Budapest nyáron sokkal szabadabb,

Mondják ezt páran s tőlem is egy szavazat.

Egy elég érdekes és tanúságos héten vagyok túl. Nevettem, sírtam, burkoltam, újraélesztettem, veszekedtem, értetlenkedtem és a többit már nem is sorolom. Néhány napja például épp a BKV egyik villamosán lógtam, amikor is gúnyos mosolyra görbült a szám. Tele volt az összes híradó azzal, hogy az alig 90 milliárd (!!!) tartozást magáénak tudó Budapesti Közlekedési Vállalkozás előbb 200 milliós „jogos” végkielégítést, perkált ki az egyik volt középvezetőjének majd pedig 5 millióért ismert színészeket kért fel arra, hogy a hangjukat kölcsönözzék egy-egy „Tessék, vigyázni! Az ajtók záródnak!” felszólító hangüzenethez. Az első héten kategorikusan tagadott a társaság, majd a 2. héten már nem csak nem tagadott, de még azt is beismerte, hogy igen így volt, de a felvett anyagot nem tudják használni, mert sem a metró, sem a villamosok elektronikai rendszere nem komponens az általuk rögzített hang formátumhoz. Röhej. Hát, barátaim: A problémát megoldották: Most már hallani lehet ezeket az igen nagy színészek hangjait a villamosokon. De még, hogy! Egyesek hangja annyira el van torzítva, hogy gyakorlatilag felismerhetetlen. Akár én is mondhatnám. Aztán, ami a legjobban tetszett, s amin, egész úton vigyorogtam, azaz volt, ahogyan ezt a csodálatos ötletet megkomponálták. A következőt és a következőképpen lehet ugyanis hallani a villamosokon: „A Blaha Lujza tér”-Rudolf Péter „következik” –Szerednyei Béla „Kérjük, fejezzék”-Hegyi Barbara „be a beszállást”-Ernyei Béla talán „Az ajtók záródnak!”-Kautzky Armand. Pontosan így és ilyen összetételben, ahogyan leírtam! A nagy színészeink által felolvasott felhívásokat gyakorlatilag egymásba vágták, így senki sem mond végig egy teljes sort, mert a másik felét már egy következő hang fejezi be. Elképesztő, mennyire hanyag munka! Úgy tűnik, hogy a BKV már ceremónia mesternek is képzeli magát, hogy így be remixeli az ajtók záródnak féle felhívásokat. Dj. BKV: zseniális! Ami pedig a kegyelemdöfés, az a dolgok miértje! Azt mondta a BKV, hogy ez azért nagyon jó ötlet, mert így több embert tudnak BKV járművekre csábítani s ezzel is nő a cég bevétele. Micsoda? Ezek komolyan azt hiszik, hogy egy csomó ember csak azért megy majd villamossal, hogy 29 másodpercenként azt hallgassa, ahogy Rudolf Péter elmond egy utcanevet: félig!? Hát hölgyeim és uraim: Ezért nem veszek én soha jegyet egyetlen BKV járatra sem! Egyrészt a hülyéket nem fizetem másrészt, majd ha képesek lesznek olyan szolgáltatást nyújtani, ami méltó is az elismerésemre, akkor esetleg elgondolkozom azon, hogy veszek-e jegyet ezektől. Ami, pedig azt a tényt illeti, hogy igénybe veszek egy szolgáltatást és nem fizetek érte az a véleményem, hogy ha én szolgáltatok, akkor az én feladatom elérni azt, hogy a szolgáltatásért ellenszolgáltatáshoz is juthassak. Ezt pedig kétféleképpen tudom elérni: Vagy olyan minőségű szolgáltatást nyújtok ami, tényleg magas minőség, s amit kifejezetten szégyen nem honorálni, vagy pedig nem adok esélyt arra, hogy bárki is fizetés nélkül vegye igénybe, amit nyújtok. Nos, a BKV mindkettőre lusta. 13 éve utazok jegy nélkül. Még sosem büntettek meg. Nem most fogják elkezdeni: garantálom…

Nincs, idő pacsira a vacsora ma kimarad,

Kacsingat rád a sok Budapesti kirakat.

