszelegnek a szépségkirálynők szerepében. S ami, a legnagyobb, hogy mikor megkérdezik tőlük, hogy miért indultak a versenyen, mindegyik ugyanazt a hülye dumát mondja, hogy: „Nem én indultam, egy barátom nevezett be a tudtomon kívül.” Hát, ez valami elképesztő! Ezek szerint léteznie kell egy csomó olyan ráérő unatkozó idióta „egy barátnak” aki szegény szépségkirálynőket orvul beregisztrálják a tudtukon kívül az ilyen versenyekbe. Nevetséges komolyan! Még annyi eszük sincs, hogy őszinték merjenek lenni, hogy „Megfelelő önbizalmam van, és komolyan hiszem azt, hogy szebb vagyok, mint ez a sok kis köcsög.” Nem. Őket egy barátjuk nevezte be a tudtukon kívül. És persze, akkor már mindenképp végig kell csinálni ezt a kéretlen nyűgöt. Anno volt mikor magam is egy hevenyészett szépségverseny zsűrijében találtam magam. Mikor még jobb időket látott fotósként is léteztem egyszer elhívtak zsűritagnak egy Miss. Bikini névre keresztelt versenyre. Hát, naná, hogy elmentem. Ott gubbasztottam egy csomó igen témaorientált (?) prominens személység között. Olyanokkal együtt kellett kiválasszam a legszebb versenyzőt, mint például Csonka András, Nagy Feró vagy Zalatnai Sarolta. Tényleg én voltam az egyetlen kakukktojás a csapatban. Ha az ismertséget vesszük. Mert bizony a szakmaiságot meg egyedül talán csak én szimbolizáltam. Nagyon bírom egyébként az ilyen szépségverseny zsűriket. Általában egy szakavatott ember nincs köztük. Senki a fotósok vagy a modellügynökségek közül. Van viszont egy halom celeb, jó sok pénzért. És ugye mondanom se kell, hogy Ők a legkorruptabbak. A mostani legnagyobb kedvencem egyébként az egyetlen zene tv-nken futó baromi hangzatos „Szexy vagy nem?” címre keresztelt verseny. Azoknak találták ki, akik aztán már tényleg annyira elkeseredettek, hogy megállnak a fejlődésbe, ha valakik jól meg nem mondják nekik a kamerák előtt, hogy szexik-e. És ugye itt is a borzasztóan szakmai zsűri: Keleti Györgyi, akiben több műanyag van, mint egy kínai occsó sportcipőben. Tóth Vera, aki már akkora, hogy gyakorlatilag a saját cipőjét is bér cipőmegkötővel végezteti. És ugye mindenki Majkája aki, abból él, hogy mindenhol ott van és mindenkit elküldhet az anyjába büntetlenül, hisz Ő egy ózdi suttyó, akire mindenki ráhagyja. Idióták. Egyébként nem szabad haragudnunk ezekre az önjelölt szépségkirálynő jelöltekre. Aki ugyanis, azt hiszi, hogy a szépség és a butaság összefüggése csak egy rosszindulatú cinikus legenda az téved! Nem is kicsit! Ez ugyanis a biológia fura kis játéka. Léteznek olyan Nők köztünk, akik genetikailag szépek is buták mivel nekik eggyel több X kromoszómájuk van. Ez egy genetikai mutáció. Az eggyel több X (tehát nemi) kromoszóma következménye, hogy az alany nőiessége kiemelkedően magassá válik, miközben az intelligenciára való fogékonysága ennek kárára csökkenhet. Tehát, az nem egy legenda, hogy a szép nők buták hanem, a szép nők buták. Ez nem személyeskedés és nem rosszindulatú tapintatlanság kérdése. Persze, a teljes bizonyosság akkor következik be, ha valakiről genetikusak is igazolják a kromoszóma rendellenességet. Marilyn Moonroe, Bridgitte Nielsen, Pamela Anderson, Noami Campell, Sharon Stone mind-mind 45 kromoszómásak. Köztük az abszolút kakukktojás egyértelműen Sharon Stone aki a genetikai rendellenessége ellenére mégis 140-es I.Q.-val rendelkezik...

Erkölcsök nélkül mi emberi maradna,

Kéz és lábtörést, vigyázz magadra!

A következő téma már nem lesz ennyire vidám és szórakoztató! Sőt, itt hívnám fel minden olvasó figyelmét arra, hogy az alábbi videót tényleg csak akkor nézze meg, ha erős idegzetűnek vallja magát! Ez nem vicc! Én egy elég erős lélekjelenlétű embernek vallom magam, mégis az alábbi videó megtekintése után 3 órán át sétáltam a zuhogó esőben, mire képes voltam lenyugodni annyira, hogy ne remegjen mindenem a dühtől és az elkeseredéstől. A videóba véletlenül botlottam bele. Az egyik videó megosztó aznap feltöltött videóit nézegettem, amikor is megpillantottam. A címéből („Ne nézd meg!!!”) és a megjelenítő-képéből nem derült ki belőle túl sok minden ezért naivan elindítottam a filmet. Nem kellett volna! Pont azért, hogy Te ne eshess, ilyen hibába én most leírom, Neked mit láthatsz a filmen, ha van annyi eszed, hogy nem indítod el. A film egy Dél-Koreai konyhában került rögzítésre. Egy étterem konyhájában. Egy olyan étteremében, ahol kutyákat és macskákat szervíroznak. Nem vicc! A filmen kutyákat, macskákat ölnek, főznek meg és tálalják őket a vendégeknek. A képkockákon számomra eddig még a leghatásvadászóbb horrorfilmben sem látott brutalitással és kíméletlenséggel pusztítják el szerencsétlen állatokat. Azóta sem nagyon fogom fel, hogy lehet valakinek ilyen lelkivilága! Nem csak azoknak, akik megöli ezeket a szerencsétlen lényeket, de azoknak is, akik igényt tartanak a belőlük készített termékekre! Még ha mondjuk, egy teljesen primitív kis törzs tenne ilyesmit az Új Quinneai őserdő mélyén. Akkor sem lennék képes teljesen megérteni ezt, de mondjuk az éhség nagy úr. Viszont most a XXI. század van! Dél-Korea az egyik legfejlettebb ország. Gyakorlatilag pusztító sebességgel halad a gazdasága. Kicsit sem szorulnak tehát, ilyesmire. Mélységesen felháborít a dolog, hogy egyesek ilyen beteg és aberrált dolgokból képesek csak örömüket lelni. Persze ez a jelenség amolyan népszokás Koreában. A kultúrájuk része. De könyörgöm: 2009-van! Mégis, milyen beteg és elborult elmére van szükség ahhoz, hogy ez a szokás még létezzen!? És a sok hülye fel sem fogja az esélyét annak, hogy nem mi maradunk a tápláléklánc csúcsán örökre! Nem tudom, milyen fejeket vágnának ezek a beteg barmok, ha egy napon hazatérve az igen tisztességes és erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen munkájukból azt látnák, hogy egy az embernél jóval felsőbbrendűbb faj, az Ő családtagjukkal bánnak úgy, ahogyan ezek a barmok az állatokkal! Ha az Ő családtagjukat akasztanák fel, vernék agyon, szúrnák le, ha az Ő családtagjukat irtanák ki szisztematikusan, ha az Ő családtagjuk válnának egy felsőbbrendűbb faj luxushobbijának martalékává! Nagyon dühös vagyok!

Gyűlölöm a fajt, mely embernek hazudja magát…