Egyébként pedig leégett a szám! Tudom, hogy nem nagy szám, de velem ilyesmi még sosem történt. Sőt, én még csak le sem égtem soha. (Mármint, a napon.) Olyan bőrtípusom van, ami automatikusan barnul. A fogaimba nincsenek idegszállak (Születési rendellenesség. Pont, ahogy az életem is.) ennek értelmében a fogfájást csak hallomásból ismerem. Vannak, akik irigyelnek emiatt, pedig nem kell. A fogászati beavatkozásomat magamnak végzem el ugyanis. Épp tegnap húztam ki például az egyik őrlőfogamat. Látszólag semmi baja nem volt, nem volt lyukas, nem volt szuvas, egyszerűen csak mozgott és idegesített. Nekem ne mozogjon, ha nem adtam rá engedélyt. Szépen ki is operáltam. Nem, nem fájt. Utána a fürdőszoba úgy nézett ki, mint egy átlagos helyszín Freddy Krueger vérfürdője után. Na, szóval, leégtek az ajkaim! Nagyon durva, már hámlik is! Pont úgy, mikor valakinek leég a napon a háta vagy a szájpadlása és utána 1-2 nap múlva az elhalt bőr szépen lehámlik. Na, nekem most az ajkaimmal történik ugyanez. És fáj! Nem kicsit. Például nagyon artikulálni nem tudok, mert egyszerűen felszakadnak az ajkaim. (Hú, remélem elég gyomorforgató vagyok már!) Szóval, most kiderült mi a gyenge pontom: A szám. Szimbolikusan kellemesebb vizekre evezve a leégésem Szerdán történt, amikor is kipróbáltam magam egy épületburkolói csapat oszlopos tagjaként. Egyébként érdekel ez a szak. Minden olyan szakma érdekel, ami hasznos lehet, amivel pénzt takaríthatok meg a későbbiek során a saját életemben. Szeretek tanulni, na. Bár, elmondhattam volna ezt hatodikban is. Másnap aztán érdekes dolog történt velem pont, amikor az ominózus BKV ötlet végeredményén vihogtam a villamoson. A 6-os villamos Moszkva téri végállomásán szálltam le. Sétáltam át, a téren, mikor is az egyik lépcsőfeljáró mellett láttam, ahogy két igen illuminált állapotban leledző ápolatlan külsővel bíró hajléktalan férfi lábra állítani próbál egy harmadik embert. Figyeltem pár másodpercet. A szerencsétlen férfi nem igen tudott lábra állni, de valahogy nem úgy tűnt, mintha azért lenne erre képtelen, mert hulla részeg. Meglepően ápoltnak tűnt ugyanis a haverjaihoz képest. Már-már kiragyogott közülük. Oda mentem hát, hogy segítsek. Kérdeztem, hogy segíthetek-e, mire az egyik pálinka parfümös tag az egyik legelképesztőbb választ vágta hozzám: „-Jajj, nem kell, köszi, ez már megint meghalt, de így szokta!” Mit szokott így?? „-Hát, meghalni. Gyenge a szíve, oszt’ néha leáll. Most meg nem akar jönni az Arany Fácánba.” Közelebb léptem. Az önkényes el halálozónak nem volt sem légzése, sem tapintható pulzusa. Lefektettem hát a sáros betonra és szívmasszázsnak hazudva, püfölni kezdtem a mellkasát a mesterséges lélegeztetések szünetében. Semmi eredmény 2 perc után se. (Általánosban elvégeztem egy haladó életmentői tanfolyamot, ahol azt tanították, hogy 5 percig érdemes próbálkozni.) Folytattam, miközben felszólítottam a két haver egyikét kilencedjére is, hogy hívjon mentőket. Nagy nehezen felfogta az információt és eltűnt. Nem voltunk bár a legfrekventáltabb helyen, mégis azért 35-40 ember biztos, hogy elsétált mellettünk percenként. Senki nem segített. Kis idő múlva megjelentek a mentősök. Kiderült, hogy alapból ott voltak a Moszkva téren, mert hetente egyszer ingyenes orvosi ügyeletet tartanak. Hát, nem mondhatom azt, hogy teljes erőbedobással kezdtek el küzdeni a szerencsétlen ember életéért. Gyakorlatilag az általam diktált sebesség negyedével folytatták a kísérletet. Közben beszélgettek egymással, hogy előző nap milyen rohadt szar kaját kotyvasztott otthon az asszony. Komolyan az egész olyan, volt mintha két nyugdíjas libikókázna egy szerencsétlen mellkasán. Dühített is rendesen, de mégis csak Ők a szakemberek. Pár perc múlva félbehagytak mindent, majd az „újraélesztést” végző közömbösen az órájára pillantott, majd bekiáltott derékig a mentő autó motorházában szerelő kollégájának, hogy: „-Majd ne felejtsd már el beírni, hogy 19:48! Mer’ legutóbb is pampogott az ápolási igazgató!” A férfi meghalt. Én meg ott álltam könyékig sárosan és komolyan azt fontolgattam, hogy utána küldöm ezt a barmot! Annyi esze mondjuk volt, hogy később oda jött, megköszönte, hogy segíteni próbáltam majd elmesélte, hogy kicsi volt az esélyünk, mert a férfit ismerték és a szívbeteg volt. Többször volt már újraélesztve és minden érintett tudta, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Olcsó vigasz -mondtam, majd elindultam keresni valami vizet, ahol megtisztálkodhatok. A metrónál posztoló BKV ellenőröknek öltöztetett nagyon intelligens urak kategorikusan elzárkóztak a segítségnyújtástól. Így kénytelen voltam önkényesen bemenni az irodájukba. Kopogtatás nélkül. Az ott ücsörgő mamóka, nem lepődött meg. Mesélte, hogy kamerán nézte végig, ahogy a „Gyuriba verem a lelket”. Gratulálok –mondom- és mégse volt annyi esze, hogy mentőt hívjon? Nem mondott semmit, csak átnyújtott egy törölközőt. Elindultam a dolgomra s azon gondolkoztam közben, hogy elment ott mellettem legalább 200 ember, akik látták mit csinálok. Senki sem segített. Vajon nekik milyen fontos dolguk volt épp, hogy nem volt 5 percük arra, hogy segítsenek nekem megmenteni annak a szerencsétlennek az életét?? Gyűlölök ember lenni